Ködös, nyirkos, kissé álmosító hétköznapi reggel Szombathelyen. Az egyik belvárosi kávéházban beszéltünk meg randevút a Momentum helyi szervezetének három vezetőjével. Mire Dáviddal, a fotósunkkal odaérünk, Nagy Donát elnök, Lukács Dániel és Gömböcz Zoltán alelnökök már várnak ránk.
Még borotválkoztam is
– mondja valamelyikük, miközben kezet fogunk és megállapítjuk, hogy a diáklányok lefoglalták a legjobb asztalokat. A pincérnő kérdezi, van-e köztünk kitűnő tanuló, mert annak ingyen járna valami, de gyorsan megnyugtatjuk, hogy ilyen veszély nincs.Aztán belecsapunk.
Összejönnek, nevetgélnek, szórakoznak, és ilyen súllyal (súlytalanul) is vannak jelen a politikában. Így ebből nem lesz semmi, mint ahogy más dzsemboriba forduló mókázásos tüntetésből sem lett.
Szerintetek honnan idéztem?Dániel: Valamelyik propaganda újság cikke rólunk. Origo?
Donát: Pesti Srácok?
Zoltán: Szerintem ez valami helyi dolog. Komment volt a Nyugaton?
Egy pont Zoltánnak. Amúgy mennyire érdekelnek benneteket az ilyen típusú vélemények vagy akár az említett Pesti Srácok rólatok szóló írásai.
Zoltán: Elolvasom őket, de annyira nem izgatnak. Dani a nagy reagáló.
Dániel: Mondhatni megérintenek, de sokat fejlődtem, már jobban bírom a negatív kritikát.
És mit üzentek a kommentelőnek?
Donát: Hogy ne a fotelból ítéljen meg minket, hanem egyszer jöjjön el valamelyik gyűlésünkre vagy más programunkra, és akkor látja, hogy nem kocsmában nevetgélünk, hanem leginkább kint vagyunk az utcán és próbáljuk az embereket aktivizálni.
És mennyire sikerül?
Donát: Nem könnyű. Magyarországon az embereknek elegük van a politikából, ráadásul a Fidesz kétharmada után apátiába süllyedt az egész ország. Sokan mondják, hogy nem akarnak politikával foglalkozni, de nincs igazuk, mert a politika foglalkozni fog velük, hiszen a döntések hatással vannak rájuk.
Azért azt nagyon nehéz megmondani, hogy apátia vagy elégedettség. Belemenjünk ebbe?
Donát: Beszélni kell róla, mert az ellenzéki munkát nagyban befolyásolja. Maximum ál-elégedettségről van szó.
Zoltán: Szerintem meg kényelem. Engem viszont kimondottan motivál, hogy ne azt csináljam, ami kényelmes, hanem ami jobbá teheti a jövőnket.
Utoljára egy sajtótájékoztatón találkoztunk, aminek ez lett a vége, hogy 50 ezer forintra büntettek meg benneteket, amit végül nem kellett kifizetni. Örültetek az ingyenes hírverésnek?
Donát: Ha ki kellett volna fizetnünk, akkor is azt mondanám, hogy megérte. Nonszensz, hogy büntetik, ha egy választási kampány alatt valaki azt mondja, a másik fél nem dolgozik megfelelően.
A választási bizottságnak az volt az indoka, hogy megtévesztettétek a választókat. Ez abból a szempontból igaz, hogy a Fidesz – Hende Csaba, az önkormányzat vagy akárki – nem nulla forintot fordított a városra. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, azért a stadionon és a térköveken kívül csak épült egy kórházi tömb, megújultak épületek, parkok és éppen tegnap autóztam a remekül használható M86-oson. Szóval egyszerűen nem igaz, hogy nem történt itt semmi.
