Rövid napirend és kevés vita a városi közgyűlésen – Wagner András tragédiájának híre visszafogta a képviselőket

„Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”
Bő negyedórás késéssel kezdődött a közgyűlés ülése csütörtök reggel, amelynek elején Ipkovich György polgármester (MSZP) „ünnepélyesnek szánt aktust” jelentett be. Mint kiderült, aláírásra vár az önkormányzat és az Apáczay Alapítvány közti szerződés, amely a volt huszárlaktanya sorsát hivatott rendezni. A részletekről az év elején állapodtak meg, amelynek értelmében a terület teljes egészében visszakerül az önkormányzat tulajdonába, az alapítvány csupán a volt parancsnoki épületet és annak közvetlen környékét használja a továbbiakban. Az alapítvány elnöke, Kovács Jenő kijelentette, a szervezet előző vezetése 17 évvel ezelőtt nagyot álmodott, a terveket nem sikerült megvalósítani. Ebből pedig a tanulság: „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”.
Kovács Jenő elmondta, a kezelésükben maradt épületet szeptembertől megnyitják a nagyközönség számára, szabadon látogatható lesz.
A polgármester szerint a megállapodás aláírása „várostörténeti pillanat volt”, egy hosszú vita végére sikerült pontot tenni.

Nyílt vagy zárt ülés?
A napirend elfogadásakor Marton Zsolt frakcióvezető (Fidesz-KDNP) kérte, hogy az önkormányzati vállalkozások felügyelőbizottsági tagságáról szóló előterjesztést nyílt ülésen tárgyalják, mivel a sok vitát kiváltó ügyről tájékoztatni kell a közvéleményt. A frakció nevében javasolta, hogy a jövőben ne delegáljanak városi képviselőket az önkormányzati cégekhez, illetve, ha mégis, akkor munkájukért ne kapjanak tiszteletdíjat, ezt „a frakció vállalja”.

A szavazáskor a többség elutasította a nyílt tárgyalást, így az ügy a zárt ülésre maradt.
Molnár Miklós (Pro Savaria) ismét a sportcsarnok üzemeltetési szerződésének módosítását hiányolta, mint mondta, márciusban lejárt a próbaidő, és „mindenki tudja, hogy rossz a 10 évre kötött szerződés”. A polgármester kijelentette, a hét elején volt az ügyben már egy tárgyalás, a következő, két hét múlva tartandó közgyűlésen számolnak be a fejleményekről.

„Ehhez nincs joguk!”
A napirend előtti felszólalásokat tőle szokatlan indulattal Prugberger Emil (Pro Savaria), az egészségügyi szakmai bizottság elnöke nyitotta meg. A jelenlévő megyei közgyűlése alelnöknek, Majtényi Lászlónak címezve jelentette ki: „nincs felhatalmazásuk Szombathely lakóitól arra, hogy zártkörű részvénytársasággá alakítsák a Markusovszky kórházat”. Elmondta, hogy a megyei vezetésnél levélben kezdeményezte a szakmai egyeztetést, amelyre nem érkezett válasz. „Konzultatív tanácsot akarnak, ahol néhányszáz fős településekkel kellene egyeztetni”, miközben „rossz a hangulat a kórházban az egészségügyi reform borzalmas dolgai miatt is”. Ajánlotta, hogy „alakítsanak zrt.-t, de ehhez építsenek maguknak egy kórházat”. „A Markusovszky kórházat apáink építették, önöknek ehhez nincs joguk” – jelentette ki, hozzátéve: „nem megoldás, hogy nem akarnak tárgyalni”.

„A város arculcsapása, a megye elbizonytalanítása”
„Csak egyet tudok érteni” – csatlakozott a polgármester a véleményhez. Mint mondta, pert indítottak a megye ellen „az önkormányzat felhatalmazásával” a kórház üzemeltetésének átvétele céljából. Mégpedig azért, hogy „meglépjük azokat a gesztusokat, amelyeket nem tett meg a megye”. Kijelentette, információik szerint megindult a privatizáció előkészítése, amit „felháborítónak” tartanak. Ennek ellenére delegálni fognak egy tagot a konzultatív tanácsba, célzott rá, hogy a jelöltjük Prugberger Emil lesz.

