A Berzsenyi Dániel Könyvtár bejáratánál mindenkinek a kezébe nyomtak egy piros-kék lencséjű papírszemüveget, aki
A könyvbemutatóra tart?
kérdésre helyesen, azaz igennel válaszolt. A tetőtéri nagy kiállítóterem tehát tele volt meglehetősen szokatlan kinézetű emberekkel. Ezek a különleges lények hol közelebbről, hol távolabbról vizslatták a falakra aggatott, paszpartuzott fotókat – amik persze önmagukban is meglehetősen furcsák voltak eltolódott kontúrjaikkal, vöröses-kékes-zöldes színtoldataikkal.
Anaglif technika - sztereo-fényképezés - térhatás
Ez az anaglif technika. Szemüveg nélkül nézve zavaróan zajos valamennyi így készült fotó – piros és ciánkék lencsén át azonban életrekelnek az ábrázolt tárgyak, a tájképeknek mélysége lesz, és önkéntelenül is kinyújtja a kezét az ember, hogy biztos nem lehet-e beléjük nyúlni?! Mert az érzés, ha jól sikerült a fotó, teljesen olyan, mintha ott lennének előttünk. Mintha ott lennénk. Ilyen képekből állt most össze egy album – képekből, amik Magyarország tizenhat középkori várát mutatják be és két-két cseh, horvát és osztrák tanúját egy letűnt, gyakran (tévesen, vagy sem) a
sötét
jelzővel illetett kornak.Az asztalon egy nem hétköznapi fényképalbum, a falakon is képek. A fotós csak így jellemezte magát:
megszállott
. Polgári foglalkozásában annak a cégnek a munkatársa, amelyiknek áralakulásához igazítja tarifáit az összes hazai benzinkút, és amelyiket nemrég megpróbált felvásárolni egy osztrák olajtársaság. Azt hiszem elég jól körülírtam ahhoz, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon: munkahelyének és mára első számúvá vált hobbijának semmi, de semmi köze egymáshoz. Simon Ferenc alig hat-hét éve fényképez, s amint találkozott ezzel a különleges, térhatású, a dolgokat és az emlékeket még közelebb hozó sztereo-technikával, annyira elvarázsolta, hogy más fotótéma már nem is érdekli igazán. És kastélyokra, várakra specializálódott.Sok a munka vele, de nekünk megéri...
Mára, mint mondta, Magyarország várainak kilencven százalékát körbefényképezte, és sok a határhoz közeli külföld kastélyban, erődítményben is járt. A művelet elvileg nem bonyolult, hiszen csak kattintani kell kettőt - de mennyi idő, micsoda precizitás szükséges hozzá! A két képnek ugyanabból a szögből kell készülnie, de egy 6-50 centiméterre vízszintesen eltolt plánból, csak így lesz ugyanis valósághű, látszólag háromdimenziós az elkészült fénykép.
Ez türelemjáték, és persze nem is sikerül mindig azonnal – ezért lő el a dokumentáló művész egy-egy helyszínen akár többezer képet. Ezenfelül többször vissza kell menni, hogy a várakat minden oldalról megfelelő fényviszonyok között fotózhassák, és még arra is figyelhetnek, hogy ne fújjon a szél, mert a bemozduló falevelek megzavarják az illúziót. Otthon pedig pepecselés következik a képmanipuláló szoftverrel. Szóval költséges és időrabló hobbi ez, de ha az eredménye felől nézzük, kétségtelenül megéri.
Tessék inkább megnézni!
A kötet képei magukért beszélnek - a történeti érdekességeket és a többi körítést angolra, németre is lefordították. Két Vas megyei vár, a sárvári és a kőszegi kapott helyet benne. Utóbbinak kapcsán a török-magyar viszonyokról és a nemzetiséget, illemet nem ismerő szerelemről Devecsery László költő
mesélt
a könyvbemutatóval egybekötött fotókiállítás megnyitóján. Ha Simon Ferenc terve sikerül, és az összes fellelhető nagyobb romot, viszonylagos épségben megmaradt várat és kastélyt fel tudja térképezni, körbe tudja fényképezni és a fotókat meg tudja jelentetni, akkor még legalább négy-öt hasonló címet viselő és ugyanilyen élményt nyújtó album jön ki a prés alól a közeljövőben.A kiállítás verbális része előtt és után a falakra tapadtak a ciánkék-vörös papírszemüveges érdeklődők. A fotós pedig kissé kínosan érezte magát, mert a kamerának csak egy
szeme
van, vagyis akárhogy eszi is a kattogtató embert a fene, bármilyen fejlett is a kétdimenziós technika, amivel dolgozik, a 3D-s fotókiállítás valódi hatását képtelen visszaadni... Tessék elmenni, és megnézni!
