Franklinnél 2010-ben diagnosztizáltak rákot, legutolsó fellépése 2017 novemberében volt. Az énekesnő rendkívüli karriert futott be, 1968 és 1975 között minden évben ő kapta a Grammy-díjat a legjobb rythm and blues énekesként, összesen 18 Grammyt nyert a pályája alatt.
Emellett több mint 75 millió lemezt adott el, és három elnök beiktatásán énekelt, legutóbb 2009-ben Barack Obamáén. 2005-ben George W. Bush akkori elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adta át neki.
Magánélete nehéz, sokszor boldogtalan volt. Ám erről sohasem beszélt, magánügynek tekintette.
Aretha Louise Franklin (Memphis, 1942. március 25. – Detroit, 2018. augusztus 16. ) tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző. Az amerikai zene és előadóművészet egyik önmagán is túlmutató jelentőségű művésze. Az 1960-as évek végétől a gospel- és blueseredetű soul stílus királynőjének tartják.
Franklin már gyerekkorában gospelt énekelt tiszteletes édesapja templomában. 1960-ban, 18 évesen elkezdett érdeklődni a világi zene iránt, így karrierjét is erre építette fel. A Columbia Records kiadó számára kezdett felvenni dalokat, a siker azonban nem volt áttörő. 1967-ben leszerződött az Atlantic Records kiadóhoz, amely gondozásában olyan kritikailag és kereskedelmileg sikeres dalokat adtak ki, mint a Respect, a (You Make Me Feel Like) A Natural Woman, a Spanish Harlem és a Think. Felvételei közül összesen 112 került fel a Billboard slágerlistáira: a Billboard Hot 100 listán 77, a legjobb tíz popdal között 17 dala szerepelt, az R&B slágerlista csúcsát pedig hússzor érte el, amivel a Billboard történetében a listákon legtöbbet szereplő női előadóvá vált.
Franklin olyan sikeres albumokat vett fel a 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején, mint az I Never Loved a Man the Way I Love You, a Lady Soul, a Young, Gifted and Black és az Amazing Grace. Az 1970-es közepére lemezkiadó cégével problémák merültek fel. 1979-ben Franklin otthagyta az Atlanticot és átszerződött az Arista Records kiadóhoz, aminek támogatásával szerepelt a Blues Brothers című zenés filmben, illetve felvette a Jump to It és a Who's Zoomin' Who? című albumokat. 1998-ban újabb nemzetközi sikert ért el, amikor a 40. Grammy-gálán Luciano Pavarotti helyett elénekelte a Nessun dorma című áriát. Ugyanabban az évben érte el utolsó Top 40-es helyezését az A Rose Is Still a Rose című felvételével. Franklin diszkográfiájában olyan további híres dalok szerepelnek, mint a Rock Steady, a Jump to It, a Freeway of Love, a Who's Zoomin' Who, a Chain Of Fools, az I Knew You Were Waiting (For Me) (George Michaellel), valamint a The Rolling Stones zenekar Jumpin' Jack Flash című dalának feldolgozása.
Több évtizedes karrierje során Franklint összesen 44 Grammy-díjra jelölték, melyekből tizennyolcat nyert el. 75 millió példányszámban értékesített lemezeivel minden idők egyik legsikeresebb előadója. 1987-ben az első női előadóként választották be a Rock & Roll Hírességek Csarnokába. 2005-ben az UK Music Hall of Fame-be, 2012-ben pedig a GMA Gospel Music Hall of Fame-be került be. Franklin többször is említésre kerül az amerikai Rolling Stone magazin „minden idők legjobbjai” listáin: amellett, hogy szerepel „Minden idők 100 legjobb előadója” között, a magazin megválasztotta Franklint minden idők legjobb énekesének. (Wikipédia)
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
