Azért, mert három dologgal is küzdünk egyszerre: a téllel, a koronggal és a jéggel – így hangzik a 8 éves Andris válasza a kérdésre. A szombathelyi fiú a Pingvinek szuper-mini csapatában edz. Nemrég egy jéghokis pályázaton indult ahol természetesen a fentinél valamivel bővebben kellett kifejtenie a témát. Válaszai tetszettek a zsűrinek, ami után néhány válogatás kör következett. Ezek a végén egyike lett annak a négy fiatalnak, akik Szentpétervárra utazhattak az A csoportos Jéghoki világbajnokságra.
Andrisék két meccset láthattak a magyar válogatott mérkőzései közül. Az egyik a későbbi győztes, Kanada elleni, a másik a szlovák csapat elleni meccs volt. Mindkét összecsapást elvesztették a magyarok (Kanada ellen 1-7-re, Szlovákia ellen 1-4-re), de a szombathelyi hokis így is lenyűgözve tért haza. Szuper volt élőben látni a nagy válogatottat – mondta. A pályázatot és az utazást a jégkorong sport egyik legnagyobb mecénása egy nemzetközi autómárka gyártója szervezte.
Nyolc évesen most elsős a Neumann János Általános Iskolában, és ahogy ilyen korban még természetes: egyelőre fogalma sincs, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Talán éppen hokis? – kérdezzük tőle. Még az is lehet – hangik a válasz. Szülei úgy emlékeznek, hogy 4 éves múlt, amikor először kezdett érdeklődni a jégkorong iránt, igazán komolyan viszont csak valamivel 5-6 évesen vágott bele. Most hetente háromszor jár edzésre. A rövid találkozás alkalmával még azt is megtudtuk tőle, hogy mi a legbüdösebb dolog egy edzés után. Hagyunk időt tippelni. Most viszont már eláruljuk. Szerinte, a kesztyű.
