Az elveszett ezüst című, Lépesfalvi Zoltán és Pilhál György tollából született kötet 1988-ban jelent meg a Magyar Világ Kiadó gondozásában, és azt az evidenciát bontja ki több mint százötven oldalon keresztül, ami gyakorlatilag nyílt titokként lebeg a magyar élsport felett (is) a mai napig: a versenyzők egy része kérdés nélkül nyeli nagy tételben a tablettákat, amiket edzőik eléjük raknak. Hiszen a nyomás brutális, a mezőny még inkább az, egy olimpiai arany és az azzal járó pénz és dicsőség viszont megfizethetetlen. Ebben a gyilkos hajszában bukott el két magyar súlyemelő a szöuli olimpián, ami egyrészt a hazai élsport első komolyabb doppingbotránya volt, másrészt a felelőst máig nem sikerült tisztázni - ami jól mutatja, hogy a rendszerszintű összekacsintások mennyire ijesztően olajozottan működnek.
Persze azért akadt, aki borította a bilit. A könyv egyik részében például az úszósport egyik hazai képviselője, a Darnyi Tamás korosztályába tartozó világbajnok, Csikány Csilla édesapja mondja el, hogy nem akarta lányát mindenáron a csúcson látni. A jobb oldali blokkban a lényeg:
A történet a következő oldalon a korábbi csoportos nemi erőszak miatt végül visszavonulni kénytelen Kiss László kontextusba emelésével folytatódik, ő volt ugyanis akkoriban Csikány edzője. Kiss a könyv szerint a következőképpen reagált a feldühödött apa által az asztalra kiborított pirulákra:
"nincs ebben az egészben semmi különös, mindenki, aki eredményt akar elérni, szedi az anabolikát."
Sőt, mindehhez még a Sportkórház és a szövetség is asszisztált.
Dr. Csikány József érthetően borzasztóan felháborodott a történteken, és azonnal át akarta igazolni lányát egy másik klubba, amit a Spartacus azonban egyszerűen nem akart engedni. Mindez ugyan még a nyolcvanas években történt, mégis, a leírtak kifejezetten összecsengenek azzal, amit az úszóvilág sötét szegletét kiteregető botránykönyv-szerző, Szepesi Nikolett tegnap közölt a Facebookon a Kiss László-ügyre reagálva.
"Ahogy az én esetemben, úgy azt látom, most is nyerésre áll az szövetségi vezérkar, ott aztán mindenki érinthetetlen. Sajátos praktikáik vannak"
- írta az egykori profi úszó, felidézve, hogy amikor például a szövetség megtudta, hogy könyvet ír, megfenyegették a szöveg összeállításában segítő újságírót, hogy kirúgatják az állásából. De abban is jók voltak, hogy Egerszegi Krisztina nevével toborozták a fiatal úszókat az őt bántó edző támogatásához, holott Egerszegi erről nem is tudott. Most pedig azt az edzőt támadják, aki szerint neki azt "javasolták", írja alá a kapitány támogatásáról szóló papírt. Szepesi szerint bőven van még mit elmesélnie, talán egy újabb könyvben meg is teszi.
Évtizedek óta ott világít a magyarok kollektív emlékezetében, hogy vizes nemzet vagyunk. Kérdés, meddig lesz ez dicsőség, és honnantól egy szégyenletes billog. És az is, mikor születik egy újabb tényfeltáró könyv a magyar élsport elhallgatott dolgairól, mert úgy tűnik, van még miből meríteni.
