Nemrég komoly bejelentést tett Facebook-oldalán Bebes István, Körmend korábbi polgármestere. A vasi kisvárost 22 évig vezető városatya arról számolt be, hogy befejezi a kosárlabdacsapat mellett végzett valamennyi tevékenységét. Az egykori válogatott sportoló exkluzív interjút adott honlapunknak, melyet rögtön ars poeticájával kezdett.
- A politikai szerepvállalásomat illetően három fontos dolgot mindenképpen szem előtt tartottam: egyrészt, hogy a város fejlődésének próbáljak meg új irányt szabni, igyekeztem ennek érdekében mindent megtenni, remélem, hogy ez sikerült is. Másrészt én mindig kiemelten tekintettem az elesett, szegényebb sorsú, hátrányosabb helyzetben élő emberekre, ezért fontosnak tartottam, hogy egy olyan szociális ellátási rendszere legyen Körmendnek, amely ezeket az embereket segíteni tudja. Harmadrészt a városnak vannak marketingértékei, a sportbéliek közé tartozik a kosárlabda is. Teljesen természetes, ha ma Magyarországon Körmendről esik szó, akkor először mindig a kosárlabda az, ami az embereknek eszébe jut. Büszke vagyok rá, hogy segíthettem abban, hogy ennek a klubnak köszönhetően a városról már Európa szerte is beszéltek. A nemzetközi szerepléssel több mint húsz országban jártunk, mindenhová igyekeztünk vinni Körmend hírnevét.
- Az utóbbi időben, április 30-ig milyen tisztséget töltött be a körmendi kosárlabdacsapatnál?
- Politikai szerepvállalásom mellett mást nem is tehettem, önkéntes munkatársként, segítőként dolgoztam a klub mellett. Én ezt szívből-lélekből tettem, semmiféle olyan juttatást nem kértem ezért, amit ilyenkor esetleg egyes emberek szoktak.
- Miért döntött úgy pont most, hogy befejezettnek tekinti valamennyi szerepvállalását a klubnál?
- A '80-as évek végén, illetve a '90-es években számomra volt egy nagyon csodálatos csapat, a Chicago Bulls. Annak az aranygenerációnak volt tagja Michael Jordan és Scottie Pippen is. Előbbinek volt egy olyan mondása visszavonulása előtt, hogy jön a "last dance", vagyis az utolsó tánc. Úgy gondolom, hogy mindenki életében egyszer el kell jönnie ennek is, én úgy éreztem, hogy számomra ennek most van itt az ideje. Nagyon sokat tudtam segíteni a csapatnak azért, hogy minél jobb eredményeket tudjon elérni. Erre az elkövetkezendő időszakban kevesebb lehetőségem lesz vagy lett volna. Fontosnak tartom, hogy jöjjenek olyanok, akik többet tudnak tenni, akik ugyanolyan hittel, lelkesedéssel, elhivatottsággal próbálják meg a körmendi kosárlabdát előrevinni, mint ahogy én azt tettem. Bízom benne, hogy ez így is lesz és folytatódni fog a szép, sikeres időszak.
- Egyébként milyennek látja a körmendi kosárlabda jelenlegi helyzetét?
- A mai világban azt mondani, hogy valakinek biztos a helyzete, akár a civil-, akár a sportéletben, elég könnyelmű, felelőtlen kijelentés. Azt gondolom, most az kell, hogy legyen a cél, hogy fennmaradjunk, dolgozzunk, és bízom benne, hogy az elkövetkezendő generációk is azt az értéket, amit az elmúlt közel harminc év megteremtett, megőrzik, és szinten tartják.
- Mire a legbüszkébb a csapatnál eltöltött közel harminc éve alatt?
