A legutóbbi közgyűlésen tárgyalták az önkormányzati cégek első féléves beszámolóit. A SZOVA beszámolójában azt írják, hogy alapjában véve eredményes félévet zártak, de megjegyezték azt is, hogy ingatlanértékesítésekre volt szükség ahhoz, hogy ezt az eredményt elérjék. És hogy vannak kockázatok a cégnél, az egyik a hulladékgazdálkodási bizonytalanság, a másik pedig a kötvénytörlesztés. Tényleg vannak ilyen kockázatok?
Az önkormányzati világ működése évek óta kiszámíthatatlan, tulajdonképpen más sincs, csak kockázat. Viszont úgy tűnik, újabban a kormányzat felmérte a probléma tényleges súlyát, és ennek megfelelően áll a kérdéshez, látszik némi pozitív változás.
De bármilyen kormány jön a 2026-os választás után, az biztos, hogy hozzá kell nyúlnia az önkormányzatok finanszírozásához. Ma már senki sem vitatja, hogy lépni kell, mert különben a rendszer össze fog omlani.
Mi a probléma lényege?
A SZOVA-nak például törlesztenie kell a közel húsz éve kiadott kötvény részleteit és kamatát, amit egyébként meg is tud oldani, de nyilván náluk is szükség lenne fejlesztésekre és béremelésekre is, mert különben nem tud lépést tartani a piaci szereplőkkel.
A SZOVA-nál a legnagyobb kockázatot a hulladékgazdálkodás bizonytalansága jelenti. Az állami koncessziót elnyerő MOHU profitorientált cégként arra törekszik, hogy minél nagyobb haszna legyen. De jelenleg a MOHU veszteséget termelt, 50 milliárd forint mínuszról szólnak a hírek.
A MOHU pedig az alvállalkozóin próbálja meg a veszteséget csökkenteni. A SZOVA a MOHU alvállalkozójaként kezeli a hulladékot Szombathelyen, így őket is érintik a vállalat lépései. A MOHU most csak egy-egy évre köti az alvállalkozói szerződéseket, ezzel állandó bizonytalanságban tartva őket.
De közben elvárja az alvállalkozóktól, hogy modernizálják a gépparkjukat, vásárolják meg vagy lízingeljék ő kukásautóit. Ami minimum tíz éves kötelezettséget jelentene, miközben a MOHU bármikor felmondhatja a SZOVA alvállalkozói szerződését. Ez komoly bizonytalanságot okoz a rendszerben.
Azzal, hogy a MOHU megkapta az állami koncessziót, élet és halál ura lett a hulladékgazdálkodási területen.
A féléves beszámoló szerint a SZOVA-nak a hulladékgazdálkodásból van a legnagyobb bevétele.
Hát miből másból lenne? Persze, hogy a hulladékgazdálkodásból van a legnagyobb bevételük, hiszen emellett társasházkezeléssel, önkormányzati ingatlanokkal foglalkoznak. Igaz, a fizetőparkolás is náluk van, de az pár százmillió forint egy évben.
A SZOVA időnként utakat is épít és újít fel az önkormányzat megrendelésére, viszont most nem nagyon van pénze a városnak útfejlesztésre. Igaz, olyan százmillió forint körüli keretösszeget azért beletettünk idén is a programba. Tavaly pedig mintegy 800 millió forintot ki tudtunk szorítani a rendszerből útfejlesztésekre, de erre az idén nem volt lehetőségünk.
A SZOVA-n kívüli cégekkel mi a helyzet?
A SZOVA mellett egy nagyobb cégünk van, a Távhő és egy, amiben többségi tulajdona van az önkormányzatnak, a VASIVÍZ Zrt. A VASIVÍZ helyzetét úgy tudnám jellemezni, hogy egyet hátralépett a szakadék széléről, valamivel jobb a helyzetük, mint korábban.
Látni kell, hogy a Vasívíznél 2014 óta nem emelték a víz- és csatornadíjakat a rezsicsökkentés miatt, a kiesett bevételek után kompenzációt sem kapott a vállalat. Miközben a vízdíj alacsonyabb volt, mint amennyibe a cégnek került a szolgáltatás ellátása, így folyamatosan vesztességet termeltek. Most eljutottunk odáig, hogy a nem lakossági fogyasztók esetében magasabb díjakat állapított meg a kormány.
Muszáj lépni, hiszen vannak százéves vezetékek, amelyek igazán még nem voltak felújítva.
A Vasivíz most plusztámogatást is kap a kormánytól, ennek segítségével meg tudta kezdeni a föld alatt lévő vezetékek felújítását. Muszáj lépni, hiszen vannak százéves vezetékek, amelyek igazán még nem voltak felújítva.
