Édesapja több mint négy évtizedig volt szülész-nőgyógyász Sárváron, és a családi tradíció nem szakadt meg, gyermekei szintén az orvosi hivatást választották.
- Nemrég született unokája, aki szintén a Boldizsár nevet kapta…
- Több generáció óta hagyományozódik ez a keresztnév a család férfi ágán. Én ugyan elkövettem azt a hibát, hogy a fiamnak nem ezt a nevet adtam, de most az unokával ez a szép hagyomány folytatódik.
- Rokonságban állnak Szombathely egykor volt híres szülöttével, az író, jogász, igazságügy-miniszter Horváth Boldizsárral?
- Sokan asszociálnak rá, érdekes helyzet, hogy magam is nap mint nap a Horváth Boldizsár körúton hajtok végig, de családilag nincs közünk egymáshoz. Nagyapám Nagyenyeden volt jegyző, mi Erdélyből származunk.
- Nemrég egy gyerekzsúron előjött az édesanyák kedvelt témája, ki kinél szült. Hirtelen ötlettől vezérelve összeszámoltuk, a hétből négy csemete
Horváth Boldizsár-gyerek
volt. Vezet nyilvántartást arról, hány gyereket segített a világra?- A pályám elején, az első tíz évben volt egy könyvem, amibe feljegyeztem, akkor ezer gyermekig jutottam, aztán abbahagytam. A nagy műtéteket és császármetszéseket egy ideig még felírtam, aztán már azokat sem, nem láttam értelmét az efféle statisztikának. Gondoljon csak bele, húsz-harminc évvel ezelőtt a Markusovszky Kórházban még évente 3500-3600 gyermek született. Akadt olyan hétvége, amikor én magam 27 gyermeket segítettem a napvilágra. Bementünk szombat reggel, aztán legközelebb hétfőn délelőtt hagytuk el a kórházat Ma már hihetetlennek tűnik, de akkoriban több napon át tartott egy-egy ügyelet. Amikor tudtunk akkor ettünk, aludtunk, amikor kellett, akkor pedig fűtöttünk.
- Fűtöttek?
- Ez is természetes volt. Akkoriban a szombathelyi szülészet a régi Bábaképzőben, a mostani Palace Irodaházban volt. Itt kezdtem a pályám, akkoriban alakították ki a műtő és a szülőszoba központi fűtését, egyébként a termekben mindenhol cserépkályhával fűtöttek. A fűtő vasárnap délelőtt már olyannyira kapatos volt, hogy gyakorta nekünk, orvosoknak kellett a melegről gondoskodni. Ha kellett, cipeltük hát a fát és fűtöttünk. Emlékszem, az ablakok szigetelése annyira vacak volt, hogy a tél közeledtével az északi oldalon beszegezték a spalettákat, így maradtak aztán tavaszig. Nem telt el harminc év, és mennyit változott a világ…
A legnehezebb időszakban nevezték ki
- Januártól az PTE Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központját igazgatja, ahol jó pár éve a védőnő és szülésznő szakok irányításában is részt vesz. Számított erre a kinevezésre?
- Nem ért készületlenül, hiszen amikor kiderült, hogy prof. dr. Lakner László úr életkoránál fogva nyugdíjba megy, a PTE ETK központi vezetése jelezte, hogy számítanak rám. Az oktatásfejlesztés területén számos dolog fűződik a nevemhez, ráadásul tavaly engem választottak meg a tanári testület elnökének, ami nem kis dolog, annak fényében, hogy a testületnek a szombathelyin túl pécsi, kaposvári és zalaegerszegi professzorok és tanárok is a tagjai. Csupán arra nem számítottam, hogy a legnehezebb időszakban veszem át a képzési központ irányítását.
- Ennyire negatívan érinti az új oktatási törvény a szombathelyi egészségügyi képzést?
