A városrész ékköve a Domus üzletközpont, amely arra épült, hogy kiszolgálja a környék dolgozó népét. Ahogy közeledünk a vasbeton épületkomplexum felé, kitárul előttünk a kommunista múlt mennyei kapuja a maga műmárvány lépcsőivel.
A Derkovits városrészt 1963-ban kezdték el építeni, így az itt álló épületek már 50 körül járnak, és elég rendesen átadták magukat az enyészetnek. Igaz, a panelházakat szigetelték, de a négyemeletesek már nem voltak ilyen szerencsések. A kettő között az egyetlen apró különbség nem az, hogy a négyemeletesek lakói nemtörődömök lennének, hanem az, hogy ők képtelen voltak megszabadulni rosszul működő lakásszövetkezetüktől.
A másik véglet pedig maga a Domus, ami olyan, mint egy posztapokaliptikus senkiföldje. Egy magára valamit is adó Mad Max film remake-t minden további nélkül forgathatnának itt, és a környéket néha ellepő hajléktalanokat még csak sminkelni sem kellene a statisztaszerephez.
Szóval, az épület rohad, beázik, mállik, foszlik, hullik szét, vagyis megtesz mindent, amit egy pusztuló épületnek csak tennie kell. A kérdés az, hogy az illetékesek miért nem tesznek semmit azért, hogy a jelenlegi, már-már életveszélyes helyzetet megszüntessék? Esetleg szeretnék megvárni, amíg a természet végérvényes és visszafordíthatatlanul visszafoglalja magának ezt a területet?
A falak és a fundamentum repedésiből kinövő növények, az itt-ott megbúvó különböző élőlények, állatok látványa határozottan érdekes. Az emeleten lévő, utólagosan telepített csigalépcső leküzdése után pedig megrázó élmény fogadja az oda tévedő, gyanútlan nézelődőt: néhány kósza kábel képében, melyekről csak remélni tudjuk, hogy áramtalanítva vannak.
A cukrászda vendégcsalogató neonfényén pihenő döglött galambra hasonlító kábelkötegek látványát már rezignáltan vesszük tudomásul, ahogy a műmárvány lépcsőkön hatalmas tócsákban visszamaradó esővizet is.
Ez utóbbi már csak azért is probléma, mert a lépcsők elméletileg fedettek, a burkolatnak pedig megvan az a tulajdonsága, hogy ha nedves, legalább annyira csúszik, mint a jég. A beázás azonban nem csak a kinti területen okoz problémát, hanem egyes üzlethelyiségekben is. Esőben bármit is keressünk itt, biztos, hogy nem ússzuk meg szárazon.
Rónai Károly építészmérnök, a DERKOVITS KÖZPONT tervezője a következő képet bocsátotta rendelkezésünkre:
Kollégánk is fotózott a környéken tavaly, nézze meg az akkori képeket is.
És ilyen volt régen, a szép időkben:
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