A Távhő hasonló problémákkal küzd, igaz, ők kaptak némi kompenzációt a rezsicsökkentés után. A Távhőnek sikerült közel egymilliárd forintot összeget megspórolnia úgy, hogy a földgáz helyett, megújuló energiaforrást használtak fel. Ezt a pénzt aztán elvonta tőlük a kormány, volt, nincs.
De a rezsicsökkentés miatt a Távhő által beszedett díjak is alacsonyabbak, mint a költségek. Rájuk is érvényes, hogy pár évig ki lehet pótolni a hiányt a korábbi működési eredményekből, de egy idő után erre már nincs lehetőség.
Most azt látom, hogy a Távhő és a Vasivíz kicsit fellélegezhet, de ezt azért nem nevezném olyan nagy nyugalomnak. A SZOVA-nak ez az éve rendben van, a következő éve is, én bízom benne, hogy rendben lesz. De MOHU miatt komoly kockázat van a rendszerben.
A SZOVA féléves beszámolójában is szerepel, hogy az idén 1,2 milliárdos bevételre számítanak ingatlaneladásból, és ezzel kerülik el a veszteséges működést. De mi lesz később, ha elfogynak az értékesíthető ingatlanok?
Jelenleg a város is ugyanígy működik. Ez olyan, mint amikor eladjuk a nagymama karkötőjét, fülbevalóját, hogy annak árából vegyünk tűzifát. Csakhogy jövőre is lesz tél, és közben elfogyott a nagymama ékszerkészlete.
Az önkormányzati finanszírozáshoz mindenképpen hozzá kell nyúlni, ezt talán már a kormány is látja.
Szombathely önkormányzati cégei jelenleg stabilak, szerintem jobb a helyzetük, mint akár két évvel korábban. De problémát jelent, hogy az eszközpark, a VASIVÍZ és a Távhő esetében a vezetékhálózat, nem volt felújítva, karbantartva. Nem a szándék hiányzott, hanem a pénz. Ha megspórolod a karbantartást, akkor előbb-utóbb oda fogsz eljutni, ahol most a magyar államvasutak van.
Az elmúlt hónapokban a kisebb cégeknél több átalakítás is volt. Ezeket mi indokolta?
Három cégnél beszélhetünk átalakításról. A SZOVA-nak volt egy projektcége, a SZOVA-Projekt Projektfejlesztési Kft., amit egy saját ingatlanprojektre hozott lére az anyacég évekkel ezelőtt. A fejlesztésből semmi sem lett, eladtuk az ingatlant, a céget pedig elszámoltuk.
A SZOVA Szállodaüzemeltető Kft. pedig beolvasztottuk az anyacégbe. Még Puskás Tivadar polgármester úr idejében készült egy terv arra, hogy az önkormányzat szállodát épít és üzemeltet. Az elképzelés közben sokat változott, nemrég aztán kiszállt a magánbefektető, így nem volt értelme fenntartani a céget. Még korábban készült egy komplex terv sokmillió forintért a szállodára, ez most is megvan, a céggel együtt bevittük a Szova-ba.
Azt tudni kell, hogy ebben a két cégben senki nem dolgozott. A felügyelőbizottsági tagok ingyen látták el a munkájukat, egyedül a könyvelőt kellett fizetni.
A Szombathelyi Parkfenntartási Kft.-t pedig azért alakítottuk át intézménnyé, mert így gazdaságosabban működtethető.
Alapjában hogyan látja az önkormányzati cégek rendszerét?
Ha a kormány a hulladékgazdálkodást visszaadná Szombathelynek, ha a VASIVÍZ és a Távhő azt a díjat kapná meg, amennyibe neki került a szolgáltatás, akkor semmi baj nem lenne.
Ha hagynák szabadon dolgozni a cégeinket, akkor szerintem sokkal-sokkal nagyobb dolgokra lennénk képesek, mint így. Ez olyan, mint az önkormányzat működése: a szombathelyi cégek megtermelik és befizetik azt az adót, amiből ebben a városban nagyszerű dolgokat lehetne csinálni, de a kormány belenyúl a rendszerbe és elvonja a várost megillető forrásokat.
A másik komoly probléma a folyamatos központosítás. Szerintem nem jó, hogy Budapestről akarják megmondani, mi a jó Szombathelynek. Én úgy érzem, hogy már a kormány is látja, hogy a rendszer így tarthatatlan és az önkormányzatokkal közösen kell megoldani a problémákat.
