A Bourne-trilógia folytatására menet vagy onnan jövet is le lehet játszani azt a filmegyetemi órát, amikor a Sikoly 2 elején a szereplők arról tanakodnak, hogy van-e egyáltalán olyan folytatás a filmtörténetben, ami nem csak megüti, hanem meg is haladja az eredeti sztori hatásosságát. Tony Gilroy A Bourne-hagyaték-ja esetében ráadásul még komplikáltabb helyzettel van dolgunk. Az egymásra épülő első három rész legvégén Jason Bourne emlékei kitisztultak, kemény küzdelemben visszaszerezte az uralmat saját személyisége felett - és a korábbiaknál is brutálisabb és trükkösebb menetben rákényszeríti egykori irányítóit, hogy vegyék tudomásul az erőszak játszmáiból való kiszállását.
A nagyszerű irodalmi alapanyag kiagyalója, Robert Ludlum ezért a kémvilág küzdelmein kívüli létezést engedélyezett saját teremtményének. Pusztán az eredetiség és a három könyv sikere miatt nem érezte sem jogosnak, sem szükségesnek, hogy folytassa Jason Bourne történetét - hiszen az immáron végre pontosan olyan, mint bármelyikünké. Nem így volt a dologgal Eric von Lustbader, aki 2004 óta immáron hét kötetben újabb és újabb - feltehetőleg soha véget nem érő - küzdelmekbe, üldözésekbe és menekülésekbe, piszkos kis titkok utáni nyomozósdikba viszi bele Jasont.
Eredetileg ennek a regényfolyamnak egy Budapesten(!) játszódó epizódja volt A Bourne-hagyaték című sztori is. Csakhogy az eredeti történetek idejét minden időbeli ugrás nélkül folyamatosan követő újabb bonyodalmak filmre vitelébe beleszólt az élet. A filmes trilógia második két részének vibráló, nyugtalan atmoszféráját megteremtő Paul Greengrass rendező ugyanis kiszállt. Ez a lépés aztán még egy ennél is nagyobb változást eredményezett: a szuperfegyvernek kiképzett, viselkedésmódosított és amnéziás ügynök karakterének legfőbb hitelességét biztosító Matt Damon is elhagyta a produkciót.
Hátrányból előnyt kovácsolni
Ezért a filmtrilógia önmagában is lebilincselő regénylapjaiból nagyszerű és ütős forgatókönyveket eszkábáló Tony Gilroynak nem csak új főszereplő után kellett néznie, hanem ezzel együtt a sztori logikai döccenők nélküli folytathatóságán is el kellett gondolkodnia. Nos, nem hiába ő ma Hollywood egyik legtehetségesebb kortárs forgatókönyvírója. Megoldotta a házi feladatot és ezzel megkönnyítette sajátmagának a rendezést.
A Bourne-hagyaték úgy folytatja az önálló létezésért kiképzőivel és az őt harcba küldő CIA legfelsőbb szintjein ülő döntéshozókkal szembeszállni kénytelen, meghasonlott szuperügynök sztoriját, hogy annak középpontjába a korábbi három film zárószakaszával egy időben zajló, de önálló karaktert mozgató drámát helyez. Bourne felbukkanása miatt a Központi Hírszerző Hivatalnál a titkos programokat sorra fagyasztják be és teszik immáron teljesen rejtetté. A Jasonhoz hasonlóan rizikófaktorrá vált csúcskategóriás kémeket sorra vonják ki a forgalomból...
A szuperfegyver fordítva sül el
Csakhogy az lenni szokott: a gépezet mozgásába valahol hiba csúszik. A banánhéjat ezúttal Aaron Crossnak hívják. Miután már hetek-hónapok óta teljesen céltalan kiképzési rutinfeladatokat hajtatnak vele végre Alaszka kietlen és farkasokkal sűrűn ellepett vadonjában, a szuperügynöknek valami nagyon gyanús lesz. Gyanakvását csak növeli, amikor vissza a civilizációba félúton a program egy másik, hasonlóan büntetésben álló alanyával találkozik - és ezt a találkozást egy távirányított kémrepülő támadása teszi felejthetetlenné.