Zoltán: Egy európai városban ezek kötelező beruházások, melyek ráadásul 10-15 évvel megkésettek. Ha egy megyeszékhelynek van egy gyorsforgalmi útja és kórháza, annak nem szabadna 2018-ban hírnek lennie. Azok kis pluszok hiányoznak nagyon, amelyek jobbá teszik az itt élők hétköznapjait. Ezekre tettük ki a tábláinkat, amik miatt megbüntettek.
Részt vettetek a helyi időközi választás kampányában, támogatva László Győzőt. Láttam a standotokat a Domusnál, ahol személyesen is találkoztatok a választókkal. Milyen tapasztalataitok vannak?
Dániel: Hogy a generációk között hatalmas különbségek vannak a politikai aktivitásban; saját korosztályunkat sokkal nehezebb megmozdítani, mint az idősebbeket.
Azért ez nem túl jó a Momentumnak, ami kimondatlanul is egy generációs párt.
Donát: Ez valóban így van. Megyejáráson vagyunk éppen, és azt tapasztaljuk, hogy az érdeklődők 90 százaléka ötven év feletti. A fiatalokat mintha nem érdekelné sem a politika, sem a problémák. A Momentum ott erős, ahol pezseg az egyetemi élet, például Budapesten vagy Pécsett. Szombathely más terep, másként kell megszólítanunk az embereket mint a fővárosban, de a problémák is mások, mint például Kelet-Magyarországon.
Visszatérve a Derkovits-választáshoz és az együttműködéshez: László Győző felhívott benneteket és megköszönte a segítségeteket?
Dániel: Természetesen. Ott voltunk az eredményvárón és együtt ünnepeltük a győzelmet és azóta is megvan a kapcsolatunk.
A Momentum számára az együttműködés aláaknázott területnek tűnik. Ha önállóan indul a párt, még Budapesten sem komoly tényező, ha viszont együttműködik a régi ellenzékkel, olyan súlyokat rak magára, amelyek visszahúzhatják.
Donát: Igen, mi is sokszor találkozunk azzal a véleménnyel, hogy szimpatikusak vagyunk, de nincs esélyünk, így aztán más ellenzékiekre szavaznak. Erről sokat beszélgetünk a párton belül, és most egy olyan országos döntés formálódik, hogy a Momentum önállóan indul az Európa Parlament (EP) választáson, szeretnénk megmérettetni magunkat, de az önkormányzati választások kapcsán a helyi szervezetek már elkezdhetik az egyeztetéseket más pártokkal.
Lehet tudni erről részleteket?
Zoltán: Mi helyi szinten a jelölteket tartjuk a legfontosabbnak. Ha van hasonlóan jó jelölt, mint László Győző, őt a Momentum tudja támogatni, de a régi hatalom érdemtelen embereit nem. Helyi szinten a személyek sokkal fontosabbak, mint a pártpolitika.
A Momentum akkor robbant be a köztudatba, amikor megtorpedózta a budapesti olimpiát. Mondhatni egy nagyon határozott kérdésre egy nagyon határozott választ adott. Azóta azonban adós a hasonlóan látványos és eredményes akciókkal.
Dániel: A párt folyamatosan dolgozik, de kétségtelen, hogy nem minden éri el az emberek ingerküszöbét. De mi nem úgy indítunk akciókat, hogy ebből vagy abból majd mekkora sajtóvisszhang lesz. Csináljuk a dolgainkat, és némelyik valamiért az égbe nő, mint országos szinten a Nolimpia vagy helyben ez az 50 ezer forintos történet.
Szerintetek mik az ország legnagyobb problémái? Mindenki csak egyet mondhat.
Dániel: A közélet azon szegmensei, ahova behatolt a politika és ahol semmi keresnivalója nem lenne. Ilyen az oktatás és az igazságügy. Sőt újabban a magánélet is.
Donát: A politikai propaganda. Reggel valaki felkel, elolvassa a megyei lapot és benne a kormányvéleményt. Napközben ugyanezt hallja a rádióból majd este a közszolgálati televízióból. És el fogja hinni, hogy ez igaz.
