Szóval itt az album. Örülünk, ugye?
Nagyon örülök, mert ez volt az egyik legnagyobb álmom, vágyam, hogy megteremtsem a saját kis stílusomat és ezt egy ilyen kis lemezformába bele tudjam önteni, préselni. Karácsony előtt pedig végre meg is jelent a korong. A lemezre egyébként felkerült az Ég veled is, ami a tavalyi és egyik legnagyobb slágere lett, hogy ez is rajta van a lemezen. Valamint az idei A dalra nevezett Ébredj fel, című dal is felkerült. Nagyon szeretem a hip-hop stílust, a szólókarrierem első dala volt az, ezt a stílust képviselő Turn it up és ez is rákerült az albumra. Szóval én ezt most egy teljes egészében engem képviselő produkciónak érzem.
Hát igen, az Ég veled. Mekkora sláger volt, talán még mindig az. Tudod a titkát?
Fogalmam sincs, de nagyon jó lenne tudni, hogy mi ez a titok, mert akkor folyton csak ilyen dalokat gyártanék. Nagyon örülök, hogy ez a dal ennyire betalált. Talán egyébként az lehetett a háttérben, hogy semmiféle görcs, vagy kompromisszum nem volt bennünk Burai Krisszel annak idején, hogy milyen dalt írjunk. Csak leültünk és jött az egész magától. Egy negyed óra alatt össze is ált a dal. A téma pedig igazából belőlem jött, de hogy honnan? Hogy szakítós legyen és vidám, amikor egyébként minden teljesen rendben van minden „otthon”. Fogalmam sem volt, teljesen random jött. Ebből egyébként azóta már tudom, hogy az igazán nagy dolgok úgy jönnek össze, hogy az ember egy pillanatig sem görcsöl rá semmire.
Az összes többi dal is így jött össze? Hogy szólókarrier, kvázi új élet, új lendület.
Abszolút, így ültünk le és így jöttek a dalok. Egyrészt a már említett Burai Krisztián, másrészt pedig Nagy Lajos is segített a dalírásban. Vele hoztuk össze a hip-hop-os, groove-os dalokat. De van az albumon egyébként Rakonczai Viktor szerzemény is. Szóval nagyon sok emberrel dolgoztam. Ez egyébként minden esetben úgy történt, hogy előzetesen elmondtam, hogy mi az, amit szeretnék, mi az, ami én vagyok és ehhez lettek igazítva a dalok. Bár azért az hozzátartozik a munkamenethez, hogy én nem szeretem az, amikor egy teljesen kész dalt kapok, és csak el kell énekelnem. Az nem én vagyok, azt nem tudom magaménak érezni.
Apropó, kiestél A Dalból, pontosabban a dalod esett ki, mert ugye ez nem énekverseny, hanem dal verseny. Hogy érintett?
Már tavaly is úgy indultam neki, hogy lesz, ami lesz, komoly elvárásaim nem voltak. Igazából annak örülök, hogy van végre Magyarországon egy olyan főműsor idős produkció, ahol az előadók meg tudják magukat mutatni. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy nagyon jó reklám. Ha másért nem is, akkor már ezért igazán megéri. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ezen a versenyen nem az első helyezett lesz az igazán nagy győztes. Ha sikerül az Ébredj fel-el is hasonló sikereket elérnem mint az Ébresztő-vel akkor már bőven megérte.
Mondjuk amit mondtál, arra a legjobb példa tavalyról a Honeybeast. Igazi ugródeszka volt nekik A dal.
Igen, abszolút.
Néztem az új klipedet, ami az Ébresztő dalhoz készült, több mint 54 ezer klikknél jár. Két dolog tűnt fel, az egyik, hogy a két kezeden két különböző színű a körömlakk. A másik, hogy ez megint ilyen párkapcsolatos téma. Most nem a szakítás van terítéken, hanem a belefásulás, beleszürkülés, amire reagálva fel kéne ébredni, rázni magunkat.
