A napot a Sárdi Ér utcai telepen kezdtük. Ez egy városszéli épület, és a téglákkal kirakott homlokzata miatt, előbb gondoltuk volna egy falusi iskolának. Magán viseli a Bauhaus építészeti stílus minden sajátosságát, nagy és szögletes. A belső viszont egészen más. A fotocellás ajtón belépve már úgy érzi magát az ember, mintha valamelyik James Bond film futurisztikus díszletében lenne. A falon hatalmas ábra mutatja a telepet, beérkező víz-, és áramvezetékkel, belső szerkezeti felépítéssel.
A betekintő ablakos ajtók komolyat dobnak a feelingen, én azon sem csodálkoztam volna, ha Dr. No elsétál mellettünk, fura szkafanderes emberek kíséretében.
Aztán kezdetét vette a idegenvezetés, Zsebők Györgyi kommunikációs referens és Németh József üzemvezető kalauzoltak minket végig az egész épületen.
Az első állomás a gépterem volt, ahol négy darab szivattyú pumpálja be a vizet a városba, illetve a város alá. Aki azt gondolná, hogy szivattyú és szivattyú közt nincs különbség, az téved, mert ebből három vízszintes tengelyű ezek csak keresztül vezetik magukon a vizet, a negyedik viszont búvárszivattyú, aminek a teste is a vízben van, ez utóbbi alacsony vízállás mellett is hatékonyan tud működni, mert ezek a szivattyúk a levegőt már nem tudják magukon átpumpálni.
A Sárdi Ér utcai telepet nyugodtan nevezhetnénk elvarázsolt kastélynak is, egyrészt azért, mert a szivattyú gépházból nyíló teremben egy régi hajómotort találtunk, naná, hogy diesel üzemű a drága, és talán, még mindig működőképes. Azelőtt aggregátorként szolgált, vagyis áramszünetek alatt biztosította a telep működőképességét. A másik ok pedig az, hogy bármerre is induljunk el házon belül, körülbelül félóra után biztosan visszaérünk a kiindulási pontra.
A hajómotor monstrumától érzékeny búcsút vettünk, és a következő ajtó mögött már a transzformátorok következtek. Itt megtudtuk, hogy a telep Körmend felől és a vépi villanytelepről is kap áramot, de ha ezek valamiért nem működnének, arra az esetre van egy ultramodern aggregátor, amit fűtőszálak tartanak folyamatosan üzemi hőmérsékleten, tehát nonstop készen áll az indulásra.
Interaktív játszóház felnőtteknek
A
trafóház
után az alagsor volt a soros, a város felé kimenő fokozott nyomású csővezetékekkel, szerelőaknára néző betekintő ablakkal, kábelrendezővel és egy kicsi csappal, ami az egyik ötszáz milliméteres csőre volt felszerelve. A látvány a méretarányok miatt meglehetősen komikus. A kis csap funkciója nagyon egyszerű, itt vesznek mintát a város felé menő vízből, amit a VASIVÍZ akkreditált laborjában vizsgálnak be. A szombathelyi vízminőségre nem lehet panasz, közel ásványvíz szintű.Egy felső kategóriás ásványvíz ásványianyag-tartalma körülbelül 500-520 milligramm literenként, a szombathelyi csapvízé 400 és 500 milligramm között van.
Végül elértünk a telepi túra utolsó állomásához, az irányítóterembe. A kontrollszobát a szivattyú gépháztól csak egy plexifal választja el, így az éppen ügyeletes szakembernek remek kilátása nyílik a négy szivattyúra. De talán ez volt a legérdekesebb helyiség is, hiszen a számítógépes rendszer nemhogy naprakész, hanem másodpercrekész információkkal rendelkezik a Sárdi Ér utcai telep minden egyes üzemegységéről, sőt még a telepen kívüli létesítményekről is.
A telepről összességében elmondható, hogy itt még a tartaléknak is van tartaléka, hogy a vízszolgáltatás egy másodpercig se legyen veszélyben.
