Hírfolyamot böngészve futottunk bele egy fénykép nélküli üzenetbe a Facebookon, amiben egy környékbeli férfi szűkszavúan és virágnyelven megírta, hogy kicsit előbbre hozza a későbbre várt véget és mindenkit szeret. Ezt 13 perccel korábban tette ki a Facebookra, mint hogy rátaláltunk. Háromszor elolvastuk, hogy biztosan jól értjük-e, majd tárcsáztuk a 112-es segélyhívószámot.
Azt éreztük, hogy nem gyakran telefonálnak olyan megérzéssel az emberek, hogy egy Facebook bejegyzésből következtetve valaki hamarosan ártani fog magának, de viszonylag hamar átlendültünk azon a problémán, hogy akár New Yorkból is kitehette az illető a bejegyzését. A közben kapcsolt rendőr megígérte, hogy megpróbálják felkutatni az illetőt.
Ekkor már autóban ültünk, hogy odaérjünk egy eseményre. A sofőr kihangosítón hívogatta egymás után azokat az ismerőseit, akikről feltételezte, hogy ismerhetik a helyi férfit, míg az utas a neten próbált valamilyen elérhetőséget felkutatni. Az utóbbi bizonyult nyerőnek.
Egy hirdetésben két mobilszám is volt, az egyik az üzenetet posztoló férfié, a másik a társáé. Ezután felváltva hívogattuk a két számot és a hölgy végül felvette a telefont. Röviden elmondtuk, miről van szó, mire az asszony a könnyeivel küszködve elmondta, hol lehet megtalálni a férfit. Ezzel az információval újra tárcsáztuk a segélyhívót, ahol egy agilis hölgy villámgyorsan rögzítette a feltételezett öngyilkos címét, illetve az ismerőse telefonszámát is. Mint kiderült, vele kapcsolatba is léptek ezután.
Elvileg ezzel mindent megtettünk, amit lehetett a férfi életének megmentéséért, miközben a Facebookon a bejegyzésnél
???
ésEz mi?
hozzászólások virítottak a poszt alatt, meg egy szomorú-jel. Azonban nem hagyott minket nyugodni a dolog és pár perc múlva irányt változtatva már a megadott cím felé tartottunk. Kíváncsiak voltunk arra is, vajon foglalkoznak-e egy közösségi oldal böngészőjének furcsa megérzésével?
Mire az utcába értünk, addigra már ott állt egy járőrautó a ház előtt és rendőrök jöttek ki a kertből. Senki nem nyitott ajtót, be pedig nem mehettek a házba. Azt közben megtudtuk, hogy a hölgy, akivel beszéltünk, a helyszínre tart és pár perc múlva érkezik, így vele be tudnak majd jutni a rendőrök a lakásba ellenőrizni, van-e ott valaki és bajban van-e az illető?
Aztán váratlanul felgyorsultak az események.
Meglibbent a függöny, van ott valaki!
– mondta a társának a járőr, majd a következő pillanatban felcsattant aRendőrség! Nyissa ki az ajtót!
felszólítás. A szobában fény gyulladt és pár másodperc múlva kinyílt az ajtó.
X, az ismerősei aggódnak magáért! Minden rendben van?
– kérdezte a rendőr, majd a halk válasz után odakiáltott a járőrtársának:Hívj mentőt!
A mentő végül a Markusovszky kórházba szállította a férfit, akinek komoly elhatározása volt, hogy valóban végezzen magával.
Epilógus
Furcsa, de egyikőnket sem töltött el eufória amiatt, hogy sikerült megnyerni a versenyfutást az idővel és amiatt sem, hogy ismét sikerült kiszúrni egy olyan bejegyzést, ami kódolt üzenet volt a külvilágnak. (Évekkel ezelőtt hasonló módon sikerült időben megtalálni egy férfit, aki egy rövid búcsúüzenet után törölte a Facebook fiókját. Az illető a mai napig haragszik ránk, de legalább nem a szelleme kísért minket...)
Csak bízhatunk abban, hogy a férfi élete jobbra fordul és bebizonyosodik, hogy az öngyilkosság hibás lépés lett volna.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja akár mobilról is a 116-123 lelki elsősegély telefonszámot.
(díjmentesen hívható éjjel-nappal, az ország egész területéről)
Az Alapítvány az öngyilkosság ellen honlapján, ide kattintva további információ található.
