Kolorádó Kid (Belvárosi Savaria Mozi)
Kreuzer Béla akár lehetett volna a legújabb populáris magyar mozi-mítosz, kultuszfilm-hős. Sztorija olyan nézőpontból tárja elénk 1956 őszének mámoros és az utána következő évek elfojtásokkal terhes légkörét, ahogyan egész filmet meghatározóan még nem láttuk hazai vásznakon.
Biztosan lesznek sokan a Kolorádó Kid nézői közül, akiknek Vágvölgyi B. András filmje túlságosan profán, tiszteletlen olvasata egy tudatukban inkább tragikus és drámai, szentséggé lett történelmi időnek. De a pesti srácokat, a forradalmár flaszter-vagányokat inkább stílusos így elképzelni, mintsem emlékművé merevedve és kenetteljes ünnepi szónoklatok kötelező témájaként.
Gondolta a fene!
A magyar gonzo-újságírás, magyarnarancsos fenegyerekének mozis meséjében a pesti srácok korántsem elvont, színtelen-szagtalan, eleve nagyra hivatott hősfigurák. Inkább szoknyabolond, mosdatlan szájú fickók. Hajhálós-fürdőköpenyes házmesterekkel seftelnek és a nagy pénzért megcinkelik a lovi egyesélyes futamát. De persze pontosan tudják, mikor kell a tankokból lövés helyett a tankokra lövést választani.
Főhősünk abban a biztos hitben éli 1959 késő nyarának hétköznapjait, hogy ha addig kihúzta, nagy baja nem lehet. Hiszen már nem is nagyon „madzagolnak”, az új rend már kiadta mérge és bosszúja nagyját. Bízik legendás szerencséjében, bízik hasba akasztó dumájában. És bízik a barátaiban meg elvált asszony szerelmében, később a szintén októberi részvétel miatt lecsukott zárkatársában. Utóbbi hiteiről aztán sorra kiderül - talán hiba volt…
Retro-kaleidoszkóp
Vágvölgyi B. filmje puzzle-szerűen rakja össze Kreuzer sztoriját és elárultatását. Akinek természetes, hogy szeretője karjaiból egyenesen a Corvin-közi barikád-harcosok közé csöppen. Mint ahogy természetes, hogy tolmácsol a Pestre küldött angol újságírónak vagy vidékre páncélautózik, hogy egyik haverja átnevelő táborba zárt kedvesét kiszabadítsák.
Hol a letartóztatás és vallatások jelenében vagyunk, hol ’56 őszének egy-egy élesen felbukkanó pillanatában, hol a párhetes ausztriai emigrációban. A narrációt tovább színesíti Kreuzer zsurnaliszta ismerősének hatásvadász stílusban előadott tudósítása a forradalom néha szürreális, néha hollywoodi filmeket időző pillanatairól. Máskor börtönbesúgói jelentéseket hallgatunk vagy éppen egy argónyelvet megidéző verset ( Halász Péter: Herminamező).
A gyógyulás bíztató jelei…
A Kolorádó Kid-ben tucatszám van remekbe szabott jelenet (kedvencem a lovis csalás, Iskiné és Kreuzer első randevúja a presszóban vagy a levestésztából kirakott forradalmi évszám). Zsákszám van erős színészi alakítás - kezdve a főhős masszív személyiségét hitelesen életre keltő Nagy Zsolttal, a szeretőjét játszó és filmben eddig nem látott Sárosdi Lillával, a zárkatársat megformáló Gáspár Tiborral. Dicséretes a retró hangulatokat megidéző, aprólékos részletekig pontos látványtervezés ( Banovich Tamás díjnyertes munkája).
Megszámlálhatatlan a jól eltalált zenei betét (a korszak melódiái - Colorado, Holdfényes májusok, Alvarez - mellett például a Qualitons Overdose-a). Emblematikusak az underground-arcok nem egyszer önironikus feltűnései ( doktor Máriás mint vallatótiszt, Menyhárt Jenő mint felkelő-parancsnok, Rózsa Gyuri mint negédes bárkonferanszié stb.).
... és az elsőfilmes betegségek
A film ugyanakkor egészében mégis furcsa, vegyes utóízt hagy maga után. Talán az első játékfilmbe belezsúfolt ezernyi kulturális példakép és utalás terhe. Talán a néha feleslegesen túladagolt és ezért modorosságba csúszó flaszternyelv túlhabzása.
Talán, hogy a korszakmegidézés átütő erejéhez még legalább félórányi játékidőre, a mellékszálak részletező kidolgozására lenne igényünk. Néha-néha egy ráérősen kitartott közelire, esetleg éppen egy „van világ a sztori körül” jellegű totálképre.
Az írásaiban sodró tehetségű direktorunk érezhette, hogy a nem kevéssé nyers és eleven nyelvi forma okán hatásos sztori egyértelműbben érvényesül írott formában. Ezért a filmmel egy időben megjelent a Kolorádó Kid könyv-változata is. Ami ezúttal nem csak kereskedelmi fogás, hanem a film hatását kikerekítő, kiegészítő adalék. Együtt élvezve pedig majdnem verhetetlenek...
