Az elkötelezett rajongók és ellendrukkerek Magyarországon is azonnal egymásnak estek Mike Cahill filmje zárójelenetének értelmezése ügyében. Szerencsére a főszereplő Brit Marlinggal közösen összehozott forgatókönyve van annyira nyitott és rugalmas, hogy nem csak egyféle és feltétlenül racionalizálható értelmezést tesz lehetővé. Olyan filmet és úgy zár le, ahogyan csak a legnagyobbaknál és kivételesen ritkán történik.
A film már az első 8-10 percében rokonszenvessé teszi magát a kisvárosi, köznapi Amerika közhelymentes megidézésével. Olyan történetet és olyan karaktereket hoz elénk, akik (bár sorsuk kegyetlenül erősen löki őket egymás mellé) nem sokban különböznek bármelyikünktől. Beszélni és gondolkodni, fájdalmat érezni és elviselni, bűnhődni és megbocsátani mindenesetre egészen emberszabásúan tudnak.
A makro- és mikrokozmoszok összetalálkoznak
Rhoda nevű, húszas évei elején járó hősnőjéről a sok jellemző apró részletet felvillantó nyitójelenetben szinte minden lényegeset megtudunk. Kíváncsi és nagyon intelligens, a csillagászat iránt érdeklődő, a másnak lehetetlent is megkísértő egyetemista. Egy buli után, kissé ittasan autózik hazafelé, amikor egy éjjeli rádióműsorban a Földdel azonos új bolygó felfedezését jelentik be. A lány az égboltot fürkészve halálos autóbalesetet okoz és négy évre börtönbe kerül.
Rhoda egyik legfontosabb vonása a becsületessége. Ezért tisztában van vele, hogy bűnhődése nem ért véget a szabadulással. Talán túl keményen is bünteti magát, amikor kikerülve nem folytatja az egyetemet, hanem takarítói állást vállal egy New Haven-i középiskolában. Lelkiismeret-furdalástól vezérelve a baleset helyszínén bolyong és meglátja a tragédiában állapotos feleségét és kisfiát elvesztett zeneszerzőt.
Keresztek és keresztutak
Követi a férfit annak vidéki házához és szembesül mindazzal a rombolással, amit annak idején figyelmetlenül okozott. John önsajnálatba süllyedve és magányosan vegetál. Házát ellepi a fájdalom miatt rendbe hozhatatlan káosz. Rhodában váratlanul a kettejük közös múltja miatt bizarr segítségnek tűnő terv érlelődik meg: egy takarító cég alkalmazottjaként referencia-takarítást ajánl fel Johnnak. A mogorva, alkohollal és prostituáltakkal vigasztalódó muzsikus elfogadja a lánytól a lehetőséget.
Lassú, tartózkodó és érzelmi kitörésekkel hullámzó nyitás kezdődik a két ember között. Rhoda önkéntelenül is szemtanúja lesz a férfi lassan gyógyuló fájdalmának. Akit a lány kitartása és csendes gondoskodása fokozatosan kimozdít a bénultságból. Időközben a külvilágban is ugyanilyen változások érlelődnek: az évekkel korábban felfedezett hasonmás bolygóról kiderül, hogy mindenben pontos tükörképe a mienknek és értelmes életet hordoz. Egy cég pedig civil vállalkozókkal kapcsolatfelvételt és utazást szervez.
Az esélytelenek nyugalmával pályázó Rhodát kiválasztják. Az elválás lehetősége pedig váratlanul teremti meg a két sebzett ember közti nyílt szembenézés sokáig halasztgatott pillanatát. A kérdés csak az, meg tudnak-e birkózni azzal a teherrel, ami immáron másodszor lesz közös sorsuk. És mire használják időközben kialakult kötődésüket. Amikor a lány megismeri a hasonmás-bolygó párhuzamos életének önálló vonásokat is feltételező elméletét, önzetlen döntésre jut.
Tükör által - élesen
A film sokak által sokféleképpen értelmezett fináléjában pedig kiderül, hogy ez milyen hatással jár a férfi életére és Rhoda sajátmagával való megbékélésére. Éppen az a szép a váratlan és eredeti megoldásban, hogy egyszerre jelenthet köszönetet és viszonzást, megbocsátást és elfogadást, lezárást és újrakezdést. Napokig velünk maradó, folyamatosan átértelmeződő filmzárlat...
Mindezt a letisztult eszközökkel teszik elénk az alkotók. Az égen kikerülhetetlenül trónoló Föld-hasonmás trükk-felvételein kívül egyetlen különleges effektet vagy akciós jelenetet sem tolnak elénk. A váratlan csillagászati felfedezés mindennel és leginkább önmagunkkal szembesítő jelentőségét egyedi hangulatú műfaji keverékkel teszik az első perctől kezdve lebilincselővé. A Felettünk a Föld egyszerre dokumentarizmussal kacérkodó intim függetlenfilm, filozofikus és lírai kamaradráma egy egészen különös kapcsolatról - és intelligens, CGI-orgia nélküli sci-fi utópia.
Lüktető és sokszor nyers amatőrfilmekre emlékeztető, mégis hajszálpontos kézikamerás képek. Apró gesztusokra és a világ váratlanul feltáruló finomságaira érzékeny figyelem. Lebegős, pulzáló filmzene. Hétköznapi dialógusokban és nem köldöknézős filozofikus-tudományos monológokban feloldódó emberi dráma. A két főszereplő pedig remekel ebben a különleges közegben: a számtalan díjat besöprő Brit Marling és a melankolikus tekintetű William Mapother tökéletes választás volt.
