Kezdjük az utóbbival, hiszen a közhangulat alapvetően befolyásolja a pártszimpátia alakulását. A Szonda Ipsos március közepén végzett mérése azt mutatja, hogy folyamatosan romlik a közhangulat. A választópolgárok 68 százaléka véli úgy, hogy rossz irányba haladnak az ország dolgai, csupán 23 százalékuk lát pozitív folyamatokat. Ami ebben lényeges, hogy februárhoz képest sokat romlott a közhangulat, egy hónapja 61 százalék értékelte negatívan az ország dolgait, és 30 százalék gondolkodott erről pozitívan.
2,2 millióan szavaznának a Fideszre
A negatív hangulat leginkább abban jelentkezik, hogy nagyon magas a bizonytalanok aránya. Az Ipsos szerint soha nem volt nem volt ilyen magas, 48 százalék azok aránya, akik nem tudnak, vagy nem akarnak pártot választani. Ez egyébként négymillió választópolgárt jelent. Könnyű levonni a következtetést: az emberek nagy része kiábrándult a politikából.
De ennél azért bonyolultabb a dolog. A Fidesz az év elején három, most négy százalékpontnyi támogatót veszített el, a teljes lakosság körében most nagyjából 2,2 millióan támogatják a kormánypártot, ami 27 százaléknak felel meg. Az ellenzék támogatottsága viszont nem nő ilyen mértékben, az MSZP-re a teljes lakosság 12 százaléka voksolna, ami egymillió választópolgárt jelent. A Jobbikot a teljes lakosság nyolc százaléka preferálja, ami 600 ezer embernek felel meg. Az LMP a teljes lakosság három százalékának szimpátiáját bírja.
Vagyis, a Fidesztől elpártolók csak kis mértékben választanak másik pártot maguknak, a kormánypártban csalódott, mintegy 300 ezer ember a bizonytalanok táborát gyarapítja.
A rosszabbul élők csalódottabbak
Ha részletesebben belemegyünk az Ipsos elemzésébe, könnyen felfedezhetjük a kormánypolitika hatását. A Fideszben csalódottak főként az idősebbek, az alacsony státuszúak, illetve a munkanélküliek közül kerülnek ki. Ezekben a rétegekben a Fidesz – az átlagos hét százalékponttal szemben – 18-20 százalékpontos népszerűségvesztést szenvedett el. Ez azzal járt, hogy az idősek körében az MSZP megelőzte a kormánypártot. (27 és 18 százalék)
Erre magyarázatot ad, hogy a társadalom egzisztenciális nehézségekkel küzdő csoportjai nem igazán reagálnak a szimbolikus, ideológiai üzenetekre, számukra a megélhetés a legfontosabb, amely romlott a kormány lépéseinek következtében. Ők azonban kivonulnak a politikából, náluk 66-60 százalékra tehető a pártpreferenciával nem rendelkezők aránya.
A választásokat azonban a biztos szavazók döntik el, így érdekesek az általuk közölt adatok is. A kérdezőbiztosok ilyenkor arra kérdeznek rá, hogy ha most vasárnap lennének a választások, kire voksolnának. Nos, márciusban 54 százalék a Fideszre, ami január óta kilenc százalékpontos csökkenést jelent. Az MSZP-re 23 százalék, ez hat százalékponttal magasabb, mint januárban.
Lassú, de biztos folyamat
A Jobbikra 15 százalék szavazna, januárban 11 százaléknyian mondták ezt, az LMP éppen átlépné az öt százalékos parlamenti küszöböt, a zöldpárt támogatottsága viszonylag stabilnak mondható.
Összegezve, lassan, de folyamatosan csökken a kormány támogatottsága, de a jelenlegi ellenzéki pártokban a csalódott választópolgároknak is csak kis része lát alternatívát.
A korábbi tendenciákhoz képest a Fidesz sokkal jobban tartja az előnyét, mint bármelyik korábbi kormánypárt ebben az időszakban, tehát közel egy évvel a választások után. A kormánypárt népszerűségének csökkenése, és az ellenzék támogatottságának növekedése minden ciklusban megtörtént, most viszont mindez sokkal lassabb. Ami viszont komoly gondolkodásra késztetheti a pártokat az, hogy még soha nem volt ilyen magas a bizonytalanok aránya. És a jelenleg látható folyamatok alapján ez tovább nő majd.
Szóval, fordulópontról még csak abban az értelemben lehet beszélni, hogy véget ért a választások utáni kegyelmi állapot, a választópolgárok most már a tényleges lépéseket értékelik, pontosabban azok hatásait. A törzsszavazók persze megmaradnak, de a választásokat tulajdonképpen eldöntő bizonytalanok számának gyarapodása alapvető változást jelent a hazai politikai életben.