- Csodálattal és szeretettel tekintek vissza erre az időszakra. Egyrészt arra vagyok a legbüszkébb, hogy akár Európában, akár Magyarországon a körmendi kosárlabdát ismerik, és tudják, hogy itt egy elhivatott közösség van. Másrészt büszke vagyok arra a szurkolótáborra, amely hatalmas lelkesedéssel akár a világ végére is elkíséri ezt a csapatot. Óriási tisztelet nekik, hiszen minden évben megmutatják az erejüket, hatodik emberként segítik át a csapatot az esetleges nehéz pillanatokon, itt ezt a közösséget a nézők is nagyon szeretik és nagyra értékelik. Természetesen büszke vagyok arra is - még ha egy kicsit régebben is volt már -, hogy mégiscsak nyertünk két bajnoki címet és öt kupagyőzelmet együtt, azon túl, hogy én az első bajnoki cím elérésében és a másik két kupagyőzelemben is személyesen részt vettem. Végezetül azért annyit még hozzátennék, hogy arra is büszkék lehetünk, hogy megmaradt ez a klub, hiszen a mai magyar NB I-ben nincs ilyen kis városnak ilyen magas szinten lévő csapata. Ezúton is külön köszönöm az Egis Gyógyszergyár Zrt. vezetőinek, dolgozóinak és az egész kollektívájának a támogatását, illetve minden egyes szponzorunknak, szakembernek és barátnak, akik végig mellettem, mellettünk álltak és segítettek a hosszú évek, de különösen a nehezebb utolsó évek során.
- Hogyan tovább? Mik a céljai, tervei a jövőre nézve?
- Én mindig egy olyan ember voltam, aki szeretett tanulni, képezni magát, illetve olyan különleges és új dolgokat keresni az életében, amivel szolgálhatja akár a szűkebb, akár a tágabb közösségét. Ebből a szempontból igazi magyarnak érzem magam, hiszen szeretem szolgálni ezt az országot, az itt élő embereket. A jövőben is, amellett, hogy szeretnék egy picivel több időt tölteni a családommal, szeretnék ezeknek az elveknek megfelelően élni és dolgozni. Bízom benne, hogy még sokáig tudom ezt tenni, örömmel és lelkesedéssel.
Életműdíjas kosaras, sportvezető, polgármester
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének budaörsi székházában megtartották az MKOSZ éves küldöttgyűlését, ahol életműdíjban részesítették Bebes István.
Bebes István neve hallatán, mivel játékosként bajnok lett, majd több mint két évtizeden át polgármester volt ugyanott, a sportág barátainak Körmend városa jut az eszükbe. Előtte Sopronban érettségizett, majd az Erdészeti és Faipari Egyetemen végzett üzemmérnökként. A SMAFC-ból az egyetem után került Körmendre, s tagja volt az első, az 1987-ben aranyérmet szerző vidéki magyar bajnokcsapatnak. Közben 1979 és 1983 között 12 alkalommal a címeres mezt is magára húzhatta, majd a TF-n szakedzői képesítést is szerzett.
Játékos-pályafutása befejeztével politikai pályára váltott, parlamenti képviselő lett, s 2002-től 22 éven át volt Körmend polgármestere. E pozíciójában, mint korábbi körmendi kosaras próbált minél több segítséget nyújtani az élvonalbeli férfi gárdának. Elnöki és polgármesteri ténykedése idején a Körmend 2 bajnoki aranyérmet és 5 Magyar Kupa győzelmet szerzett, kétszer pedig az akkor Európában másodiknak rangsorolt Saporta Kupában bejutott a legjobb 16 közé. Az 1990-es években az MKOSZ szakmai bizottságának volt tagja - méltatta Bebest a szövetség honlapja.
- Én azt gondolom, hogy mindig azok a díjak a legfontosabbak az ember életében, amelyeket akár civil közösségek, akár rajta kívül álló szervezetek adnak át vagy szavaznak meg. Számomra ez egy olyan elismerés, ami igazából a hitvallásomat is értékeli, hiszen nagyon szeretem a kosárlabdát. Amikor ezzel a sporttal megismerkedtem, olyan emberek segítették a munkámat, mint például Krasznai Feri bácsi, aki a Sopronnak volt a csodálatos edzője és testnevelője, talán ő volt a legnagyobb hatással rám abban a tekintetben, hogy elindulhattam ezen a pályán. Büszke vagyok rá, hogy tőle, Kristóf Laci bácsitól vagy más emberektől, akik a körmendi kosárlabdában dolgoztak, sokat tudtam tanulni - mondta a Nyugat.hu-nak Bebes István.
