A magyar történelem sajnos bővelkedik a tragikus eseményekben, és ezek közül az egyik legszomorúbb a 77 évvel ezelőtt történt Don-kanyari tragédia, ahol 100 ezer (más becslések szerint akár 120-150 ezer) magyar katona halt meg a szovjet csapatok offenzívája, az időjárás, a magyar katonai vezetés, a németek kegyetlen taktikázása és a rossz felszerelés miatt.
A doni tragédiában sok minden sűrűsödik, és szinte kiált a tanulságokért.
Szombathelyen hagyomány, hogy a város megemlékezik az áttörésre. Idén sem volt másként, a januári napsütésben a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán megjelentek a doni tragédia túlélői, a családtagok, az egyházak, pártok, intézmények képviselői, érdeklődés és kivezényelt diákok.
Szimbolikus, hogy együtt tette le a virágot a keresztre a jelenlegi és a korábbi polgármester, a városvezető és az ellenzéki politikusok, és azt is gyanítjuk, hogy a kivezényelt diákok történelmi ismereteinek és a világlátásának sem ártott a hétfő délelőtti fél óra.
Az idei esemény annyiban egyedi volt, hogy most először hallottuk Nemény Andrást a témáról beszélni.
A szombathelyi polgármester elmondta, anyai nagyapja megjárta a Don-kanyart, és az ott történteket – mit szépítsünk: borzalmakat – elmesélte a családnak.
Megtudtuk, hogy csak Vas megyéből kb. 3300 áldozata volt a doni harcoknak.
A polgármester szerint az elesettek egyszerre voltak hősök és áldozatok.
Ami a hősiességet illeti:
„Nem készültek hősnek. Élni akartak, épségben hazajutni, családot alapítani és semmiképpen sem idegen földön maradni örökre. De amikor besorozták őket, tudták, hogy akár életüket is adják. Ők úgy hitték, a hazáért. Úgy ahogy ezt csak a hősök teszik.”
Ami az áldozatiságot:
„Egy, az ember legrosszabb természetét megmutató korban, rossz döntéseknek kiszolgáltatva, valódi esély nélkül, halálra és dicstelenségre ítélve.”
Ami a felelősséget:
„Aki bármilyen politikai szándéktól vezérelve, ártatlan embereket – honfitársait és más országban élőket – feláldozva akarja elérni a célját, az felelős. És az is felelős, aki később a megértés és a segítés helyett eltaszítja, kiközösíti sokat szenvedett honfitársait, és még emlékezni sem hagyja a gyászoló családokat. 77 év elteltével már a felelősök sem élnek. Csak a tanulság és az emlékezés maradt.”
Nemény András az együttműködés, az egymásra utaltság fontosságát is hangsúlyozta:
„Együttműködésre vagyunk ítélve. Együttműködésre, hogy szélsőséges eszmék ne fordíthassák egymással szembe az itt élő népeket. Ne szenvedjenek, ne haljanak meg ártatlanok hazug szavakat követve. Mert mindegy, hogy magyar, orosz, ukrán, német, szerb vagy olasz az áldozat, az édesanyák ugyanúgy sikítanak, ha meghallják a halálhírt.”
Haláluk értelmetlen és tragikus volt
- foglalta össze véleményét Nemény András, aki két rövid idézetet is választott, nyilván nem véletlenül.„A gyűlölet már rengeteg problémát okozott a világban, de még egyet sem oldott meg.” (Maya Angelou)
„Siker és fölény akarása: innen fakad a történelem minden csapása.” (Weöres Sándor)
(A szombathelyi megemlékezést Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Recski Szövetség Nyugat-dunántúli Szervezete és a Szombathelyi Egyházmegye közösen szervezte.)
