Ma ünnepelné ötvenedik születésnapját Kurt Cobain. Hozzátehetnénk, hogy a Nirvana frontembere, hogy a grunge legismertebb alakja, de felesleges, hiszen az ő neve egymagában is megállja a helyét. Hogy miért, azt hosszasan lehetne sorolni, hiszen valószínűleg kevés olyan rockzene szerető ember van, akinek ne lenne róla véleménye.
Cobain 1967. február 20-án született a Washington állambeli Aberdeenben. Ócska kis város, ahol minden adott egy furcsa művészléleknek ahhoz, hogy bekattanjon. Egy olyan ócska kisváros, ahol annak idején furán néztek a kockás inget hordó szőke srácra, ma viszont már a városnév táblája alatt az ő mondatával üdvözölnek - gyere ahogy vagy.
Nem csoda, hogy Kurt Cobain személyiségét elkísérte ez a kettősség. Úgy lett egy generáció szószólója és egyik legnagyobb csillaga, hogy arra egy kicsit sem vágyott. Nem csoda, hogy annyi összekuszálódott érzelmű tinédzsernek lett idolja - még halála után is.
Konkrétan emlékszem a pillanatra, amikor tudatosult bennem, hogy valószínűleg szeretem a Nirvana zenéjét. Hiába hallottam sokszor a Smells like teen spiritet addig, az előadóval sosem voltam tisztában. Aztán a VH1 egyik délutáni adásában végre megismerkedhettem a Nirvana nevével, és Kurt Cobain félőrült tekintetével. Tíz évesen kicsit ijesztő volt, hát még a Heart shaped box kisfilmje! De utána minden délután odakapcsoltam, hátha megint leadják - bár hasonló pillanatom a Pearl Jammel is volt. Igencsak csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy a szőke, kék szemű frontember már nem él.
De megvárta, hogy megszüless, és csak utána halt meg
- próbált apukám vigasztalni.Persze ez tinikorom valódi beindultával csak fokozódott - nem beszélve az internet által nyújtott zenehallgatási lehetőségekről. Baráti körben gyakran szólt a Nevermind, ha egy koncerten egy zenekar Nirvanat játszott, akkor megőrültünk. 17 évesen, mikor már könnyedén lelehetett tölteni egy albumot, az egyik legjobb gyerekkori barátnőm akkor is, mint az egyik legféltettebb kincsét mutatta meg az MTV Unplugged eredeti cédéjét. Aztán együtt örültünk, ha sikerült felismerhetően elpengetni egy Nirvana dalt gitáron.
Persze a Nirvana ott maradt később is. Az egyetemen is könnyen lehetett így barátkozni. Ha valaki szerette, könnyű volt még borgőzösen is beszédtémát találni. Kedvenc emlékeim egyike, amikor egy barátnőm épp kisírta magát, és a Radio Friendly Unit Shifter végén hallatszó gitárzajongásra csak ezt a megjegyzést kaptam:
alkalomhoz illőbbet nem találtál? De amúgy én is bírom.
És hogy mennyire lehet rajongani Kurt Cobainért? Mikor félve bevallottam Nirvana rajongó barátnőmnek, hogy nekem egyébként Courtney Love szóló albuma, meg amúgy a Hole is bejön, csak felhúzta az orrát és annyit mondott, hogy ezt előtte inkább tartsam titokban.
Az a kurva kinyírta Kurtöt
- tette hozzá. Pár hónappal később ezzel fogadott:Tényleg nem rossz a zenéje, de nem fogom hallgatni! Az a kurva kinyírta Kurtöt.
