Új seprő
2007 június negyedike óta új műsorrend van a közszolgálati rádióban. És
ez még nem minden. Az egy éve kinevezett igazgató, Such György nekifogott a régi
struktúrák lebontásának. Az ezzel foglalkozó internetes fórumokon látható, hogy erős
indulatokat váltott ki. A leghevesebben persze azok ágálnak, akiknek nem tetszik a változás,
de olyat is találni, aki a védelmébe veszi az új (műsor)rendet.
Azon túl, hogy mást, máskor és más hangján hallunk, a háttér is megváltozott:
eddig 170-en távoztak egy önkéntes program keretében a Magyar Rádió munkatársai közül.
Ezen felül a közelmúltban közel kétszáz dolgozót bocsátottak el. A lapátra tettek
névsorát látva úgy tűnik, a cégnél a rendszerváltás óta ez az első létszámcsökkentés,
amelyet nem a pártpolitika diktált. Vagy tud valaki ezen kívül olyan listát mutatni,
amelyen együtt szerepel Farkasházy Tivadar és Koltay Gergely neve? Ami szomorú: olyan
műhelyek is megszűnnek vagy karcsúsodnak, amelyek több évtizeden át állandó magas
színvonalat képviseltek még ha nem is olcsón. Ilyen a Stúdió 11 (megszűnik) és
a rádió énekkara (csökken a létszáma).
A műsorok
A műsorokat hallgatva bárki észreveheti, ez a rádió nem az, ami akár csak
egy hónapja is szólt. Többektől hallottam, hogy a Petőfiről kikoptak a nyolcvanas években
fénykorukat élő rockerek-nagypapák zenéi, csakúgy, mint a kortárs-gagyi, és
helyettük igényes mai muzsikák jöttek. De erről majd egy másik cikkben
A Kossuthra figyelve rövid idő után észrevehető: távozott az a zenei szerkesztő,
aki rendszeresen a saját szerzeményeivel látta jónak aláfesteni és felvezetni a műsorokat,
különböző hangszerelésben. Nem hallható az a műsorvezető sem, aki mindig tudott úgy
megszólalni, hogy a legrövidebb kérdésében is több állítás volt, mint a Mein
Kampfban.
A közelmúlt: a közhelyrádió
Ismerős?: A meghatottságtól remegő ajakú riporter párás szemekkel okos szókat
mond nemzetünk sorskérdéseiről, megbotránkozva beszél a fiatalokról akik nem adják
át a helyüket a villamoson, és várja a telefonokat. Persze elsősorban azokat, amelyek
elmondják, milyen jó is volt régen, amikor még volt erkölcs és tisztesség, meg egyáltalán
Amikor volt tekintélye a csendőrnek, és a falusi tanító szigorúan de igazságosan
pofozta a nebulókat.
Érdekes színfoltja volt a közelmúlt közszolgálati rádiózásának az oknyomozó
riport egy sajátos fajtája is. Ha kellett mondjuk egy anyag a zöldségimport alakulásáról,
a behízelgő hangú riporter elment a piacra. Nem a nagybanira, hanem valamelyik
belterjes kisebbre, lehetőleg vidékre is. Aztán szerdán délelőtt elbeszélgetett
a témáról az ott vásárolgató nyugdíjasokkal és kismamákkal, majd megvágta az
anyagot és adásba küldte. Közben kínosan vigyázott, nehogy valami huncut szakember,
importőr vagy nagybani termelő belebeszéljen a mikrofonba.
És ne feledkezzünk meg azokról a jó kis betelefonálós műsorokról sem, amelyekben az istenadta hallgató mondta meg a stúdióban ülőknek, hogy mit kell tudni mondjuk a fiatalkorú bűnözésről vagy az euro bevezetéséről. Vagy amikor a meghívott szakértő (ha volt ilyen) a riporter által elhallgattatva udvariasan kényszerült meghallgatni az önjelölt tudós (Kiss Jenőné nyugdíjas vájár) zavaros fejtegetését a sumér-magyar rokonságról. Hogy a bújtatott vagy vállalt cigányozásról-buzizásról ne is beszéljünk.
Bevallom, néhány éve minden igyekezetem kevésnek bizonyult, nem bírtam folyamatosan a Kossuth mellett dolgozni. A közszolgálathoz képest erős volt a politikai sugallat, sok a közhely és túl nagy teret biztosítottak a vox populi-nak, az istenadta nép hangjának. Azaz: minden nap jelentős műsoridőt kapott az a néhány otthon unatkozó notórius telefonáló, aki a világ megváltását saját hangjának az éterbe küldésével akarta megvalósítani. Egy idő után már az első szavak után felismertem őket, tudtam ki a Borsod megyei nyugdíjas, és melyikük a szombathelyi háziasszony. Egy dolgot tanultam tőlük: hallgatni bölcs dolog.
