Túlzás lenne azt állítani, hogy Körmend az NCAA döntő lázában égne, de az biztos, hogy a vasi kisvárosban nevelkedett Golomán György miatt az idei szezonban a piros-fekete szimpatizánsok fokozott figyelmet fordítottak az amerikai egyetemi bajnokság alakulására, hiszen a felnőtt válogatottba nemrég meghívót kapó erőcsatár az UCLA színeiben a legjobb 16 közé jutott.
Nagy szó ez, kevés magyarnak adatott meg ez a (rész)siker, a Rába-partján pattogtat azonban jelenleg két olyan légiós is, akinek még ezt is sikerült überelniük: Lasan Kormah 2014-ben az UCONN csapatával megnyerte a March Madnesst, Lenzelle Smith pedig az Ohio State Egyetemmel a Final Fourig menetelt. A BB1.hu szerdán meglátogatta a két amerikait, akikkel a délelőtti edzés után a Berki Csárdában, ebéd közben beszélgetett:
Kromah: - Hallottam már a körmendi srácról, tudom, hogy az UCLA-ben játszik - mondta két tüsszentés között Kromah, aki egy kicsit megfázott, ezért a fején hagyta az UCONN-melegítőjének csuklyáját. - Nem vagyok benne biztos, de ha tippelnem kéne, akkor szerintem a North Carolina lesz idén a bajnok. Érdekes lesz a hétvége, az biztos, a March Madness mindig nagyon izgalmas. Félelmetes volt a bajnoki címünk 2014-ben. A dallasi Cowboys Stadionban, közel 100.000 ember előtt játszottunk, remek atmoszféra volt, eszméletlen hangulat, ott csak nyerhettünk. Nagyon együtt volt egyébként az a társaság, mindenki rendkívül képzett játékos volt, de szerintem a sikerünk kulcsa az volt, hogy nagyon keményen tudtunk védekezni, és ezáltal a teljes mezőny fölé nőttünk. Hatalmas ünneplés volt a győzelmünk után.
Smith: - Szerintem is a North Carolina a legesélyesebb a végső győzelemre. Azért is gondolom így, mert már legyőztek korábban olyan csapatokat, akiket szintén bajnokesélyesnek kiáltottak ki. Ha visszaemlékszem az én időmre, tényleg bámulatos volt a Final Fourban szerepelni, rengeteg néző volt a meccseinken. Szerettük volna mi is megnyerni a tornát, nagyon fókuszáltunk, de sajnos nem sikerült. Szerintem jól megszervezett, tudatos kosárlabdát játszottunk az Ohióval, egész jól támadó csapat voltunk, de én is inkább a védekező munkát emelném ki. Sok tapasztalatot szereztem az egyetemi éveim során.
- Térjünk át a magyar kosárlabdára. Mit gondolnak, milyen szinten van a mi bajnokságunk Európában?
Smith: - Szerintem ez egy nagyon jó bajnokság, sok jó játékossal - a hazaiak és a külföldiek is ügyesek -, igaz elég különböző csapatokkal. Én minden ellenfelünket nagyon tisztelek, látszik, hogy itt is elég fejlett a kosárlabda kultúra, jó szakmai munka folyik, a többi csapatnál is, nem csak nálunk. Volt már európai tapasztalatom, hiszen korábban játszottam olasz alacsonyabb osztályban, de elég nehéz lenne összehasonlítani a magyar bajnoksággal, talán az egy fokkal gyorsabb volt.
Kromah: - Én játszottam már Magyarországon, de a fehérvári egy elég kemény időszak volt, hiszen rövid idő alatt három edzőnk is volt, illetve a játékoskeret is cserélődött menet közben, így igazából csapatkémiáról nehezen tudtunk beszélni, alig tudtunk összeszokni. Elég hullámzó szezonunk volt, voltak jobb és gyengébb időszakaink is, összességében nem voltunk valami sikeresek, hiszen nem jutottunk be a play-offba. A Körmendről annyi emlékem volt, hogy kétszer játszottunk ellenük, az utolsón eléggé kijött nekem a lépés, 39 pontot dobtam. Azóta szerintem egy kicsit kiegyensúlyozottabb lett a liga, idén már négy csapat is szerepelt a nemzetközi kupában, ez pedig csak jó, hogy több fronton harcolnak a klubok. Szerintem megjósolhatatlan, hogy ki ér fel a végén a csúcsra.