A forgatókönyv új leleményeként a kémrepülőt a nyakára küldők szándékai iránti olthatatlan érdeklődését még egy nem mellékes körülmény is felerősíti. Aaron fizikai és mentális kondícióját ugyanis szigorú rend szerint adagolt gyógyszerek biztosítják. Amik a hómezőkön természetesen vészesen megfogyatkoztak. Ezért az életösztöne a szuperkémet a szokásos orvosi kontrollvizsgálatok központi laboratóriuma felé tereli. Csakhogy Aaron a legrosszabbkor jelenik meg ott. A viselkedésmódosító tudóscsoport egyik tagja - nehezen viselvén a lelkifúrás terhét és a titkos programok körüli kavarásokat - kisebbfajta ámokfutást rendez a labor dolgozói és vezetői körében.
Hajsza az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen át
Ennek egyetlen túlélője, Marta Shearing doktornő ( Rachel Weisz). Akinek a történtek értelmére vonatkozó megfelelő kérdéseket sincsen ideje magának feltennie, amikor a Cég minden gyanús körülményt és szálat felszámolni hivatott akciócsoportot küld a nyakára. A csapat eredményességét természetesen alaposan felülírja, amikor a helyszínen feltűnik Cross is. Innentől orvos és páciense együtt menekülnek. Párosuknak nem kevés pikantériát kölcsönöz, amikor a szuperkém megérti, hogy a jó doktorok nem csak hogyléte felől érdeklődtek annak idején az évi többszöri felülvizsgálaton, hanem a kiképzés lelki presszúráját megfejelő és bebiztosító, gyógyszeres kezelésben is részesítették.
Innentől az új epizód a Bourne-filmek eszelős tempójú ámokfutásának jól ismert mintáit követi. Kétlábon járó veszedelemmé kiképzett és önjáróvá lett szuperkém kontra csúcstechnikával felszerelt, hat földrészen jelenlévő, mindenható titkos szervezet. Utóbbi élén ezúttal egy jól fésült, mosolygós csúcsragadozó, a Jason Bourne keverte fekáliát hatékonyan eltakarító és a titkos programokat átmentő Eric Bryer ( Edward Norton, ezúttal ellenszenves profiként). A meccs kimenetelére Aaron Cross tökéletességének első jelentekben megismert színvonalára vonatkozó ismereteink ellenére se tessék kapásból mérget venni.
Előre a Jason Bourne-i úton!
A csavaros, a szemtől szembeni ökölharcoktól a titkos biokémiai laborokon át a motorizált üldözésig húzódó ívben lezavart újabb kémjátszma összes jelenete minimum eléri az eddigi három epizód színvonalát. A záró, csaknem félórás manilai üldözősdi és leszámolósdi pedig a legjobb akciós filmek tempóját és látványosságát idézi (ennek során még Weisz művésznőből is előbújik az állat). A nemzetbiztonságra és terroristaveszélyre hivatkozó, mindenható titkos szuperszervezet és az ezúttal saját egészségéért is megküzdő teremtményének harca kétségtelenül izgalmas és adrenalinnal telített kétórás szórakozást nyújt.
Ám Tony Gilroy munkája az elődtrilógiához hasonlóan komor és vészjósló világba vezet be minket. Ahol a többes személyiségű vagy személyiségüket vesztett főhősöknek kőkemény és szinte minden vonatkozásban túlhatalmú ellenféllel kell megküzdeni. Amelynek a mitológia hidrához hasonlatosan újabb és újabb fenyegető feje nő, ha egyet sikerül is ártalmatlanítani. A Bourne-hagyaték mindenestre minőségi szinten viszi tovább az immáron posztmodern, csúcstechnológiás külsőségekkel spékelt ősi küzdelmet. Jeremy „Bombaföldi” Renner személyében pedig megvan a Jason Bourne-t filmtörténetileg jegyzett szinten megformáló Matt Damon méltó örököse...