Hozzátette, hogy az elmúlt években „400 millióval” járultak hozzá a fejlesztésekhez, a kórház „a finanszírozásának több mint 50 százalékát a szombathelyi betegek után kapja”. Úgy vélte, a megye döntése „a város arculcsapása, a megye elbizonytalanítása”, mivel így fennáll a lehetősége, hogy „Győr és Zala el fogja vinni a súlyponti feladatokat”. „Megegyezésre törekszünk, hiszen egyébként jóban vagyunk” – tett egy gesztust az alelnök felé.

„Ez nem érdemel ennyit”
Majtényi László először a perről kérdezett, megtudta a polgármestertől, hogy keresetlevelet nyújtottak be a bíróságra, „amit visszavonnak, ha a közgyűlés nem hagyja jóvá”. Az alelnök leszögezte: „tehát perben állunk, úgy, hogy erről nem született közgyűlési határozat”.

Aztán kijelentette, óvakodna attól, hogy lakosságszám alapján minősítse a településeket, a konzultatív tanácsba a kilenc kistérség delegál egy-egy képviselőt, és egyet a megyejogú város. Kijelentette, a több százmilliós támogatás tíz évre igaz, „az elmúlt öt évben ennél jóval kevesebb volt”. A szentgotthárdi székhely pedig nem okoz problémát, hiszen „minden kezelés ott történik, ahol eddig”. Ezért „ez nem érdemel ennyit”.

„Privatizáció?” – tette fel a költői kérdést, majd elmondta, valóban zajlanak bizonyos szakmai előkészítések a megyei bizottságokban, ezek viszont megfelelnek „az egészségügyi kormányzat elvárásainak”, amelyek az egészségügyi intézményeket „a nonprofit gazdasági társaságok irányába akarják elvinni”.
Közben felzúdulás hangzott a koalíciós képviselők felé, Molnár Miklós megjegyezte: „Húzzunk falat!”, mire megérkezett a megerősítés: „Megvan”.

„Az információk hiánya gyanakvást szül”
Majtényi László a közjátékra kijelentette: „A megyei közgyűlést nem közvetíti a tévé, ezért három óra alatt végzünk.” Majd hozzátette, a törvény értelmében „az önkormányzati tulajdonú zrt. intézménynek számít”, és kifejezte reményét, hogy a másnapi egyeztetés sikerrel jár.

Ipkovich György viszont úgy vélte, a „rendszeres konzultáció, és a nyilvánosság hiánya gyanakvást szül”. Feltette a kérdést, igaz-e, hogy a megye a járóbeteg-ellátást a kórházba akarja áthelyezni? A járóbetegek 80 százaléka ugyanis szombathelyi lakos, „ezért elsőként egyeztessenek velünk”. Kijelentette, „az utolsó vérünkig küzdünk azért, hogy biztosítsuk a város betegeinek ellátását, elmegyünk az utolsó lépésig, akár a polgári engedetlenségig”.

Horváth Zsolt (Fidesz) szerint „süketek párbeszéde zajlik”, amit „a meddő viták nem visznek előbbre”. Kijelentette, frakciójuk „nem pártokat, politikusokat, hanem a kórház, a betegek és a dolgozók érdekeit képviseli”.
„Nehéz a helyzet”, amelynek oka a kormány egészségpolitikája. A kormányzati intézkedések „egy év alatt egymilliárdot visznek el a kórháztól”, ebben a helyzetben „nem pereskedni, hanem tárgyalni, megegyezni kell”. „A pereskedés a gyengeség jele” – jelentette ki, hozzátéve: „A politikai képességek hiányát nem lehet agresszióval pótolni.”

„Két vita van”
Marton Zsolt kijelentette, „két vita van egyszerre”. Az első arról szól, hogy a fideszes megye, vagy a szocialista város működtesse-e a 10 milliárdos kórházat. „Attól semmi nem fog változni, ha a polgármester a saját embereit ülteti a kórház élére.” A másik ügy pedig szakmai: „Hogyan üzemeltessék a kórházat?” Aztán megjegyezte: „Ne akarjon olcsó népszerűséget hajszolni”.
„Egyetértek” – jelentette ki Ipkovich György, és kihangsúlyozta, „Szombathely nem akarja egyedül üzemeltetni a kórházat, ha átvesszük, felajánljuk az együttműködést”.

