Az író lelke mindig tükröződik a műben, s Csukás István írásaiból valami bölcs naivitás dereng fel. Figurái nem hajlanak a romlásra, romlottságra, sokkal inkább a megjavulásra, a tévedések jóvátételére, a csorbák kiküszöbölésére. Műveiben sosem láthattunk bántást, annál több gyermeki rácsodálkozást a világra. Csukás István remek költő volt, aki a gyermeki látásmódot és a rácsodálkozás képességét bölcsességgel, melegséggel és zsenialitással rendezte el történeteiben – mondta Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára búcsúztató beszédében.
Csukás István szinte intézmény volt életében, generációk nőttek fel történetein, a szeretet nagykövete volt – hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve: az alkotó tudta, hogy a világ más is lehet, mint amilyennek a felnőttek látják. A meséiben el tudta hitetni, hogy a világ olyan is lehet, ahol csak a szépség, a jóság és a barátság lakik. Mivel hiteles volt, mind szívesen hittünk neki, s jó volt elhinni, hogy a jóság mindig elnyeri a méltó jutalmát. Hogy jónak lenni nemcsak érdemes, hanem érdem is.
Fekete Péter felidézte, hogy Csukás István munkáját hivatalosan is több alkalommal elismerték, így többek között Kossuth-díjjal, kétszer József Attila-díjjal, a nemzet művésze címmel, Déry Tibor-jutalommal, Szép Ernő-díjjal, Prima Primissima Díjjal. Csukás István 1936. április 2-án született Kisújszálláson, 1957 óta élt írásaiból. 1968 és 1971 között a Magyar Televízió munkatársa volt, 1978-tól a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, majd az Új Idő és a Kölyök Magazin szerkesztőbizottságának tagja volt, 1993-tól a Piros Pont főszerkesztőjeként dolgozott, 2015-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett.
Generációk nőttek fel olyan legendás meséin, mint a Pom-pom meséi; a Süsü, sárkány; a Mirr-murr; a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Keménykalap és krumpliorr, a Nyár a szigeten és A legkisebb ugrifüles. Emellett hang- és tévéjátékok, filmek, színdarabok fűződnek a nevéhez és verseket is írt.
