Népszínműre jöttünk, ezt már a parkoló telítettségéből megállapíthatjuk. Hétvége van, kánikulából enyhülő este, ahol nem csak az érdeklődők, hanem a rájuk vadászó szúnyogok is teltháznyian vannak – ennyi a rövid helyzetjelentés Kőszegről, Móricz Zsigmond „legnapsugarasabb” darabjának, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” várszínházi előadásának első pillanatairól.
Az istenit, ahol egy asszony van a világon!
A napsugaras jelző nem véletlen – Móricz zenés komédiájában megmosolyognivaló, szeretetteli karakterek vonulnak fel, sírva vígadó magyarok mulatoznak. És még az sem zavaró, hogy a színpadi térben és időben a régmúlt cselekmény épp farsang táján, havas időben játszódik, bundákba csomagolt dzsentrik úsztatják el a vagyont. A színpadi Balázs-napi vircsaft láttán az előttem ülő ötvenes férfi fütyörész és kurjongat – ha szigorú szemű neje nem csitítaná, táncra is perdülne. – Kell ennél több dicséret? A rendezésnek és a szereplőgárdának sikerül már az első félidőre borgőzös hangulatot teremteni. Élő zenével, magyar nótákkal és „szalondalokkal” (amelyek jó részét maga Móricz írta bele). A szerb betét (az Arizonai álmodozókból) ajándék, köszönjük.
Jó cigány, jó és sok étel, folyik a bor meg a pezsgő
Csak semmi gondolkodás, az élet napos oldalán vagyunk, a drámák a szőnyeg alá söpörve várják az ő idejüket (eljön az is, de az az Úri muri világa). Helyrajz egy letűnt századról, egy könnyű kézzel felrajzolt skicc a szertefoszlott vidéki, úri Magyarországról. Az apropót Kós Károly szolgáltatta azzal, hogy Kalotaszegre, Balázs-napi mulatozásra hívta a nagybajszú írót. A feljegyzések szerint Móricz kiválóan érezte magát, sokat jegyzetelt, csupán egy kellemetlen érzés maradt meg benne, nagyon fázott. „Hiába égett és ropogott a tűz még éjszaka is a nagy, nyitott zöld mázas kalotaszegi kemencében, csak dörzsölte össze a kezét, és mosolyogva fázott.” – így emlékszik vissza a látogatásra az építész barát. De térjünk vissza a komédiára…
„Mintha mindenki a megrokkant élet elől akarna menekülni”
A történet a vicces népmesék egy-egy típusát juttatja eszünkbe, amelyek hősei a kardos asszonyka és a léha gazda. Móricznál a főszerepben egy fiatal pár: kakaskodó gazdasszonnyal, aki besokall a három napos szertelen úrhatnám pazarlástól, férje kicsapongásától. Elhatározza, a nagynénjeihez költözik. A szerelmi párbaj másik harcosa Balázs, a dzsentri, aki nem élhet muzsikaszó nélkül, egyszóval éjjel-nappal húzatja (a cigánybanda úgy hozzá van nőve, mint a tizenévesekhez az MP3 lejátszó). Ha mulat akkor szakadnak a húrok, ha kell, elkótyavetyéli mindenét egy kis muri kedvéért. Puskával lövöldöz, kit érdekel, eltalál-e valakit vagy sem. Szinte várjuk, hogy beleüvöltse az éjszakába: Kalasnyikov, kalasnyikov…
A magyar Makrancos Kata és az emancipáció
Nemcsak nemek párbaja ez, két világ is megütközik egymással, finoman, sok iróniával: a hanyatlását hegedűszóval kísérő dzsentri-lét, szemben vele a feltörekvő, takarékosan gyarapodó polgári Magyarországgal. A „disznóvágás-kultúrában” a férfi az isten. Balázsnak becsületkódexe szerint evidens, ha nincs igaza, és borgőzös duhaj-disznó, akkor is tilos a nőtől bocsánatot kérni. A polgáribb miliőből érkező feleséget azonban más fából faragták: nem viselheti el, hogy miközben megfeszülve dolgozik, férje eldorbézolja mindenét. Szót kér. Volt kitől tanulnia az emancipációt, a három nagynéni, köztük Zsani néni szerint a férfit a „papucs alá kell törölni”.
Összegzés-féle
Znamenák István rendezése könnyű, nyári várszínházi szórakoztatás, jó karaktereket jó színészekre osztott: imádnivaló Hollósi Frigyes Lajosa, vagy a három grácia, Molnár Piroskával az élen, igazi madonna. Egyedül Balázs kedvesen-macsós figurájához hiányoljuk a hozzáillő nőt, a feleség szerepében Bánfalvi Eszter halványabb. Nem érezzük a vibrálást a két figura között. Balázs helyében sokkal inkább a szeles, izgalmas szolgálóra (Grisnik Petra) kacsintgatnánk, neki húzatnánk a cigánnyal: hogy nem élhetek muzsikaszó nélkül…
#####NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL
Jurisics vár – 20.30 óra
Vígjáték két részben
A Kőszegi Várszínház bemutatója
Belépőjegy: 3.000.-Ft
Kovács Géza -brácsa, tamburabrács, koboz
Csikvár Gábor -nagybőgő
Bárány Tamás -fúvósok
György-Horváth László -hegedű
Némedi Árpád -cimbalom
SZEREPLŐK:
BALÁZS, nyíri birtokos Kocsis Pál
PÓLIKA, a felesége Bánfalvi Eszter
ZSANI NÉNI Molnár Piroska
PEPI NÉNI Pogány Judit
MINA NÉNI Ecsedi Erzsébet
LAJOS BÁCSI Hollósi Frigyes
BIRI Grisnik Petra
VERONIKA, vígözvegy Csapó Virág
TERÉZ NÉNI, a mamája Nagy Mari
VIKTOR, pesti jogász Lábodi Ádám e.h.
MÁLCSI NÉNI, a mamája Epres Attila
BORCSA, szakácsné Czegő Teréz
BORI, szolgáló Grisnik Petra
GERGŐ, kocsis Sarkadi Kiss János
PETÁK, mindenes Gazsó György
MIRCSE, cigányprímás Némedi Árpád
KISVICÁKNÉ Nagy Mari
továbbá: Boross Anna, Decsi Edit, Kővágó Veronika, Lovas Rozi, Páll Mónika
Béli Ádám, Juhász István, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás
a kaposvári egyetem hallgatói
Díszlet: Znamenák István
Jelmez: Cselényi Nóra
Koreográfus:
Zenei vezető: Kovács Márton
Dramaturg: Lőkös Ildikó (Jászai Mari-díjas)
Súgó: Csorba Mária
A rendező munkatársa: Herpai Rita
Rendező: Znamenák István (Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje)
