Sok filmes szakember azt mondja, hogy könnyű képregény adaptációt készíteni, mivel a füzet lapjai kész cselekményt és világot tükröznek. A storyboard is készen van. Így tehát az alkotóknak nincs is más dolguk, mint követni az útmutatót és lépésről lépésre betartani.
A másik oldalon pedig ott vannak a rajongók. Akik minden zugát ismerik a felépített világnak és egy megfilmesített adaptációban keresik azt a bizonyos pluszt amitől számukra is életre kelnek kedvenc karaktereik. Ha pedig a filmesek egy picit is hibáznak(pl.: Mindenki kedvenc Rozsomákját egyszerűen Farkasnak keresztelik át, ami meg is történt az X-Men esetében) akkor nagyon sokan csalódottan távoznak a moziteremből. A Watchmen esetében azonban nyugodtan mondhatom, megvan az a bizonyos plusz, amitől minden rajongónak kötelező feladat elzarándokolni a moziba és megnézni a filmet.
Gyerekes...
Mondták ezelőtt jó néhányan a képregényekre. Aztán olyan mesterművek születtek mint a Frank Miller féle Sin City és 300 vagy mint a képregény adaptációk Keresztapájának kikiáltott Batman – A sötét lovag, ami nagyban hozzájárul az előítéletek szétoszlatásához. És most itt van egy újabb gyöngyszem, a Watchmen. Ami egyébként egyedüli képregényként felkerült a Time magazin „A 100 legjobb angol nyelvű irodalmi mű 1923-tól napjainkig” listájára is.
A füzetek rajzolói, Alan Moore és Dave Gibbons egy olyan a 80-as évek közepén játszódó alternatív világot álmodtak meg amiben az amerikaiak harmadszor választják meg Nixon elnököt és ahol a világ nagyhatalmai, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok az atomfegyverkezési verseny következményeként a III. világháború szélére sodorják a világot. Amolyan Forrest Gumpos, mindenhol történelmi eseményekkel alátámasztott másik dimenzió ez. A kezdő képsorokon láthatjuk, amint a Komédiás elköveti a JFK merényletet, ahol Ozymandias a Village People-el pózol a Club 54 előtt és amint Fidel Castro elégedetten nézi végig a szovjet atomrakéták felvonulását a Vörös téren.
Ki őrzi az őrzőket?
A képregény egyik kulcs mondata ez, Ki őrzi az őrzőket? Egyáltalán kik ezek az Őrzők.
A történetben több kosztümös bűnüldöző is feltűnik. Akiknek ugyan egy kivételével, különleges képességük nincs, de akár csak Batman, ők is többek mint egy átlagos ember. Így tehát Ozymandias, a Komédiás, a Selyemkísértet, az Éji Bagoly, és Rorschach azok, akik erejüknek és elméjüknek, na meg kosztümjeiknek köszönhetően kitűnnek többi embertársuktól. Rorschach egyébként a magyar vonalat is beleviszi a filmbe, mivel polgári neve Walter Kovacs. Valamint ott van még a szuperember Dr. Manhattan, aki egy nukleáris baleset következtében minden atomba belelát, egyszerre látja jövőt és jelent, és mellesleg elpusztíthatatlan is. Világoskék ragyogása és emberfeletti képességei mellett még kicsit eltúlzott hímtagja miatt is kisebbségi érzésünk támadhat. Igaz az alkotás csupán 16-os karikát kapott, de mégis kimondottan a felnőtteknek szánták, egyrészt a politikai cselekmény bonyodalma mitt, másrészt pedig a kendőzetlen intim testrészek is mindinkább ezt támasztják alá.
A végig zuhogó eső, a valóságosan ábrázolt gyilkosságok, a ropogó csontok és a fröcskölő vér is mind a kegyetlen és sötét Watchmen érzést hozza át a vászonra. Ahol jó néhány emlékezetes jelenetet is látunk. Mint például a Komédiás és az ismeretlen merénylő kézi tusája, amely eséllyel pályázhat az MTV legjobb összecsapásáért járó arany popcorn díjra. Vagy mikor a börtönbe került Rorschach hidegvérrel bánik el a rátámadó többi elítélttel.
A 80-as évek megidézéséhez pedig remekül illik a film zenei anyaga. Olyan klasszikusok csendülnek fel, mint Janis Joplin, Bob Dylan vagy épp Jimmy Hendrix. Valamint nem mellékesen hallhatjuk Wagner – A valkűrök lovaglását a Budapesti Szimfonikusok előadásában, mivel a tételt ők játszották fel a hollywoodi szuperprodukciókhoz.
Összességében a Watchmen egy újabb lépést tett afelé, hogy ne csak pattanásos tinédzserek ifjúsági rajongásának minősítsenek egy műfajt, hanem akár egy olyan alkotást is láthasson benne a közönség aminek mondanivalójára érdemes odafigyelni.
