Mint a Magyar Hang kiszúrta, Munkásőr Társaság néven újjáalakult a munkásőrség, ami civil szervezetként mutatkozik be, parancsnoka pedig a harminc éves Juhász Norbert. Éppen tagokat toboroznak, volt munkásőröket és „nyomdokaikba lépni" nem ijedős fiatalokat. Tekintve, hogy a hajdani és eredeti munkásőrség létrehozását 1957 januárjának végén határozta el az MSZP Ideiglenes Intéző Bizottsága, s az elképzelés szerint „1919-es vöröskatonákból, volt partizánokból, 1944 előtti kommunista munkásokból, téesztagokból és szegényparasztokból" kellett megalakítani a párt új öklét, kíváncsian várjuk, mikor tűnnek fel hazánkban újra Kun Béla vöröskatonái.
Hogy miért érdekes az, ha ma Magyarországon munkásőrség alakul, nem árt röviden megvilágítani, mert a rendszerváltás óta eltelt harminc év a jelek szerit még az emlékét is eltörölte, pedig nem árt tudni róla. A munkásőrséget az 1956-os forradalom leverése után alakította a szovjet ellenőrzés alatt álló magyar pártvezetés, annak érdekében, hogy a párthoz hű, megbízható fegyveres testületet hozzanak létre, ami mintegy párthadseregként segít a forradalomhoz hasonló események megakadályozásában.
Valójában párthadseregként működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. A forradalom leverése után tömegével jelentkeztek a kommunista párt és annak egypártrendszerű hatalma mellett elkötelezett katonák, rendőrök, hivatalnokok, párttagok. 1957 áprilisára 20 ezren léptek be, Budapesten pedig 1957 márciusában erőfitogtató felvonulást rendeztek. Ettől kezdve rendfenntartóként minden párt- és állami ünnepségen jelen voltak eleinte pisztolyokkal, később géppisztollyal szerelték fel őket, fegyverüket hazavihették, otthon tartották. A kezdeti 20 000 tagból lassanként egy 60 000 fős testület lett. Habár soha nem vetették be, a munkásőrségnek jelentős szerepe volt a „puha diktatúra” fenntartásában.
„A veterán munkásőröktől nem várjuk el, hogy újra egyenruhát öltsenek, de a fiatal tagjainknak (akik kérik), gyakorló egyenruhát biztosítunk. Márciusban egységgyűlést tartunk” - írják toborzó felhívásukban az új munkásőrök -, továbbá azt is, hogy: „Számítunk mindenkire akinek fontos a testület értékeinek és hagyományainak, valamint a szocializmus ügyének átmentése és védelme a 21. századi viszonyokra!” A híren túllépve kíváncsiak lennénk arra, hogy milyen szocialista értékeket óhajtanak átmenteni a mai magyarországi vadkapitalizmusba, de erről nem esik szó. Mint civil szervezet, működésük erősen életszerűtlen, a regnáló hatalom azonban eddig arra sem méltatta őket, hogy észre vegye. Pedig volna miért.
1989-ben ugyanis, az úgynevezett „négyigenes” népszavazáson a választók a szervezet megszüntetésére szavaztak, ami „megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt, amelynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott" – írja a lap. A „feloszlassák-e a Munkásőrséget?” kérdésre több mint 4 millióan válaszoltak igennel, 216 ezren nemmel. Munkásőr Társaság megalakítása tehát a munkásőrség felélesztésének szándékával egy törvénnyel és egy népszavazással megy szembe, ha viszont hagyományőrző játszóháznak tekintik, mint mondjuk a Savaria Legiót, akkor nincs miről beszélni. Mindenesetre a közeljövő eldönti, a hatalom mennyire tartja veszélyesnek vagy veszélytelennek, akképp fog viszonyulni hozzá ugyanis. De ez már politika.