- Gondoljon bele, idén a 63 ezer érettségiző számára csupán 33 ezer államilag finanszírozott helyet hirdettek meg. A mi karunk, a PTE ETK mindössze 640 államilag finanszírozott hellyel gazdálkodhat, négy képzési központban csaknem 20 különböző képzés folyik.
Ki akarhat önköltségi alapon ápolónak tanulni?
- A tavalyi évhez képest mennyivel csökkent a keretszám?
- Tavaly még közel a duplája volt az államilag finanszírozott helyek száma.
Az egészségügyi képzésben viszont naivság azt feltételezni, hogy valaki önköltségi alapon szeretne diplomás szakápoló, mentőtiszt vagy szülésznő lenni. Úgy, hogy szemeszterenként félmillió forintot fizet azért, hogy egyáltalán részt vehessen a képzésben. Ennek például a jogászképzésben bizonyára van realitása, de nem életszerű az a feltételezés, hogy valaki félmilliót fizessen azért, hogy utána elkezdhesse a hazai egészségügyben, minimálbérért az életet.
Az sem járható út, hogy különböző diákhitelekkel és kölcsönökkel előfinanszírozzák a képzést, mert később ebből a fizetésből nem tudják az adósságot törleszteni. Úgy gondolom, mi csak és kizárólag az államilag finanszírozott helyekre pályázhatunk, és saját magunknak kell az oktatási portfóliónkat úgy szélesíteni, hogy megtaláljuk azt a kicsi rést, ami az egészségügyi felsőoktatásban még önköltségi alapon működhet.
- Az egészségügyben lehet jövedelmezőbb, ám még le nem fedett szakterületek találni?
- Olyan felsőfokú szakképzésben vagy továbbképzésekben gondolkodunk, amelyben a munkáltatók is fantáziát látnak, és előfinanszíroznák a tanulmányokat. Az országban például mindenütt magánúton történik a dialízis-kezelés, ezért látunk fantáziát a dializáló szakasszisztens-képzésben, mert ez az egészségügy egy jól prosperáló területe. Vannak még ötleteink, például Nyugat-Magyarországon hiányszakma a diplomás kozmetológus. Mi olyan szakembereket képeznénk, akik a szépségiparban tudományosan megalapozott tevékenységet folytatnának. A képzésbe előfinanszírozóként a nagy kozmetikai szolgáltatók is beszállhatnának.
Hasonlóképpen képzeljük el a gyógyszer-ismertetető szakirányt, jelen pillanatban erre a feladatra a gyógyszerforgalmazó cégek orvosokat foglalkoztatnak. Nyugaton ez abszolút nem gyakorlat. Egy ápoló vagy védőnő egy ilyen szakirányú továbbképzéssel betölthetné ezt a munkakört, és a gyógyszerforgalmazó cégek is jól járnának, hiszen olcsóbban foglalkoztathatnák őket.
- A keretszámok ismeretében Pécsnek nem lenne egyszerűbb, ha a vidéki tagintézményeket egyszerűen bezárná?
- Kétségtelen ez az egyik megoldás, de én úgy látom, hogy a pécsi egyetem felismerte azt, hogy a túlélésben épp ezeknek a vidéki „csápoknak” van óriási szerepük. A mi intézményünkbe szülésznő, védőnő, csecsemőgondozó és mentőtiszt szakokra elsősorban olyan szombathelyi és környékbeli családok gyerekei jelentkeznek, akik itt helyben a képzést, ha nem önköltséges, még fel tudják vállalni. De távolabbi városokba, ahol már albérletet kell fizetni, nem küldenék el továbbtanulni a gyereket.
Pécsen is felismerték, ha megszüntetnék ezeket a vidéki tagozatokat, akkor a hallgatók egy részét is elvesztenék. A kihelyezett képzésnek egyik nagy előnye, hogy a helyben tanulók később is itt kívánnak munkát vállalni. Itt, a Nyugat-Dunántúlon helyezkednek el.
