A férfi egy ideig döbbenten áll, biztosan nem érti. A kocsi olyan messze volt tőle, hogy a megengedettnél nagyobb sebességnél is bőven lelassíthatott, sőt megállhatott volna. Akkor miért őt szidalmazzák? Bunkócska ugyanis úgy gondolta, úgy közlekedik, ahogy akar, s aki ebben fenntartja, akadályozza, megkapja a magáét.
Gyalogosként láttam, amikor az Öntő utcából a kocsisor nem tudott kihajtani a 11-es Huszár útra a nagy forgalom miatt. Egy sportkocsi viszont be akart kanyarodni a Maros utcába, de az ott álló kocsisor miatt a kanyarodásnál elakadt. Az anyósülésen ülő fiatalember kivörösödve üvöltötte: menjetek már tovább bal…ok, mert szétrúgom az agyatokat! Persze, így sem tudtak a szidalmazottak továbbhajtani.
Egy ismerősöm mesélte, hogy kerékpárral szabályosan kanyarodott be a Szófia utca felől a Paragvári felé, amikor a bukkanó irányából egy nagy sebességgel (a megengedett itt 30 kilométer/óra) közlekedő kocsi bukkant elő, s hirtelen fékeznie kellett. Az úrvezető kiugrott a kocsiból, s a hátsó ülésen ülő két kisgyermeke előtt káromkodva le akarta lökni a kerékpárost a bicikliről. Még neki állt feljebb.
Ennél még vadabb történet, amikor egy országúti parkolóból kitolató gépkocsi miatt meg kellett állnia az úton közlekedő autónak. Normális, emberi módon ilyenkor a kitolató kocsi vezetője int, hogy köszönöm a türelmet, a másik kocsi vezetője pedig visszaint, hogy rendben. Nos, itt az utóbbi kocsi vezetője elévágott a kitolatónak, nem engedte továbbhaladni, majd miután mindketten megálltak, magából kikelve odarohant a másik kocsi vezetőjéhez, és az lehúzott ablakon át fenyegetőzve szembevágta. A sértett fél még ma sem érti, hogy viselkedése és beszédmodora alapján az illető hogyan volt képes jogosítványt szerezni, a nem a bontóba, hanem a MÉH telepre illő Ladájának hogyan lehetett érvényes műszaki vizsgája, ha egyáltalán volt.
Jómagam voltam a szenvedő alanya, amikor egy ütött-kopott Ford vezetője nem kanyarodott ki a főútra, mikor jobbról és balról sem volt látható közeledő jármű. Miután megnyomtam a dudát (hátha az illető elbóbiskolt), kiugrott a kocsiból, majd kioktatott, hogy ő akkor halad tovább, s akkor kanyarodik be, amikor úri kedve úgy tartja (bizonyára valami általam nem ismert KRESZ könyvben olvasta).
Sokan panaszkodnak, hogy a közeledő kocsik vezetői akkor is szidják és fenyegetik őket, ha a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan kelnek át.
Lehet, hogy amiatt, hogy sokan úgy gondolják, a szabadság azt jelenti, hogy mindent lehet, talán a napi felhalmozódott feszültség levezetése miatt, talán azért, mert egyesek így akarnak nagyfiúnak látszani, de tény, hogy elharapódzott az utakon a fenyegetőzés, az erőszak. Ritka, hogy egy ütközésnél a vétlen emberi hangon beszélve, kulturáltan tud viselkedni a vétkessel. Pedig bárki lehet adott esetben vétkes is.
Elgondolkoztató, hogy elég-e a jogosítvány megszerzéséhez, ha valaki bemagolja a KRESZ könyvet, vagy szerencsével jól tölti ki a tesztlapot, s képes szabályosan vezetni. Nem kellene-e illemórákat, pszichológiai felkészítést is beiktatni a gépjárművezetői oktatásba (úgy tudom, más országokban van már erre példa), méghozzá szigorú részvételi kötelezettséggel.
Persze, sokaknak bizonyára ez sem használna, az utakon ugyanolyan bunkók maradnának. Addig is, hosszabb-rövidebb ideig be kellene vonni azoknak is a jogosítványát, akik a közlekedés más résztvevőivel szemben erőszakosan lépnek fel. A vadnyugati módszereknek nincs helye a közlekedésben sem.
