Van úgy, hogy az ember rég látott ismerőssel találkozik és szinte egymás szavába vágnak, annyi mesélni valójuk van. A minap hasonlóképp, jártam egy cukrászda közelében, s már invitáltam egy jó csokitortára a barátot, amikor eszembe juttatta, hogy ő fogyókúrázik. Viszont tudott egy jó helyet, így kötöttünk ki a Casablanca Kávézóban az oladi lakótelepen, ahol később megtudtam, hogy az is lehet mennyei és édes, ami cukor és gluténmentes.
Itt van az ősz, a fák lombjainak sokféle színvariációjában gyönyörködhetünk, kinézve az ablakon a Kőszegi-hegység teteje már havas kissé, lassan beköszönt a tél is, jön a forraltboros, teázós időszak, ez utóbbiból több mint húsz félét választhatunk itt, különféle fekete, zöld, gyümölcs és herba teák vannak a kínálatban. A szálas teakínálatot már át sem néztem, pedig még szagolgatni is lehet őket a kínáló dobozkákból, ha orr alapján akarnák dönteni. A forrócsokik közt válogatva is kicsit elveszettnek éreztem magam, legszívesebben mindent kérném, de inkább maradtam a kávéknál, abból is a helyi specialitást kérve, a Marocchino a la Casablanca-t. S bár az ételválaszték is ínycsiklandó, a helyben sült croissant illata csalogató, de mi tortázni akartunk, s beadva vékony derekam, én is cukormentest választottam.
Édesszájúként voltak félelmeim, aztán mind el is oszlott az első falat után, mert annyira édes volt a tömör csokiszelet. Azt hiszem ez egy gyönyörű barátság kezdete - vettem kölcsön a mondatot a Casablanca filmből s címeztem a sütinek, 1 percen belül már nem is volt belőle a tányéron egy morzsa sem. Még az édes lekvárt is aprólékosan felettem a tányérról a villával, és utóbb megtudtam, hogy az is diabetikus volt, s ha már ennyire ízlik, akkor csomagoltathatok a hazaútra is, vagy tortát is kérhetek, ha pár szelet nem elég.
Hangulatos ebben a kávézóban, hogy a Casablanca nem csak egy üres névválasztás volt, hiszen a berendezések, a megannyi plakát, a lámpák, a festés mind-mind a marokkói hangulatot idézik fel, ha sokat időzik az ember ezeket nézve, kicsit csalódva lép ki az ajtón a Kassák Lajos 22-ből, de mindig van idő visszafordulni egy-egy kávényi "utazásra", Afrikába. Viszont az sem utolsó, hogy a lakótelep szélén vagyunk, így a kávézgatás után még van egy kis idő sétálni egyet a természetben is, a közeli zöldövezetben.
Napjainkban már nem mindig elég, ha egy kávézó csak fekete nedűt és süteményt kínál, így felvették a repertoárba a baguette-eket a frissen sütött pékárút, és a különféle toastokat (például kérhetjük franciásan Roquefort sajttal), de az esti lazításhoz, a könnyed szórakozáshoz is találni itt különféle koktélokat (ha nagyon fázunk, akkor meleg koktélitalokat is). Mi most nem kértünk alkoholt, csak szemezgettünk a kínálatban és közben egy tea és egy forrócsoki társaságában megettünk még egy szelet gluténmentes tortát, ami megint csak édes volt, és a hozzá járó baracklekvár volt a pont az i-re. Párszor még megfordulunk ezen a helyen egy-egy falatnyi marokkói utazásra.
