Nagy Cili főszerepet csinált a keselyűből – Szuper ez a monkey-funky

Lendületes, magával ragadó, szórakoztató – ilyen zenés színházat nem vártam Szombathelyen, a tánckarban annyi élet van, a dalok úgy szólnak, a díszletként kivetített mozgóképektől olyan látványvilágot kapunk, amitől földbe gyökerezik a láb. És ez még csak nem is túlzás. A szombathelyi színházban tényleg odatették magukat, Horgas Ádám rendezése magával ragad.

Farkastanoda

Mészáros Zsolt

Volt persze miből meríteni, nem vagyok az a musicalért Pestre buszozós fajta, de A dzsungel könyve (Kipling regényéből, Békés Pál átiratában, Dés-zenével, Geszti-dalszövegekkel) CD-t a kilencvenes években én is ronggyá hallgattam. Az ős Pesti Színház tavaly túl volt az ezredik előadáson, de minden valamire való vidéki társulat is repertoárra tűzte. A titok a zenén és Geszti-szövegeken túl az állatszereplőket fölvonultató Dzsungel-musicalnél emberibb történetet nehéz találni.

Horgas Ádámnak egyébként volt mire alapoznia

Láthattunk már hagyományos gyerekelőadásnak kinéző jelmezes-állatmesés feldolgozásokat (video megosztókon utána lehet keresni, az amatőrök is nagy előszeretettel gyakorlatoznak ezen a pofonofonos funky-monkeyn). Merészebb húzásként például anno a Pécsi Nemzeti Színháztól a dzsungel-köntös helyett külvárosi hajléktalan-hippi-bűnöző farkashordákat kaptunk, legfőbb díszletelem ott egy autóroncsból kinőtt fa volt.

A szombathelyi rendezés hagyományosabbnak tekinthető, új elemként belekerült ez meg az, de ragaszkodnak az eredeti felvonás-leosztáshoz, fontosabb poénokhoz, karakterjegyekhez, ahogy Balu boksz-kesztyűjéhez is. Horgas Ádámnak egyébként volt mire alapoznia, annak idején maga is részese volt, a tánckar tagjaként A dzsungel könyve ősbemutatójának. Érzi, mi működteti ezt a musicalt: a zene, a tánc, a látvány és a jó karakterek.

Viszont a mozgóképi elemekkel feltuningolt díszlet nem csak izgalmas, hanem szép is.

Sir Tigris

Mészáros Zsolt

A fotóspróbáról készül képekről is lejött, az állati és emberi tulajdonságokból összegyűrt figurák és jelmezeik (Papp Janó) mennyire találóak - Sir Kán, a csíkos bundájú tányérsapkás diktátorként, hát nem rossz. Ez a kettősség a sztori alapja: egyszerre kapjuk meg Kipling állatfiguráit és a mögötte megbújó emberi karakterek görbe tükreit. Ragozhatnánk, miként érik el a jelmezekkel, hogy egyszerre láthassuk a farkasokban a szürke öltönyös hivatalnokokat, vagy a kígyóban a hideg és számító királynőt, de ebben a dzsungel-bandában a hózentrógeres majmok sem kutyák.

Fekete Linda az este (a premier előtti házi főpróbát láttuk) egyik nyertese, ahogy - egy artista ügyességével énekel a rúdon, combjával kapaszkodva, kígyómozgással, azért egy POSZT-os akrobatika díj minimum jár. A másik karakterből kigyúrt főszerep Nagy Cilié, hátborzogatóan jó már a jelmeze, de amit ebből a temetkezési jómadárból csinál, az frenetikus, a közönség előadás közben sikítva tapsolt. (Ez egy női darab lett, ők viszik a prímet:)

Csil szakmázik

Mészáros Zsolt

Mertz Tibor egyébként is kedvencem, de az első sorokból külön jó volt látni, hogy Akelaként miként karolta fel a kisfiú Mauglit (Az első nyílt színi előadást láttam, az amatőr gyerekszereplő még nagyon meg volt illetődve, de nagy szeretettel hordozgatták felnőtt farkas társai.)

Balu nekem haloványabb, erősen él bennem Reviczky

Hiányzik az öregedő Bagiraként Németh Judit, de a helyette beugró Bognár Anna ügyes, nincs panasz rá, megoldja. De ha egyszer rendbe jön a bokasérülésből Németh Judit, miatta újra megnézem ezt a rendezést.

Balu nekem haloványabb, erősen él bennem a Reviczky Gábor féle figura, Szabó Tibor inkább micimackó, mint karakán pofozógép. A tánckarnak viszont külön taps jár, nem tudom honnan toborozták őket ((úgy tudni, a Békéscsabai Jókai Színháztól is érkeztek páran), de olyan erősen, és nem utolsó sorban profin vannak jelen a színpadon, amit statisztáktól a szombathelyi színházban még nem láttunk. (A koreográfus Bodor Johanna.)

Ha beindul a nagy Balu féle pofonofon

Mészáros Zsolt

A nagy Maugli (Balogh János) aranyosan mosolyog, kedves jelenség, az eleven erőt kevésbé érzem a figurában. A hangja rendben van (nem egy musicalszínész, néha csúszkál a hangja, de elnézzük neki) elhiszem neki Mauglit, ha szőke angyalarcú emberkölyök akkor is, és nem egy félig vad ember-palánta. Túnaként Varga Dórával kevésbé vagyok kibékülve, nem egy nagy szerep, viszont két fontos és szép dal nyugszik a vállán. Ezt szerda este hamiskásra sikeredett, pedig lenne benne szufla, de dolgozni kell rajta. (A premieren - jelentették kémeim- állítólag már szuperül ment neki is. Akkor Maugli hangja volt kevésbé topon. Lehet, a duón kell még együtt dolgozni.)

Vass Szilárd is szerepére talált, döglégyként parádés magánszámokat produkál – újabb, beleírt főszerep kipipálva.

Bárkivel találkozom, csak propagálni tudom

Mert szinte egy mozijegy áráért olyat adhatnak kölykeiknek, amitől függők lesznek. Színházat, tele vizuális és zenei élménnyel. Érdemes minél hamarabb jegyeket is foglalni, mert pár hét és szétkapkodják.(A sikerre bárkivel fogadni mernék.) Bár hivatalosan tíz éves kortól ajánlják, az én nagycsoportosom tegnap este tátott szájjal nézte végig. Semmi ijesztő vagy kizökkentő elem nincs benne, ha előre elmeséljük a történetet, és belehallgatunk dalokba, akár már 8 éves kortól (80 éves korig), bátran, bárki fogyaszthatja.

Katt a képgalériáért

Mészáros Zsolt