Pontosan, ez gyakorlatilag a lényeg. A körmöm az csak azért volt más, mert pont utána hétvégén volt A dal és ott is ilyen kéz-koncepció alapján jelent meg a színpadkép. Sajnos ezt aztán egyik zsűritag sem vette észre, pedig ott volt 120 méternyi anyag a színpadon, hogy megjelenítsem ezt a párkapcsolati vívódást. A videoklipben azonban ez még jobban megjelent, mert ott egy normál hétköznapi párkapcsolatot könnyebben meg tudtunk jeleníteni. Mondjuk ez olyan szempontból hitelesebb, hogy amíg az Ég velednél nem voltam érintett a szakításban, addig itt teljesen át tudtam élni, hogy milyen az, amikor valaki beleszürkül a párkapcsolatába.
Pár éve azt gondoltam, hogy az ember szerelmes lesz és ezek az energiák kitartanak élete végéig. Aztán tapasztaltam, hogy ezért dolgozni kell. Nem sokat, de mind a két félnek tenni kell érte. Apró figyelmességgel, apró pillanatokkal. Abban aztán egy pillanatig nem hiszek, hogy az első apró problémánál váltani kell, mert ebben az esetben az élet egyéb területén sem fogsz tudni sikeres lenni, ha az első kisebb zökkenőnél feladod. Ezért van ez a lázadás a refrénben, hogy tegyünk érte, rázzuk fel a párunkat. Hiszen valamiért csak megszerettük.
Nekem a klip eszembe juttatott egy másikat, a P!nk Try című dalához készült kisvideót.
Valóban a P!nk Try című klipjében is hasonló volt a téma, de nem abból indultam ki. Ott azért ez profibban meg volt csinálva, akrobatikus emelésekkel és minden egyébbel. Bár szerintem a P!nknek van valami tornász vagy atléta múlja. Nálam simán csak a szenvedély, a vívódás érzékletetése volt a cél. Szereted, de veszekedtek is. Olyan mintha egy bábuval élnél együtt, de aztán életre kel. Szóval ezeket akartam bemutatni. A leghitelesebb akkor lett volna, hogyha a párommal tudom ezt bemutatni, de ő nem szeret szerepelni, másrészt meg botlábú is. Így lett az állandó táncosom a férfi főszereplő. Vele azért vagyok olyan viszonyban, hogy hiteles legyen a produkció.
Mennyi tudsz egyébként koncertet tartani? Mert azt gondolom, hogy minden bokorban tehetségkutató és zenekarokat akaró fesztivál. Szólóénekesként azért van piacod?
Nem is kicsi. Tele van a noteszem. Tavaly összeraktam az akusztikus koncertverziót. Nyilván az lenne a cél, hogy nagy koncerteket adjak, programozott fénnyel, show szerű látványvilággal, táncosokkal. Ez már fejben áll össze rendesen, de várom a pillanatot, hogy megvalósulhasson. Ami most nagyon bejött a közönségnek és hívnak is vissza, az a már említett akusztikus felállás. Az én dalaim mellett pedig Michael Jackson, Beyonce dalok is megszólalnak, áthangszerelve, átdolgozva. Azt tervezem, hogy az említett nagy koncertjövőre a színpadon is látható lesz.
Egyébként nem is hagynám, hogy ne legyen mögöttem élő zene. Már csak azért is, mert van mögöttem kilenc évnyi Sugarloaf, akikkel csak élőzene koncertet vállaltunk. Abban hiszek egyébként, hogy végig kell járni a lépcsőfokokat. Amikor kiléptem a Sugarloafból megtehettem volna, hogy szerezek magam köré egy nagyzenekart és fél évre rá már nagykoncertet adok. Azonban ha nincs megalapozva mindez, akkor könnyen pofára lehet esni. Én nem akarok parasztvakítást, hanem egy maradandót szeretnék alkotni. Ezért dolgozok folyamatosan.
