Az Óperint utca 18-as számú házának lakóit - egyáltalán nem túlzás állítani - a végletekig felháborították a Jobbik minapi megnyilvánulásai 
Sunnyog a szombathelyi városvezetés? 2013. May 31. 15:46 . Éppen ezért jó néhányuk úgy döntött, hogy bemutatja országnak-világnak az otthonát, azt, hogy hogyan él valójában. Hadd győződhessen meg róla mindenki, akit érdekel, hogy a Jobbik állításai nemhogy közönséges hazugságok, de szégyenteljes és alávaló rágalmak is.
Otromba kritika
A párt ugyanis nemrégiben otromba kritikával illette az önkormányzat városrehabilitációs tervét, benne az Óperint utca 18-as számú házának felújítását. Balassa Péter jobbikos városi képviselő - a legutóbbi közgyűlés utáni sajtótájékoztatóján - egyenesen azt találta mondani, hogy a város feleslegesen ad 170 millió forintot a romáknak lakásfelújításra, hiszen ők, szokásukhoz híven, egykettőre lepusztítják az ingatlanokat. A képviselő azt sem átallotta hozzátenni, hogy azok, akik az Óperint utca18-as számú házában laknak, nem alkalmasak a közösségi életre.
A felindult és emberi mivoltukban mélyen megsértett lakók Horváth Zoltán LMP-s képviselőt kérték meg arra, hogy szervezzen meg a sajtó számára egy alapos házbejárást. Nem mintha magyarázkodni akarnának a Jobbik szokásos cigányozása miatt, mondták, ellenkezőleg, azt szeretnék, ha város polgárai tisztán látnának az ügyben.
A bejárásra szerdán délelőtt gyűlnek össze a ház udvarán az újságírók és a lakók, s - Horváth Zoltán mellett - ott van Vajda László Orfeusz, a szombathelyi roma önkormányzat elnöke, Forgács Károlyné alelnök, s megérkezik Czeglédy Csaba is. Az MSZP-s képviselő azt mondja, kötelességének érezte a megjelenést, már csak azért is, mert kedden ő maga is körülnézett egy kicsit a házban.
Rendezett körülmények
Horváth Zoltán kezdésként közénk idézi a Jobbik - enyhén szólva is elítélendő - minősítéseit, hozzátéve, hogy a párt obligát cigányozása nem csak önmagában arcpirító. Ebben az esetben azért is ostobaság, mert a ház lakóközössége igazán vegyes összetételű, még Erdélyből származó család is él az ingatlanban. Az pedig, hogy a lakók egy emberként pusztítanák a saját lakásaikat, természetesen nevetséges sületlenség.
A képviselő szerint azonban a SZOVA kezelésében lévő épület nagyon megérett már a külső felújításra, a nyílászárók cseréjére, s a szigetelésre. S magától értetődik, hogy a városnak is fontos érdeke a renoválás elindítása.
Czeglédy Csaba azt mondja, hogy amikor kedden körbejárt a házban, ő maga is csak rendezett körülmények között élő emberekkel találkozott, s egyetlen lerobbant lakást sem talált, pedig jó néhány otthonba volt alkalma betekinteni. A lakók elmondták neki, hogy mindössze két-három család nem fér olykor a bőrébe, hogy velük adódnak időről-időre kisebb-nagyobb gondok. De vajon létezik-e olyan lakóközösség, amely mentes az ilyesfajta problémáktól? Valószínűleg nem.
A nem létező parketta
A képviselő szerint viszont az igencsak elgondolkodtató, hogy az épületben húsz-harminc lakás üresen áll. Efféle pazarlást, érthetetlen luxust ugyanis egészen biztosan nem engedhet meg magának a város.
Miután a politikusok tisztelettel meghallgattattak, a lakók veszik át a szót. Sárközi Zoltán indulatosan adja a tudtunkra, hogy kikéri magának azt, hogy őt bárki is reteknek, gazembernek, lakásrombolónak nevezze. Roma lakótársai véleményét is tolmácsolva visszautasítja, hogy egy kalap alá vegyék néhány olyan bérlővel, aki valóban fittyet hány mindenféle szabályra. A ház lakóinak zöme - legyenek romák vagy nem romák - tisztességesen él, rendben tartja az otthonát, bárki bármit mond is.
Fenyvesi Sándorné is nehezen viseli, hogy ilyen csúnyán, ráadásul ok nélkül megbélyegezték a lakókat. Ő is képtelen elfogadni, hogy egy-két összeférhetetlen ember miatt minden bérlőt gyalázatos szavakkal illetett a Jobbik. Azt a régi, ostoba vádat pedig, hogy a lakók itt is felszedik és eltüzelik a parkettát, egyenesen nevetségesnek tartja. A lakásokban ugyanis soha nem volt parketta, mondja, csak linóleum.
Nincs ok a szégyenkezésre
Valaki szóba hozza a lakhatási költségeket is, amelyek nem csekélyek. A lakbér harminchatezer forint, a villanyért húsz-harmincezer, a gázért pedig harminc-negyvenezer forintot is ki kell fizetni egy hónapban. S ezért is jönne jól a felújítás, a nyílászárók cseréje, a szigetelés, mondják a lakók, mert így biztosan csökkennének ezek a költségek is.
Lassan aztán elindulunk, hogy megnézzük a lakók otthonait. Elsőül Nemes Zsuzsa és családja lakását vesszük szemügyre, azután Sárközi Zoltánét, aki a szüleivel és édesanyja unokaöccsével él, végül pedig Fenyvesi Sándornéhoz térünk be. Tiszta, rendes otthont találunk mindenütt, senkinek nincs oka semmiféle szégyenkezésre, de magyarázkodásra sem. Nem is magyarázkodnak, mondják egyöntetűen, csak szeretnék magukat megmutatni. Hogy mindenki lássa, mi az igazság.
Nehezen engednek el bennünket a lakók, újabb és újabb történetek panaszok jutnak eszükbe, s mi illően meg is hallgatjuk őket. S nem csodálkozunk el akkor sem, amikor Sárközi Zoltán a tudtunkra adja, hogy beperli Balassa képviselőt. Mert ez az ügy ennyiben nem maradhat.
