De ki is az a kellékes, aki - Parti Nagy Lajos óta tudjuk - egyáltalán nem mellékes? Mit csinál? Hogy lesz valakiből kellékes? Láthatjuk valaha őt előadás közben is? Vagy egyáltalán mi a kellék, sőt tovább megyek fogyó-kellék?
Természetesen nagyon nehéz lenne egy olyan szakmáról, mint a kellékes, csak úgy általánosságban beszélni. Emiatt is választottuk azt, hogy a Vitéz Mihály kellékei közt bolyongva térképezzük fel, a színház hátsó részét, ahova nézőként sosem látunk be. (Egyébként a Márkus Emília terem mögött található kis kelléktár, ahol az itt játszott előadások kellékei találhatóak, amíg fut a darab, csak egy töredék. A nagyszínpad mögött még egy nagy kelléktár is található.)
Ez az ominózus felfújható jakuzzi, amit a színészek nagyon szeretnek, mert negyvenegy fokos benne a víz, kellemes benne lenni, csak utána szoktak fázni, mikor kiszállnak. Igazából ez nem a szó szoros értelmében kellék, de én kutattam fel, hogy van ilyen és én is tartom karban, tisztítom.
Attila
(Béres Attila, az előadás rendezője)mindenképpen szeretett volna egy ilyet és örült, hogy ráleltem, mert egy nagy méretű, merev szerkezet nemcsak nehéz, de drága is. Ez a megoldás viszont tökéletes.
Na de miként is kerülnek a kellékek egy előadásba?
A próbafolyamat során kiderül, hogy mire is lesz szükség. Eleinte csak jelezzük, helyettesítjük valamivel, aztán szépen lassan összeáll minden. Valamit beszerzünk, megrendelünk, valamit pedig mi magunk gyártunk le.
Van olyan, hogy a legegyszerűbb, spontán dolgokból lesznek a legjobb kellékek. Ilyen például az a kartoncső, amit Horváth Ákos visz a vállán, vascsőként. Kellett egy jelzéskellék, hirtelen ezt kaptam fel és megfelelt. Lefestettük és azóta is játszik az előadásban. Vagy nagyon emlékezetes volt a mobil-sátor esete, amit Bajomi Gyuri fölé tartanak, arra is véletlenül találtam rá és tökéletesen betölti a szerepét, könnyen mozgatható, csukható-nyitható.
A kellék halála, avagy sok minden
kijátszik
Ebben a darabban rengeteg kellék van és még annál is több volt, sok mindet kipróbáltunk, de a kész előadásba már nem kerültek be. Ilyenek ezek is.
- mutatja Ági.A kelléktár egyik sarkban egy ládányi műhús, a győzelmi lakománál lett volna szerepük. Aztán egy marék fémpénzt vesz elő, amik valójában lyukas vasdarabok.
Ezeket is a a győzelem megünneplésénél használtuk volna, szanaszét szórták volna a színészek papírpénzzel együtt. Hogy miért ilyenek? Az volt az elképzelésünk, hogy ezt majd könnyebb lesz összeszedni mágnessel előadás után.
De a kellékek előadás közben is
fel tudják adni
, nemcsak a bemutató előtt. A Vitéz Mihályban a csatajeleneteket dobolással illusztrálják, aminek rengeteg dobverőáldozatul esett már
.
Ez most már a legkeményebb fa, ami csak létezik, ennek nem szabadna eltörni, de pont tegnap megint eltörött egy dobverő. A csatajelenet kellékei amúgy is kalandos módon jutottak ide. December 23-án szállították le a vashordókat, hogy januártól tudjunk már velük próbálni. Azóta is hálás vagyok a vállalkozónak akitől kaptuk.
A fenti mondatokból már kiderül, hogy a kellékes munkája nem ér véget a tapsrenddel. A kellékeket karban kell tartani, minden nap bekészíteni, elmosogatni, újra és újra az előadás kezdetére. És akkor még nem is beszéltünk a fogyó-kellékekről, a Vitéz Mihály esetében a
sárgakóla
,zöldkóla
, más előadásoknál pedig az ételek és az italok. Ezeket is mind a kellékes szerzi be és készíti elő, mielőtt felmegy a függöny.A színész és a kellék viszonya
Hogy bánnak a színészek a kellékekkel, kérdezem Ágit, aki mosolyogva csak annyit felel:
Többféleképpen, de senki sem akar rosszat
.Aztán természetesen mesél egy-két kedves sztorit.
Kálmánchelyi Zoli, bármit, de tényleg bármit a kezébe kap, rögtön játszani kezd vele, persze nem rossz szándékból, ő ilyen. Az biztos, hogy ebben az előadásban ő volt az első, aki kipróbálta, hogy a színpad réseibe hogy tudja bedugni a kard hegyét próba közben, vagy csak valamit babrálni vele.
Avass Attila egy egészen egyedi megoldás kért tőlem. Egy cumit szereltem neki a laposüveg tetejére, mert ő így jobban tudja imitálni, iszik belőle. Aztán persze történnek belesetek, a távcső például úgy sérült meg, hogy egy színész hozta ki jelenetből. Nem minden színész jó kellékes, de a kellékesnek sem kell jó színésznek lennie. Vannak olyan kollégák is, aki nagyon figyelnek a kellékeikre és vigyáznak rá.
Hogy lesz valakiből kellékes?
Én érettségi után a Radnóti Színházba kerültem, mint kellékes. Nagyon szerettem azt a közeget, ember- és színészközpontú színház volt, egy olyan hely, amire mindig szívesen gondolok vissza.
- meséli Ági.
Amúgy én nem vagyok egy született kellékes. Pontos, megbízható és lelkiismeretes vagyok, de nem biztos, hogy a legjobb. Egyébként úgy gondolom, hogy az eszményi kellékest hármunkból lehetne összegyúrni, Évából, Kornélból
(Poór Éva és Nagy Kornél, a színház másik két kellékese)és belőlem. Gyakran így is segítünk egymásnak, fontos a csapatmunka és emberileg és jó köztünk a viszony.
Egy kellékesnél fontos, hogy szeresse, amit csinál, Ági pedig a szép és régi tárgyak szerelmese. A Vitéz Mihályban talán a kardok nőttek legjobban a szívéhez. És, hogy mit lehet még tudni Ágiról? Számomra talán az egyik legnagyobb meglepetés, hogy franciatanár, bár, ahogy légies alkatát és finom személyiségét megismertem, nagyon is illik rá a franciás báj. Egy tehetséges gimnazista lány, Veronika anyukája, akit a Waldorf középiskola színdarabjaiban már többször is láthatott a közönség. Hogy színész lesz-e Vecából?
Az édesapja színész, vonzotta ez a pálya, de mostanában már más tervei vannak. Még gimnazista, van ideje dönteni, de mindenképp olyan szakmát szeretne, ahol adni tud az embereknek valamit, vagy segíteni rajtuk. Én bízom benne és mindenben támogatom, túlzás nélkül, ő nagyon jó ember.
Amúgy, ha szemfülesek vagyunk, kis régiségkereskedésekben vagy boltokban bármikor összefuthatunk Ágival egy-egy beszerzőkörútján.
