Tisztelt Olvasó!
Az adventi időszakban (és azon kívül is) őrült tempóban próbálnak minden érzékszervünkre hatni a fogyasztásra ösztönző reklámok, felhívások. Most, mikor együtt vagyunk szeretteinkkel, pihenjünk meg egy kicsit, zárjuk ki egy pillanatra a külvilágot és szánjunk egy kis időt magunkra is! Olvassunk közösen pár szép gondolatot az ünnepekről, a szeretetről, az új esztendőről!
A következő sorokkal kívánunk Önöknek áldott, békés ünnepeket és szeretetben gazdag boldog új évet!
A legszebb karácsony
(forrás: Sinkó Zsuzsa, Egy csepp Európa blog)
Azon a télen gyönyörű hóeséssel közeledett a karácsony. Az egész falut betakarta a szikrázóan fehér lepel. A vaskályhát pirosra fűtöttük az iskolában, s az egyetlen tanteremben békés nyugalomban csomagoltuk mi, gyerekek az ezüst diót. A tanító úr mosolyogva sétált közöttünk, gyönyörködött az általunk készített fenyőfadíszekben, melyeket néhány nap múlva hazaviszünk, hogy otthon meglepjük vele szüleinket karácsonykor. Csendben voltunk, elmerültünk gondolatainkban, tervezgettük, hogyan visszük haza a kis fenyőfát az erdőről, milyen aprósággal lepjük meg szüleinket, testvéreinket.
Váratlanul Tóth Marci szólalt meg:
-Tanító úr, Páros Jancsiéknak nem lesz az idén karácsonyfájuk. Az édesapja megrokkant a bányában, az édesanyja el sem tud mozdulni mellőle, s ott van a négy kistestvére is.
A tanító úr arca elkomolyodott. Amikor befejeződött a tanítás, szokás szerint az ajtóig kísért bennünket. Jókedvűen, mint a kiszabadult kiscsikók, dobálóztunk az iskola előtt a hóban, nem akaródzott még hazamenni. Egyszer csak nyílt az ajtó, a tanító úr lépett ki rajta kabátban, kalapban, kisbaltával a hóna alatt. Megállt kezünkben a hógolyó, egy pillanatra megmerevedtünk, aztán csendben elindultunk a tanító úr után az erdőre. Valamennyien, kivétel nélkül.
-Hát ti? – fordult meg a hó ropogására a tanító úr.
-Mi is megyünk! – válaszoltuk halkan.
-Akkora fát nem hozok, hogy ennyi segítő kézre lenne szükség! – szólt. –Az apraja nyugodtan hazamehet.
Senki sem mozdult. Ő mosolygott, s elindultunk valamennyien. Kevés fenyőfát szállított haza ekkora szeretet, mint a miénket. Kiválasztottuk a legszebbet, legformásabbat. Felváltva vittük az iskoláig, még a legkisebbek is cipelték egy kis darabon.
A következő pár nap boldog izgalommal telt. Díszeket készítettünk színes papírból, csillagokkal, füzérekkel díszítettük a fácskát. Mindenki készített, hozott valami apró ajándékot. Alig vártuk a szent estét.
Amikor besötétedett, elindultunk az iskolából. Jancsiék háza nem volt messze, mégis a kertek alatt mentünk, nehogy véletlenül találkozzunk egy késői járókelővel. Párosék ablakán kivilágított a petróleumlámpa gyenge fénye. Belestünk. Páros néni a kemence mellett ült a gyerekekkel, bábut készítettek kukoricacsuhéból. Jancsi, mióta leesett a hó, nem volt iskolában, szétment a cipője. Hang nélkül óvakodtunk oda az ajtó elé, meggyújtottuk a kis fán a néhány szál gyertyát, s halkan énekelni kezdtük a „Mennyből az angyalt”. S amikor kinyílt az ajtó, s megpillantottuk a Páros gyerekek ámulattól elkerekedett szemét, azt gondolom, valamennyien megkaptuk életünk legszebb karácsonyi ajándékát. Innentől kezdve értettem meg, hogy miért jobb adni, mit kapni. S értettem meg azt is, hogy a tanító úr miért mondta este a templomban az édesapámnak, hogy olyan közösséggé kovácsolt bennünket az élet egy hét alatt, amilyenné a legjobb kovácsmester sem képes. Pedig a kovácsmester az apám volt!
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