A Sárdi Ér utcai telep számokban
A téli időszakban városunk vízigénye tizenkét-tizennégyezer köbméter per nap, ugyanez az adat nyáron akár tizenhat-tizenhétezer köbméter is lehet, lévén, hogy öntözzük a kertet, locsoljuk az utakat. A Sárdi Ér utcai telepről és az újperinti vízbázisról látják el ivóvízzel a Szombathelytől Nyugatra lévő kilenc települést a legtávolabbi Pornóapátiig, Délre szintén kilenc települést köztük Jákot, Balogunyomot, Kisunyomot és Nemeskoltát. Csempeszkopács már Rum felől kapja az egészséges ivóvizet, hiszen ez az egyik legtávolabbi település, ahol a csövek közegellenállása már gondokat is okozhat.
A Sárdi Ér utcai telepet huszonhét kút látja el vízzel, igaz ezek egy része közvetlenül a városra termel. A kenézből kettő darab 400-as vezetéken érkezik ide a víz. A telepet egy 500-as, egy 300-as és egy 200-as vezeték hagyja el, ezek a számok a cső átmérőjét takarják, és milliméterben értendők. A telep része továbbá kettő darab nyolcszáz, és egy kettőezerötszáz köbméteres víztároló medence is.
Ami nem fogy el, azt medencékben tárolják a Parkerdőben
Nos, az a vízmennyiség, amit napközben, vagy éjszaka nem használunk fel, az felmegy a Parkerdő melletti víztárolóba. Ezen a helyen négy darab, egyenként kettőezerötszáz köbméteres víztároló medence bújik meg a földhalmok alatt, diszkréten. A parkerdei tároló kettős szerepet tölt be, hiszen ha a Sárdi Ér utcai telep kevesebb vizet ad ki, mint amekkora a város igénye lenne, akkor a kieső mennyiséget innen pótolják. Viszont, amikor a város már alszik és a vízfogyasztás minimális, akkor egészen biztosan a több vizet ad ki a Sárdi Ér utcai telep, mint amennyire a városnak épp szüksége van, ilyenkor töltődnek fel a parkerdei medencék. Ezeket a medencéket évente kétszer kimossák, fertőtlenítik, ezzel garantálják a folyamatosan jó minőségű ivóvizet.
Az oladi plató ivóvíz és tűzivíz ellátása is a parkerdei tárolókból történik, mivel ez a rész magasabban fekszik, mint a város többi része. Itt is található egy nyomásfokozó berendezés, ami az esetleges tűzoltáshoz szükséges extra víznyomást is biztosítani tudja. Természetesen, itt is van egy aggregátor, hogy áramszünet esetén is működőképesek maradjanak a különböző rendszerek. A szivattyúk egy földalatti teremben kaptak helyet, amit hűtve szárító berendezéssel tudnak páramentesíteni.
A parkerdei telep teljesen automatizált és teljes egészében távvezérelhető, mint minden más részegysége a városunkat ellátó rendszernek. Ez a rendszer annyira okos, hogy még a szivattyúkat is optimalizáltan üzemelteti, hogy mindegyik nagyjából azonos ideig működjön, vagyis a három szivattyú közül mindig azt kapcsolja be, amelyik a legtöbbet állt.
A víz, az a föld alatt van
A napot végül Vép mellett, a tápláni mezőn zártuk, a tizennyolcas számú kútnál. Ennek a kútnak ivóvíz minőségű a vize, így semmilyen utókezelést nem igényel. Az égész nem több mint egy kis épület a mező szélén. Itt a víz körülbelül harminc méter mélyről jön, természetesen egy búvárszivattyú segítségével, és halad tovább a tápláni mezőn át, egészen a Sárdi Ér utcai telepig. Belül a biztosító berendezéseken kívül csak a kútfej látható, a többi helyhez képest már-már puritánnak mondható.
Többé-kevésbé ezeken a helyeken át jut el a víz a földből, az otthonunkig, míg a szakemberek az egészet folyamatosan felügyelik. Nem maradt más hátra, minthogy csapoljunk magunknak egy pohár vizet, és ezúttal élvezzük ki minden cseppjét!
