Miközben odalent - hétvége lévén - gyermekek zsibongtak a koromfekete gőzmozdony és az egyéb relikviák tövében, a budapesti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum emeletén megnyitották azt a kiállítást, aminek célja, hogy az első hazai hidunk bemutatásán át emlékezzünk Széchenyi István halálának 150. évfordulójára. Korabeli tárgyak, relikviák, és eddig ismeretlen történetek várták az egybegyűlteket a vitrinek mögött - legelsőként az a sztori, amikor gróf Andrássy György és maga Széchenyi 1832 nyarán Angliába utaztak megszemlélni az ottani hidakat, és meggyőzni Clarkot a tervezéshez. Ahogy a Hid-Egyesülethez címzett jelentésükben írták, nehezen magyarázták az őket hatalmukba kerítő érzést, "midőn látánk, milly kellemes meglepetést gerjeszte bennök a tervek tökéletessége, mellyeket eléggé helybenhagyni s dicsérni nem valának képesek."
Európa egyik legszebb makettje is itt látható
Szerencsére tehát nem annyira "száraz" a kiállítás, mint attól általában tartani lehet: láthatunk fotót a Pest-Budai hajóhíd vámosai mögött potyázni próbáló gyalogosról, egy rendkívüli részletességű 1:200-as makettet (lásd fotógalériánkban), korabeli geodéziai műszereket, megtapogathatjuk a Lánchíd több különböző országról származó elemeit (a cölöpök tölgygerendái például Szlavóniából, a saruöntvények osztrák és angol gyárakból érkeztek), építészhallgatók pedig a korabeli leírásoktól, tervrajzoktól - többek között olyanoktól, amiket más szakemberek javasoltak akkoriban a Lánchíd alternatívájaként - mehetnek mennybe.
A legemlékezetesebb mégis az a dokumentum, amit Széchenyi megőrzött iratai között, és ami egy ismeretlen, valószínűleg pest-budai polgár fenyegető sorait tartalmazza: "Ha pedig a hid fel áll / Téged maid golyó tanál / Á vagy csak maid mint ebet / Agyon ütünk mint lehet."