- Lasan, a Körmend már a negyedik csapata ebben a szezonban. Ez nem sok egy kicsit?
Kromah: - Nem, szerintem nem sok. Az országok, a városok változhatnak, a kultúra sok mindenhol más, de a kosárlabda mindenhol ugyanaz, ugyanazzal a labdával játszod. A D-Ligában kezdtem a szezont, aztán voltam Görögországban, majd Ausztráliában. Miután ott véget ért a bajnokság, éreztem még magamban annyit, hogy bevállaljak egy újabb csapatot. Volt még néhány lehetőségem, de ezt találtam számomra a legkedvezőbbnek.
- Most hogy bejutottak a felsőházba, mit várnak a folytatástól?
Kromah: - Én mindig minden meccset meg akarok nyerni, de gondolom, hogy ezzel máshol is így vannak. Szeretnénk még tovább fejlődni, még jobban játszani és még keményebben dolgozni, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég, meddig jutunk.
Smith: - Ha maximálisan fókuszál mindenki a feladatára, igazi csapatjátékot nyújtunk, úgy játszunk, ahogy az utóbbi meccseinken, akkor megnyerhetjük a bajnokságot. Én csak erre tudok gondolni, ha ezek teljesülnek, akkor szerintem senki nem fog tudni legyőzni, megállítani minket.
- Tehát akkor kijelenthetjük, hogy Körmenden a bajnoki cím a cél?
Kromah: - Természetesen. Meg is tudjuk nyerni, képesek vagyunk rá. Miért ne lennénk azok? Minden nap ezért dolgozunk nagyon keményen, hogy ez sikerüljön. A munka meg kell, hogy hozza az eredményt.
Smith: - Mindig a lehető legmagasabb célt kell kitűznünk magunk elé, az pedig a bajnoki cím. Ez kell, hogy a szemünk előtt lebegjen minden nap, nem szabad beérnünk kevesebbel. Szerintem képesek vagyunk rá. Csak fontos, hogy végig koncentráltak legyünk, mindenki tegye a dolgát, illetve, hogy elkerüljenek minket a sérülések, és nyilván egy adag szerencse is kell hozzá.
- Ki lehet a legnagyobb ellenfelük?
Smith: - Először is saját magunk, utána pedig talán az Alba. Azért mondom őket, mert hozzánk hasonlóan nekik is jó külföldijeik és jó magyarjaik vannak, szóval jó a keretük. Ők az elsők, és egyszer le is győztek már minket.
Kromah: - Nagyon szoros a tabella, mindenki nagyon közel van a másikhoz. Ahogy már mondtam, nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság. A hazai meccseknek nagyon nagy értéke van, mert elég nehéz idegenben nyerni. Bárki legyőzhet bárkit, meglátjuk.
- Milyen edzőnek tartják Gasper Potocnikot?
Kromah: - Gasper jó edző. A szlovén iskolát képviseli, volt játékos is, szóval tudja, hogy miről szól a kosárlabda. Jó adottságokkal rendelkezik, megvan benne minden ahhoz, hogy összetartson egy társaságot. Látszik, hogy egész nap a kosárlabda jár a fejében, próbál mindenkit – jó értelemben véve – nyomás alatt, tűzben tartani.
Smith: - Szerintem is jó edző, persze mi mást is mondhatnék egy ilyen kérdésre? - mondta nevetve. - Viccet félretéve, szenvedélyes, tele van alázattal, szeret sokat és keményen dolgozni. Egyrészről szigorú, de tud könnyedebb, felszabadultabb is lenni. Az biztos, hogy nagyon bízik a játékosaiban. És ez nagyon fontos szerintem, hogy egy játékos ezt érezze. Mert ha ez megvan, akkor együtt bármire képesek lehetnek, ha viszont ez hiányzik, akkor a fene megette az egészet. Nagyon tudatos, fel van építve nála minden, tudja, hogy mi mért van.
- Kit tekintenek példaképüknek?
Kromah: - Kobe-t. A nagy Kobe Bryantet. A Lakerst nem szerettem igazán, de Kobe-t mindig is sokra tartottam.
Smith: - Nekem Magic Johnson volt a favorit.[/ianswer
A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.
