Tudja milyen hó volt itt? Ide nem ér ki a polgármester keze!
– mondta Bozsó András, miközben egy botra támaszkodva állt a portája bejáratánál. Az emlegetett hó még három nappal a havazás után is beterítette Miskolcot: az út szélén félrehányt hótorlaszok, lassan haladó kocsik. Míg azonban a városban kedd napközben hókotrók és sószórók küzdöttek azért, hogy járhatóvá tegyék a települést, a város külterületének számító Lyukóvölgyben András tolta el a havat az utcájában egy traktorral.A gyerekek is itt mennek iskolába, aztán van, akinek nincsen csizmája, csak cipője.
– mondta.
Lyukóvölgy az ország egyik legnagyobb területű szegregátuma, az egykori víkendházas övezetet ma több ezer szegény ember lakja. Miskolc közvetlen szomszédságában húzódik, de mivel külterületnek számít, a városi szolgáltatások csak részben vagy sehogy sem elérhetőek: ha valaki vásárolni akar, vagy iskolába menni, kilométereket kell utaznia, hogy bejusson Miskolcra. Már ha telik jegyre vagy bérletre. Kedden napközben többen a főúton sétáltak a város felé, az embernagyságú hósáncok mellett.
Az utóbbi hetek hidege és a szombaton jött havazás háborús hangulatot okozott a telepen: volt ház, ahová nem ment ki a betegszállító, máshol özönvizet okozott egy elfagyott vízvezetékcső, a helyiek pedig napi rendszerességgel kényszerülnek arra, hogy tüzet gyújtsanak a közkutak alatt, mert csak azokból jutnak vízhez, viszont állandóan befagynak.
Se postás, se betegszállító
Bozsó András köszöntötte így az éppen hazafelé gyalogló, 78 éves Marikát. Az idős asszony egyik kezében egy bottal, a másikban egy szatyor élelmiszerrel igyekezett vissza a dombtetőn lévő házához. András pedig azért szólította meg, mert a házhoz vezető utat már egy hete 15 centis jég borítja. Múlt hétfőn ugyanis elfagyott egy vízvezetékcső a dombtetőn, emiatt elárasztotta az utat a fentről lezuhogó víz, ami aztán jól rá is fagyott.
Ha én nem telefonálok be, akkor még ma is folyna
– mondta Marika. A helyiek azóta bukdácsolnak a csúszós úton. Marika szomszédja el is esett, ő és egy másik szomszéd azonban faforgáccsal szórta fel az utat a háza előtt.A rossz utak és a vízzel kapcsolatos problémák nyáron is mindennaposak Lyukóvölgyben, télen azonban hatványozottan nehezítik az ott élők életét. A szombaton jött hóesés teljesen megbénította a környéket, kedd délelőtt például találkozni lehetett olyan nyugdíjas párral, akik az utcán várták, hátha felbukkan a postás, mert mint mondták, már napok óta nem látták, és attól félnek, hogy határidő után kapják meg a csekkeket.
Ez azonban még hagyján: a telep közepén élő Mészáros Zoltánné 34 éves fiát nem tudta hazahozni a betegszállító a kórházból a nagy hóesésben, mondván, hogy nem járhatóak az utak. Lyukóvölgyben ugyanis csak a városból kivezető út van lebetonozva, minden más vagy földút, vagy kaviccsal van felszórva. Mészárosné fia heti négy alkalommal jár be a városba dialízisre a tolószékében, ha viszont leesik a hó, akkor képtelen kijutni a buszmegállóba, ezért van szüksége betegszállításra.
Volt már, hogy a család egy szánkóval húzta ki a buszmegállóba, hogy ott ültessék át a tolószékébe, szombaton azonban a szomszédok segítettek: együtt ellapátolták a havat az utcából, így Zoltánt is haza tudták hozni. Az öröm csak keddig tartott, édesanyja szerint aznap újfent nem jött ki érte a betegszállító, az útviszonyokra hivatkozva.
A 79 éves Nagy Andrásnénak szintén problémája van a háza előtt futó behavazott földúttal: síkos és csúszós. Ideje nagy részében otthon van, de egy hónapban legalább háromszor ki kell mozdulnia az orvoshoz, ilyenkor a fia beszórja a kályhából kivett hamuval a kapubejárójukat, hogy ne csússzon el.
Felgyújtják az elfagyott kutakat
A rossz utak mellett a másik nagy probléma a víz. A telep házainak egy jó részébe nincs bekötve vezetékes víz, így sokaknak az egyetlen vízforrást az elszórtan álló közkutak jelentik. Ezek a kutak azonban a mínuszokban gyakran befagynak.
András szerint ennek az az oka, hogy sokan – főleg gyerekek – csak kis mennyiségű vizet engednek ki a kutakból, így nem keletkezik elegendő nyomás ahhoz, hogy a vizet visszalökje a csőrendszerbe, a kútban marad, a hidegben pedig befagy.
Két liter kevés
– mondta.A fagyás ellen kétféle módon próbálnak védekezni a helyiek. Egyrészt néhány kútból kiszedték a rudat, aki pedig vizet akar, annak vinnie kell magának valamit, amivel tudja helyettesíteni. Ottjártunkkor például ketten egy reszelő segítségével próbáltak vizet engedni maguknak.