Czeglédy Csaba alpolgármester (MSZP) az ügy előzményeit sorolta. Mint mondta, tavaly ősszel nem sikerült a megállapodás a megyével, ezért „januárban tájékoztattuk erről a Fideszt”. És arról is, hogy megállapodás hiányában „februárban kezdeményezzük az átvételt”. Erre „Marton Zsolt és Vígh Gábor elfutottak a régiós központjukhoz és a megyéhez”, ennek lett következménye a megyei önkormányzat döntése. „Felháborít a viselkedésük” – jelentette ki az alpolgármester.

A polgármester megpróbálta lezárni a vitát, Majtényi László azonban kijelentette: „Most már ráérek, közben elkezdődött az a konferencia, amit meg kellett volna nyitnom.” Hangsúlyozta, nincs tervben a járóbeteg-ellátás áthelyezése, „ami lehet, hogy jól jönne a városnak, hiszen meg lenne oldva a színházépítés”. „Kik terjesztik ezt?” – kérdezte, mire jött a gyors válasz: „Az orvosok”.

„Legalább tudom, kivel kell tárgyalnom”
„Az az érzésem, mintha nem is önök vezetnék az országot és a várost” – mondta Marton Zsolt. Úgy vélte, jól látható az a törekvés, amely „a hibás kormányzati döntéseket az önkormányzatokra próbálja hárítani, bizonyára nehéz megemészteni, hogy az önkormányzatok többsége jobboldali”. A frakcióvezető szerint viszont ez nem jelenti, hogy pártpolitikai szembenállásra van szükség, „arra kérjük mindkét vezetést, hogy levelezés, pereskedés helyett tárgyaljanak”. Kijelentette, „csúsztatás, hogy a megye privatizációra készül”, hiszen meg kell nézni, „a népszavazáskor melyik párt miért kampányolt”.

„Legalább tudom, kivel kell tárgyalnom” – reagált Ipkovich György, majd arra emlékeztetett, hogy „nem a város, hanem a megye vezetése változott”.

„A per jogilag aggályos”
„Rám jár a rúd, Czeglédy Csaba a szavahihetőségemet kérdőjelezi meg” – kezdte hozzászólását Vígh Gábor (Fidesz). Hangsúlyozta, a városvezetés jelentette ki, hogy ha nem tudnak 50-50 százalékban részt venni a kórház működtetésében, „akkor elveszik a megyétől”. „Senki sem futott sehová, a Fideszt senki sem kereste, nem hívta.”
(Vígh Gábor egyébként korábban bejelentett lemondása ellenére részt vett az ülésen, és a napirend végéig nem került szóba távozása a képviselői posztról.)

Dr. Takátsné dr. Tenki Mária szerint az elindított per jogilag aggályos, mivel a kereset beadásának pillanatában már nem Szombathely volt a székhely szerinti önkormányzat.
A hosszú vita közben megérkezett a terembe Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója és Benkő László, az Omega szombathelyi származású zenekarvezetője, így a közgyűlés a vita lezárása után áttért a színházalapítás ügyére.

„Szurkolunk a színház megvalósításáért”
A polgármester szerint „meg kell teremteni a feltételeket”, ezért dönteni kell néhány fontos kérdésben, javasolta viszont, hogy a kőszínház ügyét válasszák le a színházalapításról.

Marton Zsolt kijelentette, a tervben „nem kell kivetnivalót találni és nem is lehet”, mivel „az mindannyiunk közös szándéka”. A kőszínház építésének ügyét azonban nem lehet teljesen leválasztani, mert „nem mindegy, hogy mekkora befektetésre van szükség a HEMO-ban”. Felkérte a polgármestert, adjon tájékoztatást a miniszterelnökkel folytatott megbeszéléséről, „arról a bizonyos hatmilliárdról”. „Szurkolunk a színház megvalósításáért” – jelentette ki az ellenzéki frakcióvezető.

