Kilenc előtt nem sokkal az Emlékműtől startolt a lovashuszáros menet. Panaszunk nem lehetett, 169 évvel 1848. után sem szemerkélő eső, sem szél nem rondította el a szombathelyi március 15-ei jókedvünk.
Az első állomáshely a Petőfi-szobor előtti térség
Régebben, míg nem potyogtak az MMIK faláról a csempék, általában itt, Tóth Béla szobrászművész alkotásánál zajlottak a központi városi ünnepségek. Most koszorúztak, előtte felolvasták Gyulai Pál költő egyik művének Petőfiről szóló részletét, aztán ballagtunk tovább. A lovasok Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület vezetésével a Március 15. tér felé vették az irányt.
Az SZTK tömbje előtti téren a díszőrség Puskás Tivadar engedélyére felvonta a nemzeti lobogót. Aztán az Oladi Általános Iskola diákjainak, a Tavaszi Szél Citerazenekarnak és a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttesnek a műsora következett.
Innen vonultunk át a Király és a Széll Kálmánon keresztül a Savaria Múzeum parkjához
Ahol V. Németh Zsolt államtitkár kezdett tavaszköszöntésbe, megtudhattuk tőle, hogy március a fény kiáradásának időszaka, aztán rögtönzött történelemórát tartott, sorolta, mi minden zajlott Vas megyében 1848. március idusán, mit is köszönhetünk Horváth Boldizsárnak (a Vas megyei 16. pontot). És mit jelképez a kokárda vöröse, fehérje, zöldje (erőt, hűséget, reménységet).
A térzenés betéteken túl a csúcspont a Paragvári Utcai Általános Iskola és az Ungaresca Táncegyüttes közös Bodzavirágos betétdala lett. Sokan megörültek neki, odasúgták szomszédjaiknak, ez bizony a nemrég Oscar-díjas Mindenki című film betétdala volt, helyes koreográfiával megfejelve. Az Ungarescának utána is sikerült meglepnie bennünket, balkáni zenére, polgári tavaszias viseletbe táncoltak tovább. Jó volt mást is látni, nem csak a szokványost.
A WSSZ fiatal színészei is erővel, szívvel szavaltak, ki ne hagyjuk őket a felsorolásból.
A nap egyik legaranyosabb momentuma mindeközben zajlott. A múzeumi ünnepség elején a csupasz kert közepére a Nagy Lajos diákjai zászlókból egy hatalmas kokárdát raktak ki. Amit apró huncut nagykabátos kis gyerekek egyesével, míg a felnőttek szavaltak, beszédeket mondtak, csendben széthordtak.
A legvégén még beiktatják az új diákpolgármestert is, Horváth Zsoltot. Frappáns köszöntőjével véget is ért a nap mozgalmasabb, vonulós-koszorúzós része.
