Három-öt-tíz fős csomókban keltek át az emberek a kőkemény, fagyos szél által támadott Erzsébet-hídon. Ki zászlóval, ki anélkül, de nemzetiszínű szalaggal mindenképpen, ami a legtöbb esetben kokárdaként öltött testet, láttunk viszont hajgumit, kötött sapkát és kutyanyakörvet is a magyar trikolór színeiből. Az emberek a Fidesz három órakor kezdődő nagyrendezvényére siettek, amit a párt pontosan azért helyezett át a budai vár tövébe, hogy távol kerülhessen az MSZP és a Jobbik azonos időpontra szervezett pesti rendezvényeitől. Az Attila úton már masszív hömpölygésbe torkollt a menet, ami végül egy talpalatnyi zöldterületet sem hagyott szabadon az Országos Széchenyi Könyvtárral szemben, ellenben piros-fehér-zöldbe és az ideérkező települések tábláerdejébe öltöztette a helyszínt.
Az érzelmi alapzöngét az olykor majdnem sírásba fúló Nemeskürty István szavai adták meg, aki szerint a választás napján egyetlen tollvonással szervezhetjük újjá életünket. Majd Kósa Lajos farolt be a forradalomra emlékezés kapcsán egy "nekik Dembinszkyjük volt, nem Demszkyjük" fordulattal, illetve emlékeztetett rá, hogy Magyarországon az egyik szélsőség elkótyavetyélte a Magyar Televíziót, a másik meg fel akarta gyújtani.
Navracsics szerint az MSZP miatt röhögtek rajtunk
"Ahogy látom, többen vagyunk, mint ahogy azt a szocialisták szeretnék" - kezdte meg beszédét Navracsics Tibor, amire egyetemes derültség volt a válasz. A fideszes parlamenti kivonuló-show alatt egyedüliként talpon maradó frakcióvezető azonban komoly tónusban folytatta: az MSZP megtanította, milyen az, amikor a szomszédos nemzetek viccelődnek rajtunk, és hogy vállalkozásfejlesztés nincs, csak új autó és a feketegazdaság gyarapítása, az orvosok korruptak, a nyugdíjasok megvásárolhatók egy egyszerű nyugdíjemeléssel, és hogy pedig tanulás helyett söröznek. Pedig a magyarok tehetségesek és jóravalók, és ismét csatlakozhat Magyarország Európa vezető nemzeteihez, "csak jó kormánya kell hogy legyen." A szavazásra buzdítás központi eleme volt valamennyi szónoknak, különösen a pártelnölnek.
"Nem engedünk a negyvennyolcból!"
Orbán Viktor szónoki felütésével a klasszikus magyar mondást vette elő, majd közölte: "ideje, hogy Magyarország a saját lábára álljon, saját útját járja, saját tengelye körül forogjon" - legalábbis így indultak neki a 48-as ifjak, akik a labancélet majmolása helyett a saját pályájukat keresték. Előttük hajtunk fejet, de ehhez kellett a nemzet, a sokaság is, amiben visszhangzott az "esküszünk." Orbán szerint ma a fásultság lepedéke alól tekintünk vissza a nagy elődökre, és sokan szégyenkeznek magyarságuk miatt, de ez azért van, mert nem láthattak maguk előtt nagy közös célt, amiért lehetett volna küzdeni, és az eddigi vezetők meg sem próbáltak ilyet kitűzni. Helyette a saját érdekeikkel törődtek, és "ha rajtuk múlna, egész Magyarországot belegyömöszölnék egy Nokiás dobozba, és már vinnék is offshore bankjuk páncélszekrényébe."
Hogy előkészítse a terepet a kontrasztnak, kómába esett gazdaságról, elborzasztó állapotok uralta egészségügyről, egy újabb válság előérzetéről beszélt, majd váltott: mi magyarok nem ilyenek vagyunk, "ez csak egy csúf fertőzés, a kommunizmussal és a megszállással behurcolt váltóláz, idegen nyavalya, ami eltorzította igazi életünket, és aminek szövődményéből húsz évvel szabadságunk visszaszerzése után sem tudtunk kilábalni." Ezért van magány, durvaság és cinizmus, pedig nekünk a legnagyobb tehetségünk az élethez van. De jön a választás, amivel utat nyithatunk egy új korszaknak, és ami visszaadja a magyarság önbecsülését.
Nincsen hajrá Magyarország, helyette van itt az idő
A pártelnök az eltűnni nem akaró, nyakunkon ülő telet az MSZP-vel hozta közös nevezőre (még ha kimondatlanul is): "higgyék el, magától nem is fog elmenni. Ha hagyjuk, a végén még ittmarad, mintha mi sem történt volna." Persze az egyetlen remény a változásra a Fidesz. A munka, család, otthon, rend és egészség hívószavak hangzottak még el, de a döntő sikerhez minden egyes ember szavazatára szükségük lesz. "Egy szeg miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett - verd be jól azt a patkószeget!"
Orbán Viktor búcsúzását - amiben a hajrá magyarok helyett ezúttal az "itt az idő, magyarok"-at használta - követően mindenkit békés távozásra szólítottak fel, mi azért láttuk még (és meg is örökítettük) Bayer Zsoltot transzparenst dedikálni, ugyanezért embereket rohanni a kordonhoz, láttunk továbbá egymással viccesen rivalizáló perecárusokat, és hallgattuk, ahogy néhány középkorú asszony arról társalog, hogy a vezér ajkát végül is is elhagyta-e beszédje végén a "magyarok" megszólítás, vagy sem.
A Fidesz kampánynyitója ugyan jórészt az április 11-i szavazás körül forgott, világosan látszott, hogy a vezetők jól tudják, most ők következnek az országirányításban: mondandójukat rövidre szabták, még Orbán Viktor is huszonöt perc erejéig járult a mikrofonhoz, itt nem kellett meggyőzni senkit, és egyébként is az övéikkel találkoztak. Két órával a rendezvény kezdete után már Pest belvárosában sétáltunk, ahol a Jobbik még mindig hergelt, mi pedig fontolva kerültünk ki egy részeg zsidózót. Rendbontásról azóta nem érkezett hír.