Ipkovich György elmondta, eredetileg a 86-os főút ügyében kért időpontot Gyurcsány Ferenctől, közben azonban megszületett Jordán Tamás döntése, miszerint az élére áll a színházalapításnak. Ezért kihasználta az alkalmat, és bejelentette a támogatási igényt, majd Hiller István kulturális minisztert is tájékoztatta a tervekről. „Úgy látom, megvan a lehetőség, a szombathelyi példa jelzésértékű a politikai élet felé is”, miszerint a két oldal tud együtt dolgozni.

Súlyos kételyek
Sági József (Fidesz) súlyos kételyeinek adott hangot, miközben kinyilvánította, hogy támogatja az elképzelést. A kételyek pedig a pénzügyeket érintik, a hatmilliárdos támogatást „2008 őszén fogja a parlament tárgyalni”. Kérte, hogy a létesülő színház „ne ragadjon le a HEMO-ban évekre, évtizedekre”, minél előbb meg kell építeni a kőszínházat. „Most úgy tűnik, lesz egy szép gombunk, és majd keresünk hozzá egy szép kabátot” – mondta, és feltette a kérdést, honnan vonják el a 100-120 milliós éves működési támogatást? („Demagóg” – hangzott közben a kormányoldalról.”

Prugberger Emil szerint is minél előbb ki kell jelölni a kőszínház helyét, és megnevezni a forrásokat. Ehhez viszont „teljes konszenzus kell.”
Horváth Zsolt kijelentette, a terv „fejlesztési része teljesíthető, aggályos viszont a működési oldal”. Ezért „megértés kell majd a többi ágazattól, ahonnan el kell vonni majd a támogatásokat”. A képviselő kérte, hogy szeptemberre részletes pénzügyi anyag készüljön.

„Történelmi pillanat”
A polgármester szerint „nincs olyan ember, aki ne aggódna”, viszont „eddig is számos forrás ment el színházi célokra”. A támogatási igényt kedvező döntés esetén továbbítják a tárcához, mivel „ma van az utolsó nap arra, hogy beilleszthető legyen a jövő évi költségvetési rendszerbe”.

Rettegi Attila (Fidesz) arra hívta fel a figyelmet, hogy a működtetést el kell bírnia a költségvetésnek. „Aggódnék, ha hitelből kellene a működtetést finanszírozni” – jelentette ki, majd azt is, hogy „a kulturális ágazat teremtse meg a feltételeket, hogy ne menjen más fontos terület rovására”.
„Történelmi pillanat, a mai napot fel fogják jegyezni” – kezdte hozzászólását Hende Csaba országgyűlési képviselő (Fidesz), és folytatta: „Csak rajtunk múlik, hogy milyen lapra”. Aztán az ügy érdekében felajánlotta segítségét, „egyesítsük erőinket” – mondta.

„Köszönöm, el is fogadom” – jelentette ki a polgármester, aki úgy vélte, „ezzel nem csak a városnak használunk, hanem a politikai hangnemre is hatással lehetünk”.

„Bizsergető érzés”
„Egészen különleges, bizsergető érzés” – mondta Jordán Tamás, aki szerint a hozzászólások „az aggódó törődések jelei”. Azután áttért a számokra, „szörnyűséges, hogy a színház és az iskola szembe van állítva”. Hiszen egyértelmű, hogy sokkal fontosabb az oktatás, ami a városi költségvetés 35 százalékába kerül, a színház viszont csupán 5 ezrelékébe. „Fontolják meg az arányokat” – javasolta, hozzátéve, hogy „a színház többet ad vissza, mint amennyit elvesz”.

„Jó irányba fúj a szombathelyi hátszél, itt csodák történnek majd” – fejezte be a leendő színidirektor.
A több, kisebb szavazás egyhangú döntéseket hozott, csupán Horváth Zsolt tartózkodott minden voksolásnál.
A döntés után kétórás ebédszünet következett.