Most
A hónap eleje óta aztán újra bizalmat kapott tőlem a Királyi Közszolgálati:
egy nap arra ébredtem, hogy a Gondolat-jelből ismert Szénási Sándor vezeti a 180
percre keresztelt reggeli műsort. Aki ismerte a rádió kulturális hetilapját, az érti,
miért örültem ennek.
A délelőtti Napközben többé-kevésbé változatlan. Akinek ez kell, hallgassa. Az
mindenképpen bíztató, hogy egyre gyakrabban tűnik fel benne a korábban háttérbe
szorított "emberjogi, kisebbségvédelmi elkötelezettségéről ismert" Pálfi Balázs.
A delet megelőző félórába került a gyermekneveléssel foglalkozó Vendég a háznál.
Ez biztosan megfelel a kismamák időbeosztásának, az én mindennapjaimat viszont
megbolygatta: A korábban 11.35-kor kezdődő irodalmi félóra úgy épült be az életembe,
mint a napfelkelte vagy az esti fogmosás. Mindezzel együtt a gyermekneveléssel
foglalkozó magazint mindenkinek csak ajánlani tudom, akár van ivadéka, akár nincs. A
bilire szoktatástól a szüzesség elvesztéséig mindennel foglalkozik, ami a családokat
érintheti. Érthetően, nyitott szemlélettel, emberi módon.
Délután négytől könnyedén-komolyan: Közelről. Rövid riportok, beszélgetések, napi események. (Szerkesztő Gellért András, műsorvezető a Petőfiből ismert Vízy Dorottya.)
Semmiképpen nem hagyhatók ki az áttekintésből azok a műsorfajták, amelyek mindig erősségei voltak az állami rádiónak, és a kereskedelmi adók érthető módon kerülik őket: Az említett irodalmi-kulturális összeállítások mellett hagyományosan erősek a tudományos műsorok (Tudósfórum, Szonda). A nyelvművelő műsorokról legtöbbeknek az Édes anyanyelvünk kiscserkészes beszámolói ugranak be, pedig Balázs Géza anyanyelvi műsora, az Értsünk szót nálam lekörözi a Mindentudás egyetemét. Jól sáfárkodik az intézmény a külföldi tudósítóival. A külpolitikai műsorok a komolyabb elemzésektől (Világóra, Világstúdió) a mosolyra fakasztó szórakoztató magazinig (30 perc alatt a föld körül) sorjáznak.
Ami sokakat bosszant: megszűnt a Petőfin a Kabarécsütörtök. Béke poraira, ez is része volt az életünknek. Helyette hetente több rövidebb kabaré-összeállítás van, zömmel a közelmúltban feltűnt fiatal humoristageneráció közreműködésével, a Kossuthon.
Ezeken túl számos jó adást nem említettem, ami megérdemelné. Szerencsére több jó műsor készül annál, hogy itt mindegyikre kitérhessünk.
A Bartók
Aki több zenére és elmélyültebb kulturális csevelyre vágyik, annak
javasolhatjuk a Bartókot. Biztos pont a minden délelőtt tízkor jelentkező társalgó,
Győri László szerkesztésében. Az első óra próza, tizenegytől délig pedig zene.
Maradt a délután kettőkor és este tízkor jelentkező, irodalmi adaptációkat, a témához
kapcsolódó interjúkat bemutató prózai sáv, a HangJátékTér. A többi: zene igényeseknek.
Radio.hu
Amíg ezeket a sorokat írom, egy két nappal ezelőtti párizsi hangverseny-közvetítést
hallgatok. A Magyar Rádió minden adása visszahallgatható és letölthető egy hétig.
Real player program kell hozzá, a rádió honlapjáról könnyedén letölthető. Érdemes
élni vele. Olyan, mintha lenne egy folyton változó, meglehetősen nagy terjedelmű saját
hangtárunk.
És Szabó néni?
Összességében: aki túl tudja tenni magát azon, hogy megszűnt nemzetünk
biztos fogódzója, a minden helyzetben kiutat mutató iránytű, a Szabó család,
hallgassa a Kossuthot! Tényleg közszolgálati formát kezd ölteni, és ha hihetünk
Such György igazgatónak és az ex rádió C-s Kerényi Györgynek, az adó főszerkesztőjének,
még kevesebb pénzünkbe is kerül, mint korábban. Hallgassa, töltse le!
