A Tatabányai Törvényszék pénteken bizonyítottság hiányában ismét felmentette azt a darnózseli férfit, akit azzal vádoltak, hogy megölte feleségét, a holttestet pedig a házukban lévő húsfeldolgozóban feldarabolta, maradványait elégette, majd szétszórta.
A vád szerint a gyanúsított még 2011-ben rajtakapta feleségét a szeretőjével. Ezután az asszony válópert kezdeményezett, elköltözött otthonról, de hiányoztak a gyermekei, és bejelentette, hogy visszaköltözik.
A vádiratban az áll, hogy a vádlott 2014. május 27-én este megölte feleségét a nő munkahelyének udvarán, majd közös otthonuk pincéjében feldarabolta, a lágyrészeket húsdarálóval ledarálta. A sértett el nem égett maradványait néhány nappal később a háztól pár kilométerre szétszórta. Az ügyész szerint az emberölés kiváltó oka az volt, hogy N. János nem akarta a feleségét újból a házukban látni.
Az ügyben 2016 decemberében született elsőfokú felmentő ítéletet a Győri Ítélőtábla 2017 év végén hatályon kívül helyezte. A férfi 29 hónapi előzetes letartóztatás után szabadlábra került, a 13 millió forintos bűnügyi költség az állam terhe maradt.
A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság ismét kihallgatta többek között a vádlott testvérét, valamint a vádlott és a sértett közös gyermekeit és a két különösen védett tanút is.
Szabó Ferenc bíró a nem jogerős elsőfokú ítélet indokolásában azt mondta, nincs bizonyíték az emberölésre; nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan vesztette életét. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy N. János kétszer nem mondott igazat - tette hozzá. Valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az sem volt igaz, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig igazolták, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott.
Szabó Ferenc kiemelte: a történet kezdő- és végpontja igazolt, de semmi nem bizonyítja, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel a halál idejét és okát sem. Az nem tekinthető bizonyítéknak – folytatta –, hogy a vádlottnak lett volna indoka a felesége halálát kívánni.
Az ügyész kérdésére válaszolva a bíró azt mondta, a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.
A vádlott egy a bíróság által elfogadott tényt tagadott; a bíróság elfogadta az egyes számú különösen védett tanú vallomását, miszerint 100%-ig biztos, hogy a vádlottat látta a háztól pár kilométerre lévő réten, amint egy zsákból valamit kiszór. Ezt a vádlott tagadta. A bíróság megállapította, hogy a holttest maradványainak eltüntetésében a vádlott részt vett, ez azonban büntetőjogilag nem minősül bűncselekménynek.
N. János minden lehetséges alkalommal tagadta az emberölés elkövetését, az utolsó szó jogán is azt mondta, hogy nem követett el bűncselekményt.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész megalapozatlansági okok miatt, a bűnösség kimondása érdekében fellebbezett, a vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.