Zoltán: A langyos víz. Hogy azt gondolják az emberek, hogy nem jó, de nem is olyan rossz, mint lehetne, így aztán elvannak benne.
És a helyi problémák?
Zoltán: Én most első helyre a városlogisztikát tenném. Az utóbbi években Szombathely központi helyei átrendeződtek, amit nem követett a közlekedés átszervezése. Az is gond, hogy a városi döntések nem veszik kellően figyelembe a fiatal korosztályt és annak igényeit.
Donát: Engem az is nagyon zavar, hogy a beszedett adók ellenére Szombathelyek nincs arra kapacitása, hogy rendben tartsa a közterületeit. Akármerre megyünk, mindenütt szemét, rendetlenség.
Dániel: Fontos épületeket hagynak lerohadni . Ilyen például az MMIK, ami tudom, hogy nem a városé, de kulturális szempontból akkor is Szombathely talán legfontosabb helyszíne, ahol a néptáncosok éppen térdig érő vízben táncolnak az alagsorban. Az egyetemet és az egyetemistákat is sokkal jobban be kellene vonni a város életébe.
Korábban már beszéltünk a fiatalok politikai passzívitásáról, ezért idekívánkozik a kérdés: hogyan keveredtek a Momentumba?
Dániel: Én jobbról jövök, kormánypárti családi háttérrel és magam is sokáig oda tartoztam. Hosszú ideig elkendőztem magam elől a problémákat, azt mondogatva, hogy ez megtörtént, rendben, de van más is a mérlegben; hogy lopnak, de a magyaroknak lopnak; és hasonló érvek egész sora: mindenki védi a saját identitását, amíg tudja. Egy nagy pofon kell, hogy kijózanodjon az ember, és nekem ilyen volt a migránsos propaganda. Miközben egyetértek a kerítéssel, és azzal is, hogy Magyarországnak nincs szüksége tömeges bevándorlásra, addig értelmiségiként felfoghatatlan, hogy a köztévé első tíz híre értelmetlen ostobaság, és nekünk ezt kell hallgatnunk évek óta. Szóval kiestem a politikai szabad térbe, ahol a Momentum megszólított, hogy helló, itt vagyunk, és nem vagyunk Gyurcsány vagy Jobbik.
Donát: Alapvetően én is jobboldali érzelmű vagyok, a korábbi választásokon mindig jobbra szavaztam, ugyanakkor majdnem a kezdetektől momentumos vagyok. Nem hiszem, hogy minden embernek politikával kellene foglalkoznia, de a jelenlegi kormány agresszív propagandája miatt már egy családi ebédnél sem lehet bizonyos témákat előhozni. És amikor Nolimpia kampány indult, azt gondoltam, végre van valaki, aki megakadályozza ezt az ámokfutást. Írtam egy emailt a pártnak, megkérdeztem, miben tudnék segíteni. Válaszoltak. Aztán elmentem az országjárásuk szombathelyi állomására, nemsokára be is léptem, és azóta is úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok. Majd amikor lesz utódom, aki megkérdezi, hogy apa, hogy történhetett ez meg velünk, akkor ne azt kelljen válaszolnom, hogy otthon ültem.
Zoltán: engem régóta foglalkoztat a politika. A tanácsadó szerepét érzem közelinek hozzám, és legnagyobb erősségemnek a rendszerszemléletet tartom. Ami most van, az nem tetszik, és hiszem, hogy én jobban tudnám csinálni. A Momentumban érzem a fiatalos lendületet, szeretem, hogy újat próbál hozni, hogy Európában és a jövőben gondolkodik.
Ha most felálltok innen az asztal mellől, hova mentek.
Dániel: Húsz perc késéssel berontok az egyetemi biokémia órámra.
Donát: Én bemegyek a munkahelyemre, egy multinacionális céghez és emelem a magyar GDP-t.
Zoltán: És is multihoz megyek, folyamatmérnök vagyok és problémákat oldok meg.
