A Hollán Ernő utcán naponta végigsétálhatunk anélkül, hogy belegondolnánk, milyen emberi sorsok rejtőznek a név mögött. A Szombathelyi Képtárban csütörtökön megnyílt Csendes életek – Fejezetek a Hollán család történetéből című kamarakiállítás éppen ezekhez a történetekhez visz közelebb.
A tárlat középpontjában a Franciaországban élő Hollán Sándor festőművész alkotásai állnak, amelyeket a család történetéhez kapcsolódó dokumentumok egészítenek ki. A kiállítás apropóját egy nagylelkű felajánlás adta: Hollán Sándor egy festményt ajándékozott a Vas Vármegyei Mérnöki Kamarának. Az intézmény ezt szerette volna megköszönni a kamarakiállítással.
A megnyitón Tanai Ibolya olvasta fel Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatójának köszöntőjét. Nádor István, a mérnöki kamara elnöke és dr. Nemény András, Szombathely polgármestere szintén beszédet mondott. A rendezvényt a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium két fuvolista tanulója, Borsos Veronika és Király Alex, valamint tanáruk, Feriencsik László fagottjátéka színesítette.
Két évszázad, közös örökség
Nádor István felidézte, hogy a kamara kezdeményezésére 2024-ben, Hollán Ernő születésének 200. évfordulóján több programmal is megemlékeztek a Szombathelyen született mérnökről, katonáról és politikusról. Ekkor avatták fel Veres Gábor szobrászművész alkotását is, amely Hollán Ernő első (és máig egyetlen) köztéri szobra lett. Végül azt is elárulta, hogy a Hollán Sándortól kapott festményt a városnak adományozzák, és a szombathelyi városházán kerül majd kiállításra.
A mostani kiállítás egy másik nézőpontból mutatja be a család történetét. Hollán Ernő a szabadságharcban vállalt szerepe mellett mérnökként és közéleti emberként is maradandót alkotott, leszármazottainak életét azonban a történelem későbbi fordulatai szintén meghatározták.
Dr. Nemény András arról beszélt, hogy egy család történetében egy egész ország múltja megjelenhet. A Hollán család esetében a mérnöki tudomány, a közélet, a művészet és a hazához való kötődés kapcsolódik össze. A polgármester szerint a történelmi emlékezethez nemcsak a nagy események és a köztéri emlékművek tartoznak hozzá, hanem azoknak az embereknek a személyes történetei is, akik munkájukkal és kitartásukkal értékeket teremtettek.
A fák is tanítanak csendben
A megnyitón jelen volt dr. Hollán László, Hollán Sándor öccse, aki maga is részt vett az 1956-os budapesti eseményekben. A forradalom és szabadságharc 70. évfordulójához kapcsolódva a tárlat megnyitását követően pódiumbeszélgetést is rendeztek vele, a beszélgetést Kelbert Krisztina történész vezette.
Hollán László köszönetet mondott a család történetének megőrzéséért, és arról beszélt, hogy Hollán Ernő életében a munka nem pusztán az anyagi boldogulást szolgálta. Mindig azt végezte el, amire az adott helyzetben szükség volt. Amikor például a szabadságharc utáni időszakban földmérőként dolgozott, tankönyvet is készített, mert úgy látta, hiányzik a megfelelő magyar nyelvű szakirodalom.
A család történetében szerinte nemcsak az a fontos, hogy milyen történelmi események résztvevői voltak az egyes generációk, hanem az is, hogyan dolgoztak egész életükön át, és miként szolgálták a közösséget.
Hollán Sándor levelét, amelyet kifejezetten erre az alkalomra írt, szintén felolvasták a rendezvényen. A Franciaországban élő festőművész a természet csendjéről és a fák tanításáról írt. A festés során szerzett tapasztalatait három élményben foglalta össze: az élet áramlásában, a végtelen felé nyíló tekintetben és egy nehezen megnevezhető, egyszerre ismeretlen és ismerős ragyogásban.
Levelében arra is kitért, hogy a természetből szerzett tapasztalatokat nemcsak a művészek, hanem bárki felfedezheti a maga útján.
A megnyitó egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a csend nem az ürességet jelenti. Lehetőséget ad arra, hogy észrevegyük azokat az összefüggéseket, amelyeket a mindennapi zajban könnyű szem elől téveszteni. A kiállítás címe így nemcsak a festmények világára, hanem a családtagok személyes sorsaira is utal.
