Korábban már jártunk Horváth Ákosnál, Alberti Zsófinál és Endrődy Krisztiánnál, most folytatjuk színészlátogató sorozatunkat. Ezúttal átverekedtük magunkat a betondzsungelen és Bajomi Nagy Györgyhöz néztünk el a Bem utcába, ugyanis a színész itt bérel lakást. Nem volt könnyű dolgunk, vagy húsz perces keresgélés után fújhattuk végre ki magunkat:
Megvan a Bajomi névtábla!
- szólt kollégám. Felcsengettünk, majd egy emeletet lépcsőztünk, Gyuri pedig már az ajtóban várt minket. A színész különösebben nem stresszelte túl magát a nagyvizit miatt, laza otthoni szettben, (mackónadrágban, pólóban és egy fürdőköpenyben) fogad minket. Felkeltettük Gyuri?
Ami rajtam van egy ’85-ös szentesi köpeny, ez a mai napig hűséges társam. Mindig is szerettem a vízilabdát, de gimiben kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Játszottam régebben a szentesi és a pécsi vízilabda csapatban is. Nagyon nehéz volt otthagynom, persze azért még néha visszaköszön, például nyaranta tartanak Szentesen amatőr vízilabda tornát, ilyenkor a barátaimmal összeállunk és mint öreg legények „vízre szállunk”
- mesélte, miközben az előszobából átvezetett minket a nappaliba.
Egy tipikus legénylakásba érkeztünk, ami dekorációkat még nyomokban sem tartalmaz. A kreatív rend (leánykori nevén káosz) már birtokába vette a nappalit. Az ágyon elszórtan néhány ruhadarab élvezi az egy-két bútor nyújtotta panorámát. Minden inkább az egyszerűségre, a funkcionalitásra és a kényelemre bazíroz, mint az a fotel, ahova leültetett engem.
Abban a fotelben szoktam fegyelmezetten üldögélni és szövegeket tanulni tévénézés közben és mondogatom: majd egy óra múlva tanulok, aztán amikor letelik, akkor ismét ezt mondom. Nehéz ügy. Ez a tévé egyébként már régóta megvan, az egyik kedvenc tárgyam
- mutatja.
Aztán előkerül egy másik nagy kedvenc is, ez pedig a laptopja.
Ha van szabadidőm, akkor filmeket, főként sorozatokat nézek ezen. Például a Gengszterkorzót, a Trónok harcát vagy Walking Dead-et. A kedvenc filmem pedig - amit már vagy nyolcszor láttam - A keresztapa trilógia. Nagyon jó színészek játszanak benne és izgalmas a történet is.
Utunk ezután a konyhába vezet. Ez sincs túlvariálva, sem a berendezés, sem pedig az elrendezés. Akár Mari néni is vígan főzne benne.
Minden fajta házimunkát gyűlölök, csak akkor állok neki bárminek is, ha már nagyon muszáj. Elégedettek vagyok az eredménnyel?
– mutat rá a mosogatóban sorakozó a tiszta edényekre.Egyébként nem vagyok egy konyhatündér, főzni sem szoktam
- teszi hozzá.
Gyuri innen tovább kalauzol minket a hálószobába, ami egy albérlethez méltón fullminimalista stílusban lett megálmodva és kivitelezve is. Ez a tér nem csak a pihenést szolgálja Gyurinál, hanem kedvenc könyveit is itt bújja a sárga fényű kislámpa alatt.
Általában azokat a sztorikat szeretem, amikben győz a pozitív hős. Egyébként Szepes Mária Vörös oroszlán című könyve a favorit. Ez a lélekvándorlásról szól, ez azért fogott meg, mert egyrészt Faludy Györggyel is egyet értek, Isten létével vagy nem létével kapcsolatos várakozó álláspontjával, másrészt a reinkarnációnak is adnék egy esélyt. Hát, majd meglátjuk, de bízzunk benne, hogy azért lesz még valami tovább - mondja.
Gyuri most már inkább az olvasásnak és a tévézésnek szenteli a szabadidejét, nem úgy, mint a gimis éveiben, amikor még P. Mobil, Beatrice és Edda koncertekre járt. A magyar zene iránti rajongása még most is megmaradt, bár azóta inkább Republicot és Tankcsapdát hallgat.
A Mennyország tourist a kedvencem
- árulja el.Megkérdeztük Gyurit, hogy Szentesen és a vízilabdán kívül mi hiányzik még az életéből.
Egy cica, mert a macskákat mindig is szerettem. De mivel három helyen élek, Budapesten, Szentesen és Szombathelyen, ebből adódóan sokat ingázom, a rengeteg utazásnak pedig nem szívesen tennék ki egy védtelen állatot
- mondja befejezésül.
