Az arra járók ezzel mit sem törődnek, nyugodtan elhaladnak az épület mellett, a fal tövében is. Pedig a veszély fennállása akár halállal járó balesetet is okozhat. Az épület homlokzata ugyanis nagyobb méretű kőlapokkal van burkolva. Ha valamelyik meglazul, és az emeletektől lezuhan, akár több ember testi épségét, életét is veszélyezteti.
Elrettentő példa lehet, hogy a téren lévő postahivatal felé néző oldalon már két nagy kőlap is hiányzik. Szerencsére csak az alsó szintről. Az esetleges balesetet szenvedőkkel szemben nem lehetne úgy védekezni, hogy mi kiírtuk a figyelmeztetést. Ők mondhatnák – joggal -, hogy nem néztük, nem vettük észre. Aki siet be az intézménybe, az nem biztos, hogy körül is néz.
Különösen azok vannak veszélyben, akik a Művelődési és Sportház felőli oldalról közelítenek a főbejárat fel. Ott ugyanis nincs kiírva az omlásveszély felirat, ugyanakkor, ha bekanyarodnak a főbejárat irányába, szinte biztosan nem veszik észre a sarok másik felén található feliratot.
Azaz – ahogy mondani szokták - a járókelőknek naponta ketyeg a bomba. Sajnos általában mindig akkor történik hatásos intézkedés, amikor már megtörtént a baj.
A napokban a Honvéd téri kereskedelmi és iparkamarai székháznál tapasztaltam, hogy egy szalagot húznak ki, amelyre rárögzítették az „Omlásveszély” feliratot is. Pedig a veszélyhelyzet az utcai kerítésen beül, az udvari részen van, ott, ahol az épületbe betérők nemigen fordulnak meg. Mégis úgy érezték biztos, ami biztos, elzárják azt a részt, ahol a veszély fennáll, amíg nem orvosolják a problémát.
Az SZTK épületénél is az lenne a megnyugtató megoldás, ha a veszélyeztetett épületrésztől két-három méterre korlátot állítanának fel, de legalábbis szalagot húznának ki. Aki ezen belül menne, az saját felelősségére tenné azt meg. Lehet, hogy a főbejárat egy részét is elbarikádoznák, de még így is elég hely maradna a bejutáshoz, és legalább nem veszélyeztetnék az intézménybe járók testi épségét, életét. Abban már csak reménykedni lehet, hogy az omlásveszély nem áll fenn addig, ameddig a volt Savaria szállónál a tetőről hulló „égi áldásra” figyelmeztető táblák álltak.