A nagy pünkösdi vallási áhítatban alig vettük észre, hogy néhány napja megalakult a negyedik Orbán-kormány. Kevés minisztérium van továbbra is, kis csapatot nyilván könnyebb sakkban tartani.
Nem is tennék most hozzá semmit, hacsak annyit nem, hogy jellemző, hogy mely területeknek van külön minisztériumuk és melyeknek nincs.
Miniszterelnökséget vezető miniszter mindenesetre van Gulyás Gergely személyében, akiről szerintem sokan nem tudjátok, hogy politikai karrierje Vas megyében indult. Papíron legalábbis.
A fiatalemberrel akkor találkoztam, amikor a 2010-es választásokat követően a Vas megyei képviselők átvették a mandátumukat a megyeházán. Hogy ez mennyire régen volt, mi sem jellemzi jobban, minthogy akkor még a baloldal is mandátumhoz jutott Ipkovich György személyében.
Az országgyűlésbe készülő vasi képviselők között volt egy titokzatosan mosolygó fickó, akit még életemben nem láttam, pedig akkor már évek óta nyakig benne voltam a helyi politikai újságírásban.
Kicsoda ez a fiatalember?
– kérdezte kolléganőm suttogva az egyik helyi fideszes potentátot, aki elárulta, hogy Gulyás Gergő.De hogy a srác honnan pottyant hirtelen oda, az nem derült ki, átvette a mandátumát, aztán pont annyit láttam utána, mint előtte: semennyit.
Később kirajzolódott, hogy mi is történt.
Valamiért a központban úgy gondolták, Gulyás Gergelynek a parlamentben a helye, és mivel az erősen jobboldali Vas megyében tuti biztos helye volt a listán indulóknak, feltették erre a listára.
Ezzel ugyan egy helyi fideszes lemaradt a képviselőségről, de gondolom ellentmondani már akkor sem nagyon lehetett a központi akaratnak.
Szóval a budapesti Gulyás papíron Vas megyei képviselő lett, és onnan elég magabiztosan elindult a karrierje, amit a mostani miniszterség koronázott meg. A furcsa Vas megyei jelölés és a gyors felfutás azt sejteti, hogy erős kezek egyengetik az útját.
A fiatalembert korábban az Origo, később a Nyugat is részletesen bemutatta.
Gulyás Gergely amúgy értelmes fickónak tűnik, a kormányátlagnál jóval ritkábban mond sületlenségeket vagy vállalhatatlan suttyóságokat, ezért különösen izgalmas lehet, amikor magában összeegyezteti az egykori ideákat és a körülötte levő valóságot.
Azt hiszem, cseppet sem irigylem.
