"Három M. kezdőbetűs szerző jegyzi a művet: Mozart, Madách és Marci." - imígyen kommentálta rajzfilmes dolgozatát Jankovics Marcell. A monstre alkotás helyi díszbemutatója a Művészetek Házában egy randevút és filmrészleteket ígért. Aki ott volt jól tette, mert Az ember tragédiája így, részleteiben is az egyik legizgalmasabb hazai mozgókép.
A mű pihen, az alkotó forog
Az ember tragédiája úgy formálódott, mint a Luca széke, csak nem tizenkét napja, hanem tizenkét éve készül. Első nekibuzdulásból 1989-ben rögzítették a teljes hangfelvételt. "Még szerencse" - tette hozzá Jankovics, hiszen akkoriban nem voltak szabadárasak a színészek, ha a szinkront most vennék fel, az már megfizethetetlen lenne. A hang azonban sokat vesztett a minőségéből, újabb kemény forintokat kellene költeni arra, hogy újra élvezhető legyen.
A hátralevő munkához megközelítőleg százmillióra lenne szüksége, hetven-nyolcvanból befejezné a hiányzó színeket, a maradékból rekonstruálná az időközben felfedezett hibákat.
Azonban vállalkozásához további szponzorokat, még ha történetesen ő is a Nemzeti Kulturális Alap fő kurátora (!), sem talál. Legújabb trükkje, hogy tragédiáját televíziós sorozatnak álcázva árusítja. Az alkotó, a megtekintés előtt rajzfilm-részletét imígyen ajánlotta: "az elhangzókat majd az iskolában tanultakkal egészítsék ki."
A gép forog, az alkotó pihen
Csillagos ég és éteri ködök tengerében, a számítógépes installáció birodalmában, az égig érő fák tövében, arctalan létben és neoncsíkos kontúrral létrejött az ember. A hatás az életmód-magazinok grafikáira emlékeztet.
Az egyiptomi szín, a gonosz küzdelmének első színtere már sokkal izgalmasabb, a megjelenítés a mély művészettörténeti tudás és a gazdag fantázia vegyülete. Sírrajzok, piramisok, korabeli szobrok, múmiák elevenednek meg. Ádám, a fáraó háromdimenziós kőszobor, az egyetlen valós életet élő lény, a többi ember csak árnyék-lény, síkban mozog.
Ahogy épül a piramis, remek: a rabszolgák teste válik kővé. Jankovics mindent aprólékosan kigondolt. Amikor Ádám az egyiptomi színben letéved Évához és a nép közé, kétdimenziós figurává válik, helyét a szoborszerűvé váló Lucifer veszi át. A gonosz egyébként fausti figura, magára ölti a kor alakját, de mindig kutyaszerű lény marad. A legdrámaibb jelenetekben rendre Mozart Reqviemje szól.
A következő, a római szín lenyűgöző játék az etruszk stílussal. A jelenetben két sírbolt-kompozíció szoborszerű figurái játszadoznak, a gladiátorviadal a padló mozaikján fut. Az eklektika tovább folytatódik, minden szín más és más stílus, a kreatív megközelítés alapja az adott kor művészete. Az egyéni látásmód, a szabad asszociációk alkalmazása és a szöveg, ami mégis harmóniát teremt a vizuális megjelenésben erősen különböző egységek között. A prágai jelentben a kor tipikus személyeit egy zenélő toronyóra alakjai jelenítik meg, az alkalmazott stílus a rézkarc. A színbe beékelt francia forradalom egészen más, plakátszerűen megkomponált.
Ember küzdj, és bízva bízzál
"Nincsenek karakterek, de nem is fontos" - jegyezte meg az alkotó. Nem állt szándékában lemásolni a történelmi figurákat sem, a prágai csillagász például kifejezetten az alkotóra emlékeztet. Jankovics reméli, hogy rajzfilmjét a felnőtt közönség többször is megnézi majd. Hiszen a részletek sokadszorra jönnek elő, a rétegek felgöngyölítéséhez idő kell.
Azt is megtudhattuk, hogy hiába készült ennyi remek alkotás: "Önbizalomhiányban is szenvedek: bár jól tudok rajzolni, de nincs főiskolám. Öntörvényű képzőművészeti alkotásokat pedig soha sem tudtam létrehozni. Ha rólam szólna a mű, az csak az Emberke tragédiája lenne."
Egyébként pedig mostanában sem pihen, amíg pénze van, addig a görög színen munkálkodik. Dolgozott a Disney-szalagon is, az Eszeveszett birodalom című projectben. A pénz egy részét, amit ott keresett, Madách művébe fektette be. Közben elkészült egy új, egész estés produkciója, a Csodaszarvas, amelynek december 15-én lesz az országos bemutatója. "Amíg élek, remélek" - vallotta, azonban fél attól, hogy nem tudja majd befejezni a "tragédiát".
A hatvan éves művész végezetül kifejtette: az idősödő emberek akkor halnak meg, ha potenciájuk kialszik, vagy ha a közösség kiszúr velük: olyan nagy elismerést kapnak, hogy végleg kiengednek. Jankovics Marcell már akadémikus, a Kossuth-díjon is túl van, nagy baj már nem érheti, hacsak nem lottózik.
pajzs
