Szombathely alvó város. Szombathelyen nem történik soha semmi. Gyakran hallani ezeket, akkor, amikor valaki péntek vagy szombat este nem talál kedvére való szórakozási lehetőséget. Ugyanakkor mégis ott van az a nehézség, hogy a belvárosban szórakozóhelyet üzemeltetni nem nagyon lehet.
Erre az egyik legjobb példa lehet az, ami a másfél évig a Mártírok terén üzemelő, Bohémmal történt. ( Ahol egyébként Szombathely első, nyilvános queer buliját is megtartották.) A hely korábban más néven és más cég üzemeltetésében működött, mint kávézó és szórakozóhely, a működési engedélyt így a Bohém is könnyen megkapta. Az épületben azonban lakások is vannak. A 2014 szeptemberében megnyitott helynek pedig szembe kellett néznie a lakók panaszaival.
Úgy próbáltunk meg üzemelni, hogy a hely minél kevesebbet zavarja a lakók nyugalmát. Nem egyszer történt meg, hogy panasz érkezett hozzánk, vagy a lakók szóltak, hogy a zene huppog odafent. Ilyenkor én magam mentem fel az emeletre és ellenőriztem, hogy valóban a mélynyomó dübörög-e odafent. Megpróbáltuk belőni a zenét, hogy semmiképpen se zavarja a lakókat
– kezdett bele Szerdai Dávid a hely üzletvezetője.A legtöbb gond egyébként nem is a zenével volt. A 2013-ban szigorított dohányzásellenes törvény miatt a dohányosok kiszorultak az utcára. Nem egyszer tapasztalható, hogy egy szórakozóhely előtt többen állnak, beszélgetnek, mint odabent. A Bohém esetében is ez volt a másik, ami a lakókat zavarta.
Erre is megpróbáltunk odafigyelni. Minden vendéget megkértünk, hogy ne az ajtó előtt gyújtson rá, hanem odébb az átjáróban. Külön biztonsági őrt vettünk fel, hogy a vendégekre odakint figyeljen, és ha kell odébb terelje őket, vagy éppen csendesebbre intse őket
– folytatta Szerdai.
Azonban ez sem volt elég. Nem egyszer történt meg, hogy rendőrök jelentek meg péntek vagy szombat este a Bohémban, hol amiatt, hogy a lakók betelefonáltak, túl hangos a zene. (Pedig erre mindig kínosan ügyeltek.) De volt olyan is, hogy a vendégek utcai viselkedését tartották aggályosnak az egység fölött lakók, így ezért látogattak ki a rend őrei. Egy-egy ilyen rendőri megjelenés aztán gyorsan szétrebbentette a vendégeket, nem sok forgalmat hagyva így a továbbiakra. A vége felé már korlátozták a hely nyitva tartását, így a főnapoknak számító pénteken és szombaton nem lehettek tovább nyitva, mint fél 12.
Ez is nagy érvágás volt, hiszen ezeken a napokon bonyolítja egy szórakozóhely a legnagyobb forgalmát. Aki elindul bulizni, az éppen csak, hogy kezd belemelegedni fél 12-kor, mi pedig akkor voltunk kénytelenek bezárni. Bár ez is nehézkes volt, mert mi hiába nem adtunk ki több italt, volt, hogy a vendégek továbbra is a Bohém körül álltak és beszélgettek. Kezükben esetleg egy üvegsörrel, ami még a nyitvatartási időben rendeltek. Volt, hogy ekkor is kijöttek a rendőrök és minket kértek számon, hogy miért állnak a vendégeink az utcán. Amire aztán végképp semmi kihatásunk nem volt és nem is szólhatunk bele, hogy ki mit csinál a közterületen
– mesél tovább az üzletvezető.A szórakozóhely üzemeltetői végül úgy döntöttek, hogy 2016 január elsején bezárják a boltot. Annyira el lettek lehetetlenítve, hogy nem nagyon maradt más választásuk.
Az a legszomorúbb az egészben, hogy mi mindent megpróbáltunk. Volt, hogy egy lakó panaszkodott, felmentem hozzá, mindent megbeszéltünk, még boroztunk is. Megértettük, hogy mire kell odafigyelnünk. Mit kell tennünk azért, hogy ők is létezni tudjanak és mi is üzemeltethessünk egy helyet a belvárosban. Ugyanakkor mégis dühít, hogy hiába minden próbálkozásunk, akkor is ez volt az egyetlen út, hogy bezártunk. Azon kell elgondolkodni, hogy ha mindenhonnan elzavarják a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat, akkor mi marad? Hova mehetnek a fiatalok? Marad a parkokban kézről kézbe körbejáró borosüveg, meg a város peremére szoruló disco?
A Bohém személyzete és az üzlet hangulata egyébként hamarosan egy másik helyen várja a szórakozni vágyókat. Január végén ugyanis az Aréna utcában tervezik nyitni az új Bohémet.
Valakinek mindig túl hangos a zene
Nem ez az első problémás eset, ami a belvárosban történik. Nem egyszer az Uránia borozóban kapja a vödör vizet a nyakába az ember, ha nyári estén a teraszon maradna kicsit tovább. A kulturált, vérbeli vendéglátóhelyen tisztában vannak vele, hogy a zárórát percre pontosan be kell tartani, különben az emeleti lakásból máris jön a vendég nyakába – szerencsésen inkább a fölötte védelmet biztosító plexilapra – a felmosóvödörből a víz. Nyaranta a Zsinagóga Udvaron tartott koncert szokta valaki fülét zavarni. Előfordult, hogy az öt szombathelyi zenekart felvonultató koncertet szüntették be a rendőrök azzal, hogy bejelentést kaptak egy valakitől, hogy a százak szórakozását biztosító muzsika túl hangos és zavaró, így hát azonnal be kell fejezni. Megint mások az országosan számon tartott Iseumi Szabadtéri Játékok, sőt a Karnevál kapcsán panaszkodnak, hogy zavarja a nyugalmukat. Máskor pedig az egyetemi diáknapok koncertezői gondolták azt, hogy övék a világ és engedték ki jobban hangjukat a nagyérdeműnek. Teszem hozzá e sorok írója soha annyira nem élvezte még a tavaszi éjszakát, mint amikor nyitott ablaknál, ágyban fekve hallgathatta Bill kapitány előadását.
Szóval mindig van valaki, akinek túl hangos, túl zajos, túl macerás, ha a többség szórakozni vágyik. Ugyanakkor sosem fogom elfelejteni azt, amikor Péterfy Bori karneváli, Borutca-beli koncertjét a Batthyány tér egyik idős hölgy lakója, saját erkélyéről hallgatta és táncolta végig. Kellemes perceket szerezve ezzel magának és a kivetítővel összekötött kamerát kezelő operatőrnek is, aki sokszor mutatta meg, hogy fel lehet ez így is fogni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
