A közmeghallgatás az önkormányzat számára kötelesség, hiszen a törvényi előírás szerint évente legalább egyszer meg kell tartania, a lakosságnak pedig jog, amivel érdemes élnie, ha maga is bele kíván szólni a városát érintő ügyekbe. Ez az alkalom most szerdán érkezett el a szombathelyi városháza első emeleti dísztermébe, bár módfelett nehézkesen: Ipkovich György polgármester vagy háromszor is rászólt az elkényelmesedett, figyelmét másfelé kalandoztató képviselőkre, hogy legyenek szívesek felvonszolni magukat a hosszú asztal mögé, mert ott a helyük, és nem a polgároknak fenntartott széksorokban.
A hivatalos rendezvény egy jellegéből adódóan nem várt elemmel gazdagodott mindjárt a legelején: vetített prezentációban mutatták meg az egybegyűlteknek, hogy Szombathelyen elkészült, amit a kormány minden magyarországi várostól megkövetelt, vagyis az Integrált Városfejlesztési Stratégia.
Ez még alakítás alatt áll, de lényegében a gazdaságélénkítésre gyúr korszerűsítendő belvárossal és új városligettel , valamint a Derkovits, mint a leglepukkantabb lakótelep szociális célú rehabilitációjára, és olyan fejlesztésre váró akcióterületekre, mint a 11-es számú Huszár úti laktanya, a volt cipőgyár, de kiemelik a buszpályaudvar vasút mellé gondolt áthelyezését is. (A részletekért töltsék le az egész virtuális paksamétát innen.)
Parkerdei motorbetyárok, hétvégiház-fosztogatók
A prezentáció után jöhetnek a lakosság szószólói. Elsőként nyomban egy Dombtető utcai hardcore kérdező hömpölyödik oda a terem közepe tájékán felállított mikrofonhoz, számon kérve, hogy az előző ciklusban dolgozó Feiszt György után még azt sem tudják, ki a képviselőjük, még annyit sem közöltek velük, hogy oladiak, én vagyok a nyakkendős lucifer Pista.
Ipkovich válaszában kifejtette, hogy egyetértenek a lőtér áthelyezésének szükségességével a közeli óvoda és futballpálya miatt is , de időigényes folyamat ez, hiszen engedéllyel működnek. A közbiztonság kapcsán Hollósi Gábor városi rendőrkapitány annyit mondott el: tény, hogy a parkerdei házak célpontjai a hajléktalanoknak, de összességében semmivel sem rosszabb itt a helyzet, mint másutt. Ha viszont bármit észlelnek a lakók, jelentsék rögvest, és számíthatnak a hatóság együttműködésére.
Őszödi tanulság, köszönet a Szent Imre Herceg útjáról
Erdélyi László mikrofonhoz térülése a mimikai reakciók széles spektrumát vonultatta fel a széksorokban, de a város közéletében hangját régóta hallató Villám röviden csak annyit kért a városatyáktól: alakítsanak ki jobb kapcsolatot a választóikkal, vonják be őket a költségvetés készítésébe legalább ennyit szűrjünk le az őszödi beszédből. A polgármester a felsorolt szándékokkal gyakorlatilag maradéktalanul egyetértett.
A közmeghallgatások történetében szokatlan gesztus jött ezután egy Szent Imre Herceg útjai lakostól: megköszönte a csapadékvíz-elvezetés megoldását a környéken, amin a polgármester bevallása szerint egészen meghatódott, hiszen e helyütt inkább a verbális ostorozáshoz szoktak.
Ezúttal egy Szabadka úti középkorú hölgynek sikerült kiesni az udvariassági formulából azzal, hogy az egyik alpolgármestert nyíltan csalónak, a másikat tolvajnak nevezte, mire Ipkovich György a lovagiassági szabályok betartására szólította fel. Ez annyira nem volt hatásos, hiszen a szónok sebtében egy orvost is megnevezett, aki félrekezelte a férjét, de aztán már csak csendben elveszett saját mondatainak tagolatlan útvesztőiben.
Marton Zsolt berúgta a ziccert
Egy úr a Kismező utcai gödör-állapotokat hozta elő, amire már 2004-ben felhívták a figyelmet, akkor beígérte a városvezetés a megoldást, de ezekből semmi nem valósult meg, a probléma ugyanaz, vagy még rosszabb. Ipkovich megígérte, hogy utánanéznek, hol akadt el ez az ígéret, mire Marton Zsolt fideszes képviselő sietett azzal a szarkazmussal reagálni, hogy ezek után is így forduljanak bizalommal a város első emberéhez.
Volt, aki a piaci buszmegálló fedetlenségét fájlalta, amit a város megánbefektetőkkel kívánna orvosolni a jövőben, akik értékes hirdetési felületekhez juthatnának egy-egy fedett buszváró kialakításával ha viszont ez nem jön be, áldoznak majd rá a költségvetésből. A közmeghallgatás vége felé már csak egy idősebb úr kerekített derültséget, aki mintha abban versenyezett volna, mennyi olyan dolgot tud felsorolni, amiben az égvilágon semmi kompetenciája nincs az önkormányzatnak kezdve a piacon gyanús alakok által árult tejtől a védett utakon felállított traffipaxokig, és a vendégéről tíz perc alatt 1500 forintot lerántó fodrászig.
Ipkovich György még lovagolt kicsit az egyetlen elhangzott köszönetnyilvánításon, ami errefelé fehér hollónak számít s a legvégén reményét fejezte ki, hogy mindazok a kérdések, amik ma itt elhangzottak, egyszer majd köszönömre váltódnak át. Hát ha még lett volna több épkézláb módon összeszedett kérdés is, tesszük hozzá immáron mi, de ez már egy másik történet.