- Lépten-nyomon hallani, hogy külföldön az egyik legkeresettebb szakma az ápolói. Itt az osztrák határszélen, aki teheti, inkább kint keres munkát. Tapasztalják már itt is ezt?
- Két képzésünk van, ami Euro-konform: az ápolói és szülésznői. A számítógépembe külön mappában gyűjtöm azokat a leveleket, amelyben a hallgatóink a külföldi munkavállaláshoz kérnek igazolásokat és támogatói leveleket. Úgy érzem, bármennyire is vérzik a szívem, kötelességem ezeket megírni, érdekünk, hogy hallgatóink tisztességes munkához jussanak, ha itthon akkor itthon, és ha külföldön, akkor is.
Túl kell élni ezt az évet
- Milyen forgatókönyv lenne a szombathelyi központ számára a legideálisabb?
- Amikor konkréttá vált a kinevezésem, akkor egy hat oldalas kis tanulmányban összefoglaltam rövid, közép és hosszú-távú elképzeléseimet. A rövidtávú mindenképpen az, hogy a szombathelyi képzési központ megmaradjon, ami nem könnyű feladat, de ha ez nem történik meg, akkor középtávú elképzelések sem lesznek. Túl kell élni ezt az évet. Reméljük, megmarad a központ, és stabillá válik. Ehhez az oktatási portfóliónkat úgy kell fejleszteni, hogy egy működőképes, a piac igényéhez adaptálható tagintézménye legyünk a pécsi egyetemnek. Ha ez megvalósul, minden megvalósul, amit el tudok képzelni.
- A konkrét számok ismerete nélkül hány új hallgatóban bízhatnak?
- A nyílt napunkon meglepően nagy volt az érdeklődés, nem is emlékszem, hogy bármikor is lett volna ekkora. Nagyon remélem, hogy itt Szombathelyen sikerül 70-75 államilag finanszírozott hallgatót felvenni. Ha igen, akkor a rendszer biztosan működőképes lesz. Persze sok mindentől függ ez, egyrészt attól, mit tervez a kar, másrészt attól is, ha lesz is elég finanszírozott hely, jelentkezik-e elég felvételre alkalmas hallgató.
"A kórháztól távol nem is lehetne ezt a munkát végezni"
- Mindmáig a fő munkahelye a Markusovszky Kórház, ahol ráadásul szintén vezető pozícióban van.
- A kórházban oktatási és tudományos igazgató is vagyok. Csökkentett munkaidőben, de változatlanul dolgozom, nem is lehet ezt másként, annyira gyakorlatorientált szak a miénk. Én a szülésznő és védőnő képzésért vagyok felelős, egy elefántcsont-toronyban, a kórháztól távol nem is lehetne ezt a munkát végezni. Persze elsősorban orvosnak, szülészorvosnak tartom magam, ez a fő foglalkozásom, de úgy érzem, erkölcsi kötelességem a főiskolai képzést is maximálisan segíteni.
- Emellett a Magyar Tudományos Akadémia Vas Megyei Tudományos Testületének alelnöke, valamint dr. István Lajos halála óta a Vas Megyéért Egyesület elnöke. Azon túl, hogy évenként megválasztják az Év vasi emberét
Megszavazták: nálunk ő lett az Év Vasi Embere
2012.
January
09.
10:27
, az egyesület munkájáról keveset hallunk. Jut ideje erre is?
- Nagy megtiszteltetés, és szép kihívás ez nekem. Nagy álmaink nincsenek, kis lépéseket viszont teszünk. Mostanság az Őrséggel mint kistérséggel, annak fejlesztésének kérdéseivel foglalkozunk, két-háromhetente szakembereket hívunk össze, és szimpóziumokat tartunk. Kicsi pont vagyunk, a térség fejlesztéséhez társadalmi hátteret adunk. Ebben viszont nem vagyunk egyedül, mert nemrég szövetséget kötöttünk kilenc más civil szerveződéssel.
