Korai fejlesztői óvodába kell járatni, komoly beszéd- és mozgászavarokat kell nála ilyen-olyan módon kezelni, gondolatait és érzelmeit nehezen tudja kifejezni, s ha csak valami csoda folytán nem lesz betegsége gyógyítható, nem valószínű, hogy teljes értékű emberként élheti le az életét.
Ha pedig nem teljes értékű polgár, akkor miért is áldozna rá a társadalom? A háromgyermekes családban bőven akad kiadás, ennek ellenére a szülők természetesen mindent elkövetnek azért, hogy gyermekük a lehető legjobb állapotba kerüljön. Lovas-terápiára is járatják, ami hatékony, de nem olcsó mulatság, no és persze sok ezer forintba kerül a havi gyógyszer, spray, amire a gyereknek szüksége van.
S, láss csodát, most megvonták a nagycsalád beteg gyereke után járó, emelt összegű családi pótlékát, mivel – állítólag – ez a betegség nem indokolja magasabb összegű családi pótlék folyósítását.
A pedagógus, egyetemet végzett anyuka nehezen birkózik meg a döntéssel. Különösen annak tudatában, hogy a kisgyereknél végzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy hat és fél éves kora ellenére három és fél éves fejlettségi szinten van. Ha ez a minősítés, a gyógyíthatatlan betegség, valamint a sok hozzá kapcsolódó kiadás nem indokolják a megemelt összegű családi pótlék folyósítását, akkor mi? A gyógyítható betegség?
Ilyen beteg gyerekeken spórolni az államnak – miközben más területeken felelőtlenül és következmények nélkül folyik el a pénz – finoman szólva is gusztustalan.