A közmeghallgatás elvileg, ugye, azért van, hogy a köz meghallgassa a képviselőket, és nem fordítva. Vagyis, hogy a képviselők számot adjanak munkájukról, és elviseljék a face to face kritikákat. És erre törvény kötelezi őket, legalább évente egyszer közmeghallgatást kell tartania minden települési képviselő-testületnek.
Egy-két megnyugtató mondat
De nálunk persze ez is a visszájára fordult, ez úgy néz ki most, hogy a képviselők – legalábbis jó részük – szépen leülnek a dobogóra, velük szemben a köz, aztán a képviselők hallgatnak, a köz meg panaszkodik. Pedig erre lennének más fórumok is, gondoljunk csak a képviselői fogadóórákra, és – ugyancsak elvileg – a képviselőknek tartaniuk is kell a kapcsolatot választóikkal.
Mára Szombathelyen olyan szintre fejlesztették ezt, hogy teljesen világos volt a városvezetés koncepciója. Maximum három percben elmondhatják az emberek a gondjukat, aztán a polgármester mondott egy-két nyugtató mondatot, és megígérte, hogy a kérdésre, problémára, búra, bajra írásban válaszolnak majd.
Még a sanda gyanú is megfogalmazódott bennünk, hogy ezzel a sajtónyilvánosságot akarják szűkíteni. Hiszen konkrét, nyilvános válaszok nélkül a sajtó nem tud utánamenni a dolgoknak, el kell hinnie, hogy írásban megfelelő választ kapott a kérdező, a gondját meg úgy megoldották, hogy azóta is a csodájára járnak a tőlünk mindenben fényévekre lemaradó, haldokló, dekadens európai országok.
A ló és a lába
De a lónak azért van lába, hogy időnként kilógjon, mint tette most is. Hiszen a panaszkodók jó része azzal kezdte, hogy mindezt elmondta már tavaly is 
Szombathely csöbörből vödörbe került 2011. December 08. 20:45 , és azóta sem történt semmi. A válaszok is hasonlóak voltak, utánanézünk, megvizsgáljuk, kis türelmet, intézkedünk.
És miről is volt szó? Persze, hogy többen is előhozták a Falco-gyár bővítését, és felidézték a májusi közgyűlést 
Nem lesz Söptével közös ipari park 2013. May 30. 08:44 , ahol döntöttek erről is. Volt, aki törvénysértés emlegetett, mert elkészítetlennek tartotta a képviselők elé került anyagot, volt, aki sérelmezte, hogy a napirend előtt nem kapott szót akkor, volt, aki szakmai alapokon igyekezett bebizonyítani, hogy a gyár bővítése egészségkárosítással jár együtt.
Volt, aki kijelentette, nem önigazolásra, hanem tettekre van szükség, a városvezetés ugyanis jogszabályokat, szennyezési értékhatárokat emlegetett. Elhangzott például, hogy a bővítés nem más, mint a kapacitás ötven százalékkal való növelése, ami évente egymillió köbméter fa feldolgozását jelenti. Ami annyi, hogy ha egy sorba rakják őket, akkor Szombathelytől Kievig ér el a sor.
Idáig nem jutottak el
Volt, aki a Szent Gellért utcai buszmegálló hiányzó tetejének pótlását sürgette, ez rendre szóba kerül a közgyűléseken is, Gyebrovszki János, a körzet képviselője hozza fel folyton. Puskás Tivadar polgármester most azt mondta, sajnos, idáig még nem jutottak el.
Szóba kerültek hidak és bicikliutak, mármint az állapotuk, amelyek eléggé siralmas, néhány helyen még veszélyes is. Persze, szó volt a fűnyírásról, és nem dícsérőleg, az utak állapotáról, szintén nem pozitívan.
Persze, sokan egyéni gondjaikat hozták fel, kezdve egy árokkal, amiből a víz mossa a ház falát, a parkolókról, hogy a jegy leesik az autó műszerfaláról, és nincs méltányosság a büntetésnél, hogy a tűzijátékok zavarják az állatokat, és azokat előre be kellene jelenteni a sajtóban.
Van még némi tekintélytisztelet
Hogy van olyan cég, ahol sárba tiporják a dolgozók emberi jogait, hogy három éve ígérik egy lakás rendbehozatalát. Egy idős nő egyenesen kijelentette, hogy a lakását elvette tőle a Fidesz, pedig nagyon sokat költött rá. Vigyék csak – mondta, ő többet egy fillért sem költ rá. Azt kérte, legalább egy szoba-konyhát adjanak neki helyette. A polgármester sorra ugyanazt válaszolta, megvizsgáljuk, utánanézünk, stb.
Puskás Tivadar láthatóan igyekezett kordában tartani a dolgot, ment is neki, hiszen a köz embereiben a nyilvános eseményeken van még némi tekintélytisztelet, és elfogadták a válaszokat. Mi meg azon gondolkodtunk, ha bővebben kifejthették volna gondjaikat, és azokat pontosan meg is tudták volna fogalmazni, valószínűleg szomorú emberi sorsokkal kellett volna szembesülnünk.
Így viszont maradt a törvényben előírt, vagyis kötelező, de a halasztott válaszokkal letudott közmeghallgatás. A feladat kipipálva, győzött a politikusi rutin.
