A járvány képtelen helyzeteket teremt. „Tisztelt Közönségünk! Színházunk jelenleg nem tudja tud e előadásokat tartani az idei évadban. Szeretnénk tervezett bemutatóinkat létrehozni, elkészülni, hogy ha kinyithatunk akkor friss, új előadásokkal fogadhassuk Önöket. Kérem legyenek türelemmel. Mi nagyon készülünk és várjuk a találkozást! Vigyázzunk egymásra!” - áll szomorúan a Kőszegi Várszínház honlapján, miközben már zajlanak a próbák.
Köztük Grecsó Kriszitán Vera című darabjáé is (a regényt színpadra átdolgozta Grisnik Petra), amelyről pedig még szomorúbban közlik a honlapon, hogy nyilvános előadása – amely most, májusban lett volna – elmarad. Kedden tartanak egy zárt körű bemutatót, hogy azonban képet kapjanak arról, mitől fosztja meg önöket a járvány, olvassák el velünk a darab kivonatát azzal a reménnyel, hogy a kényszerűen zárt körű előadás – ha majd a vírus is engedi – nagyközönség előtt is bemutatható lesz.
Íme:
Grecsó Krisztián: Vera
A regényt színpadra átdolgozta Grisnik Petra
Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyelel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az. Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki. Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval? De a kiskamaszkor nem csak a trauma, hanem a trauma ellenszere is egyben – pont felnőtt annyira, hogy megértsen mindent, és pont gyerek annyira még, hogy ellenszereket találjon. Lehet, hogy az, hogy ő egy gyerek, valójában nem hátrány ebben a nyomozásban, hanem olyan lehetőség, ami csak neki jutott. Csak ő tudja megemelni azt, ami már szinte agyonnyomja a felnőtteket. Úgyhogy nekilát, hogy mindennek a végére járjon…
Mint a színház írja:
A monodráma létrehozásával az volt a célunk, hogy utaztatható előadásunk legyen, mellyel a hátrányos helyzetű, vagy csekély műszaki felszereltségű helyekre is eljuttathassuk a színházi élményt. A színpadra állításnál ügyeltünk arra, hogy egy kisbuszba beférjen minden szükséges eszköz és közreműködő. A próbafolyamat május 17-én veszi kezdetét a vár lovagtermében, ahol csupán a Grisnik-Göttinger házaspár dolgozik a mű bemutatásán. A premiert pályázati megfelelés miatt május végéig meg kell tartani, sajnos valószínűleg közönség nélkül, csak videón rögzítve. Reméljük mielőbb látható lesz nyilvánosan is, hiszen a Déryné programba is nevezzük az előadást.