Egyperces néma felállás
Két órakor alig néhány képviselő volt a teremben, Ipkovich György meg is jegyezte, hogy „szóbeli dicséret jár az itt lévő képviselőknek”, úgy tűnik, „hogy két óra nem elég arra, hogy befejezzék az ebédet”.
Ekkor azonban telefonon érkezett Wagner András, korábbi polgármester halálának híre. A képviselők láthatóan megrendültek, volt, aki zsebkendőjét használta érzései elleplezésére. A polgármester nagyon nehezen jelentette be a hírt, majd egyperces néma felállásra kérte a jelenlévő fél közgyűlést.

A történtek után nehezen indult el a munka, az ellenzéki frakció tagjainak többsége húsz perces késéssel érkezett a terembe, és akkor terjedt el közöttük a tragédia híre.

A komolyabb viták el is maradtak, a közterület-használatról szóló előterjesztéshez érkezett néhány javaslat, Ipkovich György ígérete szerint ezeket beépítik a tervezetbe, amelyről később döntenek majd. Gyorsan ment át jó néhány napirendi pont, amikor ismét szünet következett, a főtéren ugyanis kezdődött a Könyvhét megnyitója.

Nem lesz OLLÉ program
A mintegy félórás megnyitó alatt a képviselők kisebb csoportokban beszélgettek, érezhető volt megdöbbenésük. Ipkovich György kérdésünkre megerősítette, hogy az önkormányzat saját halottjának tekinti Wagner Andrást, majd visszatértünk az ülésterembe.
A hangulat ellenére kisebb vita bontakozott ki a futballpályák építésének tervéről, és az ún. OLLÉ (Országos Labdarúgópálya Létesítési) programról. Csermelyi András tanácsnok (MSZP) szerint az előterjesztés nem felel meg a közgyűlés tavaly őszi, és idei februári döntésének. Akkor ugyanis a műfüves nagypálya építésének költségét az Illlés Béla Futballakadémiát működtető vállalkozás fedezi, a napirend viszont közel 120 milliós önkormányzati hitelfelvételt tartalmaz.

Czeglédy Csaba alpolgármester elmondta, a tervekben két nagypálya építése szerepel, az egyiket valóban a vállalkozás finanszírozza, a másikat kell az önkormányzatnak kialakíttatnia, amit el lehet végezni az OLLÉ program keretében, vagy saját beruházásban.

„Rossz lábakon álló terv”
Horváth Zsolt szerint „ezer sebből vérző, rossz lábakon álló terv a program”, majd hosszan sorolta kifogásait, amelyek szerint az önkormányzatnak több kára keletkezhet a programban való részvétel során. „Nem szabad belemenni az OLLÉ-ba, ha saját beruházásban valósítjuk meg a pályákat, két kézzel szavazom meg” – vonta le a konklúziót.

A véleményhez csatlakozott Czeglédy Csaba és Csermelyi András is, Varga Tamás (SZDSZ), a sportbizottság elnöke is kijelentette, „nem biztos, hogy ragaszkodnunk kell a programhoz, a pályákhoz azonban igen.
Marton Zsolt még felvetette, hogy teljes az egyetértés a program elutasításában, az előterjesztést azonban a polgármester írta alá. „Fenntartja, vagy visszavonja a javaslatát?” – kérdezte a képviselő.
Ipkovich György szerint a felelős döntéshez ismerni kellene a pontos részleteket, ezek azonban nem állnak rendelkezésre. Megjegyezte, ha a központilag kiírt közbeszerzési eljárásra sok megrendelés érkezik, akkor az olcsóbb lehet, mint az egyedi beruházás, tény, hogy az önkormányzat kockázatot vállalna a programban való részvétellel.
A kockázatvállalás láthatóan elgondolkodtatta a képviselőket, ugyanis döntöttek arról, hogy megépíttetik a pályákat, viszont nem vesznek részt az OLLÉ programban.

Kivonul az ellenzék
Néhány kisebb jelentőségű ügy után Marton Zsolt jelentette be, hogy a Fidesz-frakció nem vesz részt a zárt ülésen, mivel a többség nem támogatta, hogy a felügyelő-bizottsági helyekről szóló előterjesztést nem a nyilvánosság előtt tárgyalják.
„Tudomásul vettük” – jelentette ki a polgármester, majd kifejezte a közgyűlés részvétét Wagner András családjának, és bezárta a nyilvános ülést.