Koczka Tibor neve sokaknak ismerősen cseng Szombathelyen: televíziós szakemberként, majd városi politikusként évtizedeken át volt a nyilvánosság része. A 64 éves egykori alpolgármester azonban ma már egészen más miatt kerül a figyelem középpontjába: hosszútávfutóként és a „Viva Savaria! Élj egészségesen, élj tovább!” egészségfejlesztési program vezetőjeként – ahogyan ő fogalmazott – élete második fénykorát éli.
A 90-es években az MTV szombathelyi regionális stúdiójának munkatársa volt, majd a soproni stúdió vezetője. A regionális műsorok megszűnése után Esztergomban dolgozott újságíróként, később a Szombathelyi Televízió igazgatójává választották. Politikai pályafutása során volt alpolgármester és városi képviselő, megfordult a Fidesz és a Pro Savaria köreiben is. Az utóbbi években azonban háttérbe húzódott a közélettől. Ma már inkább a futópályákon találkozhatunk vele.
Egy üveg kóláért kezdődött minden
A történet egy gyerekkori fogadással indult.
– Tízéves voltam, 1972-ben. Unokatestvéremmel fogadtam egy üveg kólában – ami akkoriban még igazi kuriózum volt –, hogy elfutok a nagymamámékhoz a szomszéd faluba és vissza. Tíz kilométer volt. Ő biciklivel kísért, én meg nyertem – mesélte nevetve.
A gyerekkori fogadásból hosszú távú szerelem lett. Jöttek a hosszabb távok, a tájfutás, az úttörő olimpiai bajnoki cím, majd a Szombathelyi Futóklub. A futás azonban egy időre háttérbe szorult: közel harminc éven át Achilles-ín sérülés hátráltatta, később derékfájás és gerincferdülés is nehezítette a sportolást.
Az El Camino hozta el a fordulatot
Négy évvel ezelőtt komoly fordulópont következett.
– Négy éve már nagyon fájt a derekam, azt tanácsolták, túrázzak hátizsákkal. Bejött. Megerősödött a hátizmom, elmúlt a fájdalom. Aztán elmentem az El Caminóra, és valamilyen isteni csoda folytán teljesen megjavult a lábam (az El Caminóval kapcsolatos élményeiről korábban egy podcastünkben mesélt nekünk - szerk.).
Három és fél éve újra rendesen fut. Olyannyira, hogy 2022-ben, 60 évesen 3:57 alatt teljesítette a Spar Maratont, és azóta összesen 12 maratont futott – mindet más városban.
Maratonok Lisszabontól Splitig
Budapest és Bécs alap volt, de Koczka Tibor bakancslistát készített magának. Az elmúlt években futott többek között: Lisszabonban, Stockholmban, Rigában, Varsóban, Milánóban, Pisában, Rómában, Ljubljanában és Splitben is.
– Legutóbb Splitben a 64 évesek között egyedüli magyar voltam. 29 indulóból ötödik lettem, legalább két tucat országból érkeztek versenyzők. Egyébként félmaratonokból is nagyon jó versenyek vannak, néha szoktam azokon is indulni, tavaly voltam például a Vivicittán Budapesten, de Bécsben is nagyon klassz volt. A maratonok alkalmával kapott érmeimet kiállítom, sorban vannak rendezve, még a szebb félmaratonokon szerzett érmeimet is kirakom a polcra, de az unokáknak is adogatok belőlük, az összes többi viszont dobozban van.
A nagy maratonokra sokszor tízszeres a túljelentkezés, sorsolással, csak nagy szerencsével lehet azokra bejutni. De Chicagóba 3:34-es idejével sikerült kvalifikálnia magát. Októberben ott fut majd. A vágyott célok között szerepel még Athén, Tokió, New York, London és Isztambul is.
– Felemelő érzés lehet, amikor Ázsiából átfutunk a Boszporusz hídon. Egyébként összekötöm a kellemest a hasznossal: általában ezek hosszú hétvégék, így ilyenkor az adott várost körbejárom futócipőben.
„Ha már nem bírom, esetleg körbe tekerem a Földet”
Hetente három-négy futóedzés, vasárnaponként általában félmaraton a futóklubbal, mellette sok kerékpár és úszás. Szerda esténként domb- és lépcsőedzés. A Kőszegi-hegység a kedvenc terepe.
– Minden pálya más, minden maratoni terep más, van, amikor hideg van, viharos szél, esik az eső, de sálban, sapkában, kesztyűben is le lehet futni. Én azért futok, mert jólesik. Persze fontos az is, hogy hál’ Istennek, nem fáj semmim, nincs semmi komolyabb sérülésem. Nyilván, ha kenegetnem, fásliznom kéne magam, akkor nem csinálnám.
Nem tudom, honnan van ennyi erőm. Jó génjeim vannak, az alap pulzusom 50, elég laposan futok, mint az öreg japánok, akik alig emelik a lábukat. Negyven éve nem eszem húst – nem állítom, hogy ezért futok jól, de lehet, hogy ez is számít.
Persze nem kell mindenkinek egyik napról a másikra maratont, vagy félmaratont futnia, még akár 2 kilométert sem, ha nem bírja, de ha eljut az az emberekhez, hogy 60 év felett, ha tudatosan készül és odafigyel a testére, szervezetére, étkezésére, és mentálisan is rendben van, akkor gyakorlatilag nincsenek határok. Ezt sokan bizonyítják, nem csak én.
Koczka Tibor azt mondja, a munkája miatt és az unokák mellett eléggé be van táblázva, nehéz emellett előre tervezni. Sokszor csak néhány héttel előtte derül ki, belefér-e egy újabb verseny, de az már most látszik, hogy a következő nagy cél március 22-én vár rá: a Ciprus Maraton Limasszolban.
És hogy mi lesz utána?
– Ha már nem bírom, akkor kevesebbet futok. Vagy visszaállok túrázni. Esetleg körbe tekerem a Földet – mondja mosolyogva.
