Hétfő, kora délután: egyetemista lányok a kanapékban elkényelmesedve harsány kacajokkal kísérik le napi első kávéjukat, laptopon dolgozó vándorlelkületűek az ingyen wifin horgonyoznak. Szombat, késő este: Németh Juci frissen szelt hiphopokra tőle nem megszokott módon döngicsélő soult énekel, a dj-pult előtt nagyüzemben megy a bólogatás. Habcsók-installációkra vetítenek pislogó szemeket, és emberek váltják egymást a bárpultnál a következő körért. Egyedül a ruhatár hiánya és a masszív cigifüst okoz gondot, de egyedül a társaság kárpótolja mindezt.
Pillanatképek ezek a Toldi Mozi mindennapjaiból, ami két évvel ezelőtt öt hónapra bezárt, miután a Budapest Film úgy döntött, az 1932 óta üzemelő őskövületről le kell porolni az egyébként sokak szívének kedves pusztulatot, hogy 170 millió forintból mai szintre hozzák.
"Olyan ez, mint amikor a korallzátony környékén van egy atomrobbantás. Utána minden tiszta lesz, steril, de újra be kell lakni, életet vinni bele. Én még mindig látom a tiszta felületeket, még mindig túl új a szaga" - írja körül Horváth András mozivezető első benyomásait a lecsupaszított, narancssárga és zöld felületekkel ellátott beltérről, amit a falból kinyúlkáló, porszívócső-fajzatnak tetsző dekorációk zökkentenek ki a gipszkartonok hideg váróterem-hangulatából.
Meg az a felebaráti atmoszféra, ami még bőven ittragadt a múltból: sokat mond, hogy András maga is biciklin gurul az előtérbe, tizenkét éve pedig úgy keveredett bele a Toldi históriájába, hogy megkérdezték tőle, szeretne-e jegyszedő lenni. Azóta itt rekedt, és élő bizonyítéka annak, hogy vannak még olyan szűz szigetek, amiket sem a politikai lobbi, sem nagyravágyó vállalkozók nem vertek bilincsbe.
"Többnyire sosem a pénz diktált, hanem a jóérzés és -ízlés"
Hogy a hatalom nem próbálkozott be jónéhányszor, azt persze nem lehet mondani - a mozi futott az egyes történelmi viharoknak megfelelően Szittya és Úttörő néven is -, de a Nyugati tér és a Szent István Bazilika között félúton, egy társasház alsó szintjére befészkelt filmszínház mindig is az útkeresők táborát gyarapította. A hetvenes évek közepén például Gémes György itt kezdte el a tiltólistára helyezett filmek vetítését, "folyamatos rendőri igazoltatás volt a mozi előtt, mindig volt egy kis lázadás, egy kis tegyünk-keresztbe-már-ennek-a-szarnak." A filozófia azóta megmaradt, a tömegek viszont a sors fintoraként elmaradtak, mert pénz nem jött, a mozi állapota romlott, presztízs híján meg nem lehetett premierfilmeket szerezni, jegyárat emelni.
Sokszínű happeningek a házban
Az elmúlt hónapokban mégis egyre érezhetőbb a mocorgás a Toldi háza táján, köszönhetően annak, hogy a művészfilmek mellett életre keltek a szubkulturális zenei programok. Van keddi dubstep est, szerdai hiphop és funk, de járt már itt a Kilimanjaro Darkjazz Ensemble, Stark Attila képkockáira improvizált Ágoston Béla, volt kanapékra írt szobaszínház és sanzonest, ünnepelt itt divatblog és hírportál, legutóbb a német pionír Comfort Fit hajlongott derékból, április elején pedig szintén itt lesz hallható először az új Akkezdet Phiai lemez.
"A hely adottságait tekintve idális ahhoz, hogy ülve hallgassunk zenét, de ha úgy alakul, táncolni is lehessen. Belépőt az esetek kilencvenöt százalékában nem szedünk" - mesél egy asztal mellett a szervezést magára vállaló Vranik Krisztián, aki hivatalosan a világhírű Glastonbury Fesztiválon is megfordult Realistic Crew alapítótagja. A Fourty Main Managementtel közösen kitűzött cél, hogy "mindenféle szubkultúrából idetaláljanak, legyen egy nagy nappali ez az egész."
A terv jó vágányon halad, még ha érdekes is látni esténként, amikor a biciklijüket a mozi kisterme elé támasztó biciklisfutárok összekeverednek az aktuális filmre érkező kosztömüs asszonyokkal. Így vagy úgy, népszerűsége felfelé ívelő pályára állt, és noha az a korszak, amiben a Toldi a Tilos az Á és a Razzia rockkocsma mellett tündökölt, már a múlté, az új nemzedékek most újra meg-megtalálják maguknak a helyet. Irány a Bajcsy-Zsilinszky út mértani közepe, akár metróval, akár kétkeréken.
Amikor pedig a moziteremben talál egymásra zene és mozgókép, az így tud kinézni - részlet a hármas számú Cinema Tourról, amit a Toldi nagytermében, tömött széksorok előtt tartottak.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
