Segítséget pedig már nem is kérnek, hiszen a tanárok – bár gyakran szemtanúi ezeknek a bántalmazásoknak –, mégsem tesznek semmit, sőt, nem ritka, hogy ők maguk is életreszóló sebeket okoznak a diákoknak. Mindez egy olyan kutatásból derül ki, amiben egy önkéntes arról kérdezte egy nagy létszámú, vidéki gyermekotthon lakóit, hogy az iskolai hétköznapok során milyen sérelmek érik őket.
A gyerekeink sok esetben nem tudnak beilleszkedni az iskolába. Nem könnyű nekik, mert az iskolák elutasítóak a gyermekotthonos gyerekekkel szemben. Majdhogynem azt mondják nekik, hogy «reméljük, ma láttunk utoljára, és nem jössz többé». Így nehéz rávenni őket arra is, hogy járjanak iskolába
– mondta a gyermekotthon szakmai vezetője.
Az iskolák előszeretettel javasolják a gyermekotthon számára, hogy a felvételt követően írassák magántanulónak a gyermeket – mesélte tovább a tapasztalatait a szakmai vezető Lőrincz Andreának, aki 2017 júliusa és novembere között vizsgálódott egy nagy létszámú, vidéki gyerekotthonban. Mivel a törvény tiltja a gyermekek intézményi keretek közötti ellátását, ugyanazon épületen belül kilenc lakásotthont alakítottak ki. A helyzetet tovább rontja, hogy mivel nagyon kevés a férőhely a speciális gyermekotthonokban, ezért sima gyermekotthonokba is kerülnek olyan problémás fiatalok, akikkel nem tudnak mit kezdeni. Így sok esetben – a gyermekek sokfélesége, a szakképzett és motivált nevelők, pszichológusok hiánya miatt – diszfunkcionálisan működik az intézmény – mondta Lőrincz Andrea.
A kutatás arra az egyszerű kérdésre kereste a választ, hogy a gyerekeket az iskolai hétköznapok során milyen sérelmekkel szembesülnek, tehát az őket érő iskolai bullying és a fekete pedagógia jelenségét vizsgálta. Előbbi lényege, hogy egy vagy több fiatal kiszemel magának egy diákot, és azt módszeresen bántalmazza. Utóbbi fogalom pedig olyan pedagógiai gyakorlatot jelent, ami hosszabb távon negatív nyomot hagy a diákban, takarhat verbális vagy fizikai megalázást, vagy kevésbé észrevehető hatalmi hierarchiákkal való visszaélést, beskatulyázást is.
Osztálytársak sokat csúfolnak, azért mert szeplős vagyok. Szeplősgecinek hívnak. Sokszor leanyáznak meg leapáznak, úgy, hogy nekem nincs se anyám, se apám, és ők ezt tudják
Ezt a történetet pedig már az intézetben élő árva lány mesélte neki. Összesen 15, általános iskolába járó gyerek osztotta meg vele a személyes élményeit és az iskolában szerzett tapasztalatait, a fiatalok mellett az intézmény szakmai vezetőjét is megszólaltatta. A vizsgálatban résztvevő fiatalok átlagos életkora 13 év, akik átlagban 5 éve élnek gyermekvédelmi gondoskodásban. A vizsgált gyermekotthonban többnyire olyan gyermekek és fiatalok élnek, akik családon belüli erőszak, ezen belül fizikai, lelki, szexuális bántalmazás vagy súlyos elhanyagolás áldozatául estek. Esetükben leggyakrabban komplex és ismétlődő traumatizációról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy gyermekotthonba kerülésüket megelőzően a bántalmazás több formáját is elszenvedték. A legtöbbjüket a hatóságok emelték ki, de olyanok is vannak a rendszerben, akik önszántukból döntöttek az állami gondoskodás mellett, és több tíz kilométert gyalogoltak azért, hogy megmeneküljenek a családjuktól.