Ha viszont már megtörtént a baj, akkor csak egyféleképpen lehet újra vizet szerezni a kútból: fel kell olvasztani. Ezt pedig általában úgy érik el, hogy rongyokat csavarnak a kútra, majd meggyújtják. Emiatt a telepen lévő kutak többsége feketéllik a koromtól.
A sütővel fűtik fel a lakást
Gizella két unokájával él a telep közepén, egy kis házban. 13 éve költözött ki Diósgyőrből, miután meghalt a férje, ő pedig nem tudta fizetni a lakbért. Most egy kétszobás faházban él, ami annak ellenére is folyamatosan beázik, hogy egy éve újította fel. Ő is a kúthoz jár vizet hozni, már ha éppen nincs befagyva. Ha igen, akkor tovább kell sétálnia a következő kútig, egészen addig, amíg talál egy olyat, ami nincs befagyva, vagy meg kell várnia, míg mások felolvasztják. “
Ilyenkor férfiemberek meggyújtják
” – mondta.
Két nagy vödörben hordja haza a vizet, amit aztán kint tárol az előszobában, ahol reggelre szintén be szokott fagyni, de nem aggódik miatta.
Beütöm a pohárral, ráteszem a gázra, megmelegítem, megmosdunk, és megyünk iskolába
– mondta mosolyogva.A kis házban csupán a nagyszobában van meleg, ott Gizella a kályhájával fűt be. A szerkezet csövét is cserélnie kellett a közelmúltban, a füst ugyanis teljesen tönkretette. Ez azért történt, mert a közmunkásbérből élő Gizellának sokszor egyáltalán nincs pénze fára, és ilyenkor azt rak a tűzbe, amit tud.
Amikor nincs fám, akkor cipőt dobok rá, meg rongyot
– mondta.
A fűtőanyag-hiány sokaknál jelent problémát Lyukóvölgyben. Pár házzal odébb Révész Lászlóné él 3 gyermekével és élettársával egy kalyibában. Ők épp a minap vágták ki a fenyőfát a házuk kertjéből, hogy azzal gyújtsanak be, de az sem volt elég, így jobb híján a gázrezsójuk sütőjével fűtenek. Azt mondta, hogy a múlt heti mínuszokban volt, hogy egész éjjel ment a nyitott sütő, gázt pedig a szomszédjuktól kértek. A bejárati ajtajuk elé szőnyeget akasztotta, ami azonban folyamatosan lengedezett a szélben, a rozoga ajtó ugyanis képtelen volt megállítani a hideg levegőt.
A turkálóból megmaradt ruhákat is elviszik
Lyukóvölgyben működik ugyan védőnői szolgálat, illetve a telep közepén egy konténerben heti két alkalommal rendel orvos is, de a helyiekkel a legtöbbet a Máltai Szeretszolgálat Jelenlét programjának munkatársai érintkeznek. A program már két és fél működik a völgy közepén lévő közösségi házban: délelőtt koragyermekkori foglalkozást, délután tanodát működtetnek, de van idősklubjuk és játszóházuk is. Sőt, egy éve már tizenévesekből álló önkéntes-csoportjuk is, akik amint leesett a hó, letakarították a buszmegállót.
A program munkatársai szerint látni, hogy a helyiek megérzik a hideg időt: van, aki rendszeresen bejár a közösségi házba melegedni, és a gyerekes foglalkozásokon is megnő a résztvevők száma.
Nyilván azért is jönnek, mert nem tudnak fűteni otthon egész nap
– mondta a program egyik munkatársa.
A mosodájuk is teli van ilyenkor: egyszerre két mosógép mossa a környékbeliek ruháit. Napi négy család 5-5 kiló ruháját tudják így kimosni, a várólista pedig több napra előre tele van. A helyeik közül ugyanis sokan mosógép híján nem tudják otthon kimosni a ruháikat, a pár négyzetméteres lakásaikban ugyanis egyszerűen nincs hely mosni és teregetni, az udvaron pedig a hideg miatt képtelenség mosni.
Gizella is rendszeresen a közösségi házba jár mosni. Egykor volt ugyan mosógépe, de amikor kikötötték a házából az áramot, kölcsön adta egy ismerősének. Később ugyan visszakérte volna, de kiderült, hogy csótányok költöztek bele, ezért inkább hagyta.
A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai szerint idén télen csupán egy komolyabb krízishelyzetet kellett megoldaniuk: egy idős párt kellett elhelyezni a szervezet hajléktalanszállóján, miután egyik éjjel megjelentek a közösségi ház kapujában azzal, hogy a romos házukban olyan hideg van, hogy nem bírják tovább. Ők azóta is a hajléktalanszállón élnek.
A szervezet munkatársai szerint a helyiek igénylistáját rendszerint a kályhák vezetik, de rögtön utánuk jönnek a különböző tüzelő- és szigetelő anyagok: rossz, kiselejtezett bútorok, amelyeket a tűzre lehet dobni, matracok és szőnyegek, amelyeket a falra és az ablak elég lehet lógatni.
Itt bármi adomány jön, az utolsó morzsáig elfogy
– mondta a szervezet egyik munkatársa, majd hozzátette, hogy a turkálóból megmaradt ruhákat is el szokták vinni szigetelésnek.
