Évek óta hangzatos kijelentések, ígérgetések hangzanak el a politika színpadán arról, hogy mennyire fontos a vidéket fejleszteni, a kistelepülések lakosságmegtartó erejét növelni, a falvakat jobb helyzetbe hozni. Az újabb és újabb – megfelelő hatástanulmány nélkül – született kezdeményezések, rendeletek pedig ennek éppen ellene mennek.
A dohánytörvény volt az első csapás
Az első nagy csapás akkor érte a párszáz lakosú településeket, amikor kivonták a boltokból a dohánytermékeket, és létrehozták a trafikhálózatot. Koncesszióban csak nagyobb lélekszámú településen érte meg trafikokat létesíteni. Mivel a dohánytermékek igen jelentős részét képezték az élelmiszer vagy élelmiszer jellegű üzletek forgalmának, sok helyen gazdaságtalanná vált a működtetésük.
Aztán a vasárnapi nyitva tartási tilalom is hozzájárult ahhoz, hogy sorra kellett a falvakban kisboltokat bezárni. Mivel a kistelepülések ellátását igen nagy mértékben az egykori, az óta átalakult, vagy még mindig hagyományos formában működő áfészek vállalták fel, ha ők kivonulnak valahonnan, az a település napi ellátás nélkül marad.
A hátrányosnak mondott hegyháti térség ellátásában oroszlánrészt vállaló egykori Vasvár és Vidéke Áfész (ma CO-OP Vasvár Kft.) sok apró településen működtetett és működtet élelmiszerüzletet. A 26 boltjuk fele 500 lakosnál kevesebb településen üzemel. Az ügyvezető szerint nekik is be kellett zárniuk kistelepülési boltot, mert egyszerűen veszteséges lett.
A minimálbér emelését nem tudják kigazdálkodni
Mire "odafönt" rájöttek, hogy valami nem stimmel, s kijelöléssel is engedtek dohánytermékeket árusítani, majd ismét engedélyezték a vasárnapi nyitva tartást, nekik már komoly veszteséget okoztak, s több kistelepülési üzlet sorsát is megpecsételték. Aztán épphogy kicsit fellélegeztek, s jött a jelentősebb minimálbér-növekedés, amely közvetve veszélyezteti az ellátást, hiszen egy kis társaságnak a bér- és közterhek emelkedését sokkal nehezebb kigazdálkodni, mint a nagy kereskedelmi láncoknak.
A minimálbér – amúgy a dolgozók szempontjából jó - mostani emelése 40 milliós plusz terhet jelent a társaságnak. A következmény pedig az lett, hogy 6 boltjuknál kellett a nyitva tartást 6-ról 5 napra korlátozni, 3 boltnál pedig a 8 órás nyitva tartást 6-ra csökkenteni. Ezeknél a kistelepülési üzleteknél az egy főre eső forgalom igen visszaesett, működtetésük gazdaságtalanná vált.
Mivel 2018-ban további minimálbér-növekedéssel kell számolni, így kormányzati segítség nélkül ennek kigazdálkodása csak úgy lehetséges, ha üzleteket zárnak be a pár száz lakosú településeken. Ha csupán gazdaságossági szempontokat vennének figyelembe, márpedig egy gazdasági társaságnál ez az alap, akkor a 26 üzletből 12-13-at már be lehetne volna zárni. További gond, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben nehéz megfelelő alkalmazottakat találni, egyre többet kell fizetni, ugyanakkor a dolgozók nem szívesen vállalják a részmunkaidős foglalkoztatást, inkább keresnek maguknak 8 órás állást. Ez a 22-es csapdája. Ha még ehhez hozzáadjuk az ilyen-olyan mozgóárusok forgalomelvonó hatását, még kilátástalanabbá válik a kistelepülési kisboltok jövője.
Vasvár és térségének ellátását érintő problémák miden bizonnyal másutt is tetten érhetők, és mielőbbi orvoslásra szorulnak. Persze semmiképpen sem úgy, hogy illetékes helyeken újabb hátrányos rendeleteket agyalnak ki.